Bod Péter Ákos: a közgazdaságtan bosszúja

Valamennyi európai országot megviselték a 2020-as járvány, majd a tavaszi orosz agresszió következményei, de nálunk a bajok felerősödve jelentek meg: EU-rekorder infláció, ingatag árfolyam, államadósság, külső egyensúlyvesztés, áruhiányok – összegezte gazdasági évértékelőjében Magyarország 2022-est Bod Péter-Ákos közgazdász, MTA- doktora, volt MNB elnök közösségi oldalán.

A gazdaságpolitikai idei mérlege: a kormány függőségekbe kormányozta magát és az országot

Eleve inflációsabb volt Magyarország, de a 2021-ben nekilódult költségvetési kiköltekezés még gyorsított is az áremelkedési ütemen. Állampárti reflexet követve jött a beavatkozás az építőipari anyagok piacába, a kamatokba, és ha már a törzsválasztóknál politikailag bevált a rezsitarifák állami rögzítése, hát megtartották, sőt kiterjesztették az árkorlátot az üzemanyagokra is 2021 novemberében – pedig hol volt még a háború?

Bár világszerte drágult már az energia, itt szent esküvel erősítgették, hogy a 2013-as lakossági rezsitarifák mindig is érvényben maradnak, hacsak nem nyer az ellenzék.

Az év végén a kormány nagy minimálbér-emelésről, a fiatal adózók szja-mentesítéséről, nagycsaládosok adókedvezményéről, fegyverpénzről döntött – hitelből, újabb lendületet adva az áremelkedésnek. Élelmiszer-árrögzítés kiválasztott néhány termékre: a cselekvő kormány látszatát kelti, árfékező hatása nincs, sőt inkább áremelést provokál ki a kereskedelemben.

2022. áprilisi választás: utólag papírforma

Mégis mintha meglepte volna a helyzet a nyertes oldalt: lassan alakult meg a kormány, nagyszámú gazdasági miniszterrel, nem kellően tisztázott hatáskörrel – nem is mindenki tart ki őszig. Az új kormány vállalati adóemeléssel kezdett (az elvonások hamar beépülnek az árakba…), júliusban kapták a nagy megszorítás a kisadózók, Lázár miniszter kezdi vagdosni az állami beruházásokat, az MNB emelgeti a kamatokat. Még mindig nem látszott a gazdaságpolitikai irány, ami gyengítette a forint árfolyamát és fűtötte az áremelkedést.

Fura a kormány nyári bizonytalankodása

Míg az orosz támadást követően Európa lendületesen kezdett leválni az orosz energiáról, a nyugati közvélemény és az üzleti világ elfogadta az orosz piaci pozíciók végleges feladását, addig nálunk marad az orosz energiától való stratégiai függőség, a MOL, Richter, OTP egyelőre tovább üzletel az oroszokkal.

A közgazdaságtan bosszúja: az emelkedő (orosz) energiaáraktól elszakított hazai rezsitarifa, Európa legolcsóbb üzemanyaga, az áprilisi választásig tartó állami kiköltekezés nyomán a behozatalunk, főként az energiaimport dübörgött, így őszre sokkoló adatok jöttek a külkereskedelmi mérleg példátlan romlásáról.

2022 végére a gazdasági kötöttségekből függőségek lettek: ezekre a kormány nem tud érdemben hatni

Lehet reménykednünk, hogy a nemzetközi energiaárak tovább mérséklődnek; hogy a háborúzó Oroszország teljesíti szállítási kötelezettségeit, az országhatárokon keresztüli tranzit pedig zavartalan marad. Az államadósságunk aránya a meghaladja a németekét, és sokkal drágább a finanszírozása; emelkedő nemzetközi kamatszint idején csak remélni lehet, hogy az adósságszolgálati teher nem válik nyomasztóvá. Lehet jó magaviseletet ígérni és új törvényeket faragni, hogy az EU Bizottsága kielégítőnek találja a jogállamiságot (közben rendeleti kormányzás folyik, hétvégi közleményből tudni, hogy újabb adókat vetettek ki…) Lehet tippelgetni, hogy a hitelminősítők mit gondolnak a korábbi (mesterségesen felfújt) növekedés leállásáról, a fizetési mérleg romlásáról. Találgathatjuk, hogy a recessziós és inflációs országunkból hány képzett, fiatal megy el jövőre az inflációs csúcson túljutó Nyugat-Európába.

Pozitív jövőkép nincs

Ami biztos pont: nemet mond a kormány az euróra (bár ilyen inflációval, kamatszinttel, ingatag valutával, nagy adóssággal és deficittel szóba sem állnának velünk a klubban), nemet az európai ügyészségre, holott az eurómilliárdokat hozna megfogható közelségbe az ország számára (és néhány megfogható csirkefogót a bíró elé). Hitegeti magát és az országot, hogy újabb nagyméretű gyárakkal autógumi és akku-nagyhatalomként lesz még magyar növekedés (csak bírjuk orosz gázzal, árammal, sokezer kétkezi munkással).

A családok, üzleti szereplők most szoroznak, de inkább osztanak, hogy talpon maradjanak egy kontúr nélküli évben. Nem kapnak, de már nem is várnak érdemi segítséget a kormányzattól, ami maga is kiszolgáltatottá vált külső erőknek. Nem önhibáján kívül.

Fotó: nepszava.hu

Kapcsolódó