Banánköztársaság
Borzalom a csontjaimban
A Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának 1972-es határozata alapján augusztus 2-a a roma holokauszt nemzetközi emléknapja.
A Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának 1972-es határozata alapján augusztus 2-a a roma holokauszt nemzetközi emléknapja.
Csontjaim, a komáromi csillagerődben porladozhatnának, ha a mostani vagabund izomagyúak- ez sem az idén barnult le – című stigmájával terhelten éltem volna, már akkor, a nyilas uralom idején is mert sorstársaimmal Z betűs karszalaggal halálba zuhanó repülésbe merülve eltűnhettem volna akár én is.
Pharrajimos magyarul Roma holokauszt
Elpusztítottan, elnyeletve, de ma nagy családosként se pont se vessző szófájdalom folyamatban, közlöm a fineszeseknek járó kedvezményektől kifosztottan, hogy cigány vagyok én is, rászáradt lekváros szájú gyerekekkel, sodort dohányú cigiktől sárga fogakkal, közmunkás tenyerekkel falusi árkoktól izzadtan, kocsmaszagú ingembe fájdalom bugyoláltan. Minden cigánynak üzenem, az itthoniaknak különösen, hogy legyenek büszkék magukra, mert olyan kiváló tulajdonságokkal is rendelkeznek, melyekkel kevés nép a földkerekén!
Gelem gelem lungone dromenca, ne lássam többé az anyámat, ha nem igazat szólok most hozzátok testvérek, véreim magyarok e honban elnyomottan, magatokból meg a világból kisemmizve minden méltóságból. Minden nyomorúságuk, történelmi úttalanságuk, szerencsétlen sorsuk és egyéni tragédiáik ellenére ti cigányok isten által megáldott, különös teremtményei vagytok a földnek. Szépségetek takarja minden csúnyaságotokat, történelmi sebek által ejtett rondaságaitokkal együtt. Szemeitek tükrében ott van az eredendő jóság mellett a riadt félelem is, a világ ismeretlen szándékú gonoszságaival szemben, miből oly sokszor romlottságotok fakad. Őstehetségetek arcotokra van sütve, zenében éppúgy, mint kézművességetek titkaiban.
Vándorköszörűsökkel parolázva
Aven manca sa lumake Roma Thaj putras le romane droma, anyátok süti platnin a krumplit, míg apátok bagót rágva pök a világra, drótozva- fótozva, vándorköszörűsökkel parolázva. Mekkora ellentmondása az emberi fajnak, hogy éppen titeket rekeszt ki a többség maguk közül, az a többség, amely tolongva, egymást taposva tülekedik, hogy láthassa táncaitokat, hallhassa fülbemászóan gyönyörű, hátborzongató dallamaitokat, meg azt, ahogyan muzsikáltok. Emberek! Térjetek észhez! A cigány is közülünk való, értelmes, ha huncut is, de gyönyörű teremtménye a földnek! Semmi okunk nincs megkülönböztetni őket magunktól! Az emberek maguk rendelkeznek azokkal az erényekkel és fogyatékosságokkal, melyek őket a másiktól megkülönböztetik, és nem származásaik!
Porszem vagyok keréknyomban, bakancsosok taposta horhosban, lányok redőiben rejtőzködve, keresztet vető, kenyérszegő nagyanyák kötényébe takarva kelek fel, hogy szóljak. Cigány vagyok én is ebben a cudar, amúgy is cigányvilágban, hol lovári, csurári, meg kalderás szavak keverednek, bábeli hangzavarként bennem. Rakva a bángét, so si testvéreim az úrban és itt a földön is, hol kockás füzetbe írják bolti hiteleim, míg az uraságok jóléttől vakaródzva Bahamákon tengetik napjaikat. Én, lelkem putri melegének vonós húrjain üzenem néktek, fogadjatok be, ti két lábon járó ritmusai a létnek, hisz veletek együtt cigánnyá lettem, íme, ma én is!
So si? „ Kamav tut” (szeretlek benneteket) mondanám nektek, abban a reményben, hogy sokan hasonlóképpen gondolkodnak felőletek, mint én!
