Bodrogi Gyula: engem valószínű a színpadról visz majd el a Jóisten

Engem valószínű a színpadról visz majd el a Jóisten, mert azt kértem. És hogyha szeret, akkor be is tartja, hogy addig éljek, amíg meg nem halok. De addig éljek, hogyha ez lehetséges! – nyilatkozta Bodrogi Gyula Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész.

89 éves, de ki számolja?

Bodrogi Gyulával készített interjút a Bors abból az alkalomból, hogy megkezdődött a Ma este gyilkolunk című krimi forgatása, amiben a 89 éves színész generációja sok más legendás alakjával játszik majd együtt, köztük többek között Koltai Róberttel és Pogány Judittal.

A krimi-vígjátékban egy színészotthon lakói a főszereplők, ahol gyilkosság történik. Az egyik idős színész saját szakállára nyomozni kezd, egymás után kihallgatja a gyanúsítottakat, rá kell jönnie, hogy a tettest megtalálni ennyi kitűnő színész között mesterdetektívhez méltó feladat.

Nagyon kíváncsi vagyok erre a filmre, mert nekem az az érzésem, hogy ez lehet igen kedves és igen jó. Ez a megérzésem

– mondta a lapnak a forgatás szünetében Bodrogi Gyula.

Amikor megkaptam a forgatókönyvet, a szereposztást mindjárt az elején megnéztem. És hát azt kell mondjam, hogy én mindegyiket nagyon szeretem, mindegyiket más miatt, tehát rögtön elfogult lettem. Szóval ha azt mondom, hogy nekem ez nagyon tetszik, akkor abban benne van, hogy azok, akik benne vannak óriási emberek, és azok rányomják a bélyeget az egész filmre.

„Voltam odaát….”

Bodrogi Gyula felelevenítette, hogy amikor tavaly nagyon beteg volt, az járt a fejében, hogy őt várja a színpad, a közönség:

„légszomjjal kezdődött, majd egyre rosszabbul lettem. Angéla mondta is, hogy fel kellene hívni Merkely Béla professzor urat, mert gondok lehetnek. […] Mondtam neki, hogy nem akarom zavarni, de rám parancsolt, hogy induljak el. Hívtam egy taxit, irány a kórház, és bizony volt egy kisebb 45 perces beavatkozásom. Utólag döbbentett rá, hogy megmentette az életemet! Majdnem meghaltam!”

„…majdnem meghaltam…”

„én jártam odaát, de Merkely professzor visszahozott. Nekem megijedni sem volt időm, meg nem is voltam annyira magamnál, hogy megijedjek. Annyira emlékszem, mentem le a lépcsőn, éreztem valamit, visszafordultam, de akkor már Angéla hívta Merkely doktort, nekem ez az egész elszállt. Majd arra ébredtem, hogy meg voltam mentve! Engem valószínű a színpadról visz majd el a Jóisten, mert azt kértem.”

Bodrogi Gyula: „római katolikusan játszani? Ezt még tréfának is kicsit ízléstelennek tartom a vallással szemben.”