Bogdán László: a cigány emberek nem vágynak másra, csak egy kis megbecsülésre, ne emlékeztessék őket arra, hogy csak cigányok!

A baj azzal van, amikor cigány diplomások nem kapnak megfelelő munkát

a munkaerő piacon, ha igen, akkor maximum a fénymásolót keresik. Rendjén való az, hogy egy diplomás cigány tanítónőnek, amikor tele az újság, nincs elég pedagógus, takarítónői állást kínálnak az iskolában, ahol jelentkezik? Nem a takarítónőkkel van gondom, hanem a szemlélettel. Még az esélyét is elveszik annak, hogy egy nem fehér bőrű diplomás ember bizonyítsa, megtanulta a „leckét”. Ehhez megértésre, elfogadásra van szükség, olyan társadalomra ahol nincs faji alapon leminősítés, nincs hátsó pad. Olyan országban szeretnék élni, ahol nem bűn, ha valaki Bogdán, Kalányos, Kolompár, vagy Orsós. Itt lenne az ideje annak, hogy könyörtelenül szembe nézzünk azzal, hova vezetett az elmúlt 30 év. És ehhez még csak történésznek sem kell lenni!

bl.: Muszáj megkérdeznem, hogy mit üzen annak a 86 százaléknak, akikben dúl a cigányellenesség, akik bűnbaknak kiáltották ki a cigány honfitársaikat?

B.L.: Az embert nem a bőrszíne alapján kell megítélni

Aki ezt teszi, rossz úton jár. Kereshetünk a múltban vélt, vagy valós sérelmeket egymással szemben állva. Kérdem én, hova vezet mindez? 1990-óta, a rendszerváltás (demokrácia) óta szemben állunk egymással, a versenyt, versennyel rendezzük le. A pénz, a pénzt gyártja, az emberség a társadalom peremére szorult. Nincs bennünk kölcsönös együttérzés, ami képes lenne „színvakká” tenni minket. Olyan erős a vágy, hogy mindenkit legyőzzünk, ezért egy egyszerűbb élethelyzetben olyan zsigerből indul a párbeszéd, amelyben egy színes arcú esélytelen bármit megérteni. A magam egyszerűségével kérem, nézzenek szembe azzal a helyzettel, ami jelenleg uralkodik a közgondolkodásban—-előítélet, kirekesztés-, a huszad osztályú ember megítélésével. Higgyék el nekem, a cigány emberek nem vágynak másra, csak megbecsülésre, ne emlékeztessék őket arra, hogy csak egy cigány.

bl.: Mivel lenne elégedett?

B.L.: Kevéssel is beérem

Amennyiben a legközelebbi kutatás során 1 százalékkal kevesebben lesznek, akik cigányellenesek, akkor már nem éltem hiába. Van remény. A legutóbbi videós posztot a közösségi oldalunkon a mosolygó Cserdi emberekről, eddig 320 ezren nézték meg. Ez önmagáért beszél. Hiszem azt, sok ember szívét megdobogtatják a képek.

bl.: Aki Önt ismeri, tudja,hogy hittel, szenvedéllyel áll ki igaza mellett, bár gyakran hangoztatja, csak egy” tanulatlan” cigány ember, mégis képes falakat „bontani”, embereket maga mellé állítani

B.L.: Ne gondolja, hogy fenékig tejföl az életem

A falum fejlődéséért köszönetet mondok Istennek, és az ott élőknek. Büszke vagyok rájuk, hálás vagyok a sorsnak, hogy nekem ez megadatott. De az éremnek van egy másik oldala is. Túl gyakran kapom meg, hogy nem vagyok hajlandó szembenézni azzal, hogy a cigányság deviáns, és sokan vannak börtönben. Mindehhez még hozzáteszik, a cigányok okozzák a legtöbb problémát a magyar társadalomban. De megkapom azt is, hogy rasszista vagyok, általánosítok, egyáltalán ki engedte meg nekem, hogy a cigányság nevében beszéljek. Nincs is ezzel természetesen baj, mert úgy hiszem és vélem, hogy minden ember véleménye számít és fontos. De számomra azoknak a cigányoknak a sorsa a legfontosabb, akiknek a véleményét nem szokták megkérdezni, nem tartják mérvadónak.

Bogdán László: Naponta csak kétszer jut eszembe, hogy cigány vagyok, de legalább százszor emlékeztetnek rá