Állati
Bokros Lajos: 2018-ban megszűnhet a magyar átok. Megbűnhődte már a nép…
„2018 a demokrácia helyreállításának éve lesz Magyarországban. Így hiszem, így akarom.” Bokros Lajos, a MOMA elnökét Tokióban érte az újév, onnan üzente közösségi oldalán az alábbiakat.
Üzenet a jövőből
Tokióban vagyok, ahol 8 órával hamarabb kezdődik az új év, mint Magyarországon. Amikor otthon ezt az üzenetet olvassák, itt már elkezdődött 2018. Így a jövőből szólok Hozzád, kedves honfitársam.
2018 a demokrácia helyreállításának éve lesz Magyarországban. Így hiszem, így akarom.
Nagyon sokan legyintenek, mert nem hisznek ebben. A tekintélyes „The Economist” című brit hetilap is azt írta, hogy Orbán 2018-ban harmadszor is megnyeri a választásokat. Ezt szajkózzák nagyon sokan baloldali-liberális értelmiségiek is, akik közül sokan a barátaink. Nos, ez az évszázados magyar átok, a kishitűség, a belenyugvás, a cinizmus és a lustaság fényes megtestesülése.
Van mód arra, hogy egy nép valamiféle tragikusan óriási tévedés után nagyot alkosson. Ezt láttam ezen a héten Japánban. Tokióban minden működik, óramű pontossággal. Az utcákon nincs szemét, nincs egyetlen csikk sem, mert az emberek vigyáznak egymásra és megbecsülik egymás munkáját.
Van mód arra, hogy a magyar nemzet túllépjen tragikusan óriási tévedésén, az Orbán-rendszeren. Van lehetőségünk arra, hogy meghaladjuk a HoRáKáOr-korszakot, vagyis Horthy, Rákosi, Kádár és Orbán nemzetvesztő évszázadát. Mert ők négyen – noha nagyon különbözők voltak – egyek abban, hogy mindannyian hatalmas kárt okoztak a magyar népnek, a magyar társadalomnak, a magyar államnak.
Hinni kell benne és dolgozni kell érte. Nem a csodára várni, mert az magától nem jön el. (Erről írtam az Élet és Irodalom karácsonyi számában, kérem olvassák el.) De eljöhet, ha lesz szabad és szolidáris nemzetünk, társadalmunk, hozzá korszerű és felelős államunk.
A Modern Magyarország Mozgalom idén lesz 5 éves. Azért alakult meg 2013-ban, hogy segítsen a csodát megteremteni. Munkával, odaadással, hittel és akarattal.
2018-ban emlékezünk arra, hogy a pökhendi, pimasz, műveletlen és fennhéjázó hazai uralkodó osztály elvesztette az első világháborút és hasonszőrű gonosz utódai – HoRáKáOr – száz év alatt elvesztegették azt is, ami 1918-ban még megmaradt belőle. Az elmúlt száz év a hanyatlás évszázada.
2018-ban azonban megszűnhet a magyar átok. Megbűnhődte már a nép…
2018 az alkotmányos jogállam helyreállításának éve lesz. Visszanyerjük a szabadságot, ha Ti is úgy akarjátok. Én akarom, hiszem és vallom. Főképpen pedig: tenni fogok érte.
Tegyetek Ti is. Hazánkért, nemzetünkért, egymásért. Minden kedves honfitáramnak boldog újévet kívánok!
Bokros Lajos
elnök
Szerző
1 Comments
Leave a Reply
Leave a Reply
Friss
- „Ide figyeljenek emberek!” – Elmarasztaló ítélet egy meg nem törtét cselekmény után
- Óvodabezárási hullám Csepelen
- Már megint naivságunk áldozatai lettünk: felkészültek az illetékesek a havazásra
- Barátság-horoszkóp itt és most
- Hull a hó és ez most (állítólag) nem érte váratlanul az illetékeseket – Mit jósol mára Pártai Lucia + orvosmeteorológia
- A Millenáris könyvfesztivál-mentes övezetté vált: 2025-ben nem engedi be az eseményt
- Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
- 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
- Emberek, Orwell az 1984-et figyelmeztetésnek szánta, nem forgatókönyvnek
- Lebukott a hárommilliárdos számlagyár
József Szimon
2018.01.02 15:55 at 15:55
Számomra Bokros Lajos volt a jelen helyzet egyik legelfogadhatóbb ellenzéki jelöltje.
Nem azért, mintha mindenben egyetértenénk (néhány alapkérdésben sem), de – érzésem szerint – kitűnő tulajdonságai (tisztesség, következetesség és kompetencia) révén a legtöbb ember szemében elfogadható kompromisszum lehetett volna a következő átmeneti időszakra. Talán még a baloldali érzelmű választók körében is. Mostanáig.
A különböző történelmi korszakok summás összemosására sokan fogják felkapni a fejüket. A Kádár rendszerre vonatkoztatott – népnek, társadalomnak és államnak okozott nagy károk – hamis fikciója is ki fogja verni a biztosítékot a máig „nosztalgiázó, buta”, de megélt és valós tapasztalatokkal bíró tömegekben. Mint ahogy a különböző adatsorokat higgadtan vizsgáló elemzőkben is.
A zsigeri érzelmek (és néhány újévi szaké?) diktálta megállapítás tehát nem csak politikai taktikátlanság (bár annak döbbenetesen nagy), de a történelmi tények és teljesítmények nyilvánvaló semmibe vétele is riasztólövésként durrant.
Fenti, jól megalapozott kvalitásai sorát egy dologgal már biztosan nem lehet folytatni: az objektív tisztánlátással. Kár.