Boszorkányüldözés?! – Egy állatvédő kálváriája

Tegnap kétségbeesetten hívott fel egy ismerősöm: Képzeld, már megint jön a családvédelem! Családlátogatás, környezettanulmány. Decemberben voltak és most újra jönnek, mert az iskola ismét bejelentést tett, hogy a gyermekem koszos, ápolatlan, az évszaknak nem megfelelő ruhában volt. Te érted ezt? Megtehetik?

Focizott, elesett, koszos lett

Igen, tényleg koszos lett, mert a tanítás kezdete előtt nekiálltak focizni az udvaron és a saras latyakban elesett. Igen, bár a naptár szerint január, azaz tél volt azon a napon, de 15 fok!! Persze, hogy nem hótaposóban és vastag télikabátban küldtem iskolába. Ja, és kesztyűt/ sapkát maximum akkor hordana, ha ráragasztanám!

Mondd, meddig fogják még ezt csinálni? Már nem tudom, mit tegyek. Minden áldott nap lesikálom a gyereket – ami egy 8 éves fiú esetében nem kis teljesítmény –, szinte már hypóban fürdetem. Ellenőrzöm a körmét, a fülét, a nyakát. A haját kéthetente igazítjuk, a ruháit dupla adag mosó- és öblítőszerrel mosom. Reggelente minden ruháját darabonként nézem át, szagolgatom – őt is. Van már külön parfümje, amivel illatfelhőbe burkolja magát. Aztán bemegy az iskolába, ahol kiderül, hogy koszos, ápolatlan, büdös és KUTYASZAGÚ!

Az állatnak nincs helye a  lakásban?

Igen, Kedves Olvasó, én emeltem ki az utolsó szót, mert ez az egész történet kulcsa. Ugyanis ismerősöm állatvédő. Rendszeresen ment kidobott babakutyákat, újszülött macskákat, beteg és bántalmazott állatokat. Ennek okán, az otthonukban is népes állatsereglet állomásozik – mindig ideiglenesen. Ez pedig nagy bűn az iskola és az ottani pedagógusok szemében. Mert az állatoknak nincs helyük a lakásban. Legyenek az udvaron ( lehetőleg láncon ), védjék a házat, fogják meg az egeret/patkányt. Az a dolguk! Egyébként pedig kész fertő- és bacilustenyészet mindegyik. ( Igen, jól gondolják, egy vidéki település iskolájáról beszélünk.)

A történet önmagában is megdöbbentő és felháborító. Ha csupán egyedi eset lenne, nem is éreztem volna szükségét a billentyűzet koptatásának. Ám lassan általános gyakorlattá válik!

Gyermekes állatvédő ismerőseim közül nagyon sokan panaszkodnak hasonló esetekről. Volt, akinek gyermekét hazaküldték az iskolából az arcán megjelent piros folt miatt és orvosi igazolást kértek arról, hogy az a valami nem állati eredetű fertőzés. Egy gyermeket váró állatvédőt megfenyegettek, hogy nem viheti haza babáját a kórházból, ha nem távolítja el a lakásból az állatokat. Egy gyermek üzenőfüzetébe beírta az osztályfőnöke, hogy macskaszőrrel szennyezett ruhában érkezett az iskolába, így potenciális veszélyt jelenthet azon diáktársaira, akik netán allergiásak rá. (Megjegyzem, egyetlen osztálytársa sem szenvedett ilyen betegségben )

Aki ma, Magyarországon állatokat ment, és gyermeke van, ámde nincs hivatalos menhelye a kiépített infrastruktúrával, számíthat rá, hogy a védőnő/óvónő/iskola bejelentései okán, gyakori lesz nála a családvédelem, a gyámhatóság. Hogy naponta alázzák és csúfolják meg csemetéjét. Hogy folyamatosan igyekeznek megfélemlíteni, nyomást gyakorolni rá.

A világ boldogabbik felén állatvédőnek lenni tiszteletre méltó hobbi. Az állatrendőrség tagjai megbecsült polgárai a társadalomnak. Iskolákba hívják őket előadást tartani a felelős állattartásról. Ott fontos dolognak tartják, hogy már gyermekként  „megfertőzzék” az embereket az állatok szeretetével, életük védelmével.

Nálunk az állatvédők habókosok, mániákusok és veszélyesek

S ami ebben a legelkeserítőbb, hogy az ellenpropagandában az oktatási intézményeink járnak elől. Az ő nyomásukra kénytelen a családvédelem, a gyámhatóság újra és újra vizsgálatot indítani. Mert köteles minden bejelentést kivizsgálni. Az pedig csak a szerencsén múlik, hogy mikor unja meg az állandó fölösleges munkát valamelyik hivatalnok és rendeli el inkább a gyermek védelembe, netán állami gondoskodásba vételét!

Ezért az ismerősöm folyamatosan retteg.

– Már egész nap nem csinálok mást, csak takarítok. Több fertőtlenítőszert használok el havonta, mint egy nagy, állami kórház. Minden állatomról igazolni tudom, hogy egészséges, ápolt, semmiféle veszélyt nem jelent sem emberre, sem állatra. Gondolod, hogy ha én tényleg egy merő mocsokban élnék, örökbe fogadnának tőlem kutyát, hogy egy budai villába vigyék szobakutyusnak?

De lassan kezdek ebbe beleőrülni. Ahányszor egy idegen autó áll meg váratlanul a ház előtt, rögtön görcsbe rándul a gyomrom, hátha a gyerekért jöttek, hátha most akarják elvinni. Ugye nincs ilyen törvény? Ugye nem teszik, nem tehetik meg?

Szeretném neki azt mondani, hogy nyugodjon meg, nincs miért félnie.

De tényleg nincs?

(Vendégszerző:Mater Dolorosa)