Bizonyára sokan egyetértünk: aki az állatokat bántja, az az emberekkel sem bánik kesztyűs kézzel. Ezt a véleményt támasztotta alá Paár József, az Országos Állatvédőrség önkéntese is, aki elmondta, hogy egy amerikai felmérés szerint a családon belüli erőszakot elkövetők 88 százaléka korábban állatkínzóként került a hatóságok látókörébe.
[mnky_ads id=”3811″]

 Az állatkínzások száma az ismertetettnél jóval magasabb

– Állatvédőrség… Őszintén szólva, nem sokat tudok erről a szervezetről.

– 2009. végén a Cerberos Állatvédő Egyesület és a Fehérkereszt Állatvédő Liga közösen alakította meg az állatvédőrséget, azzal a céllal, hogy egy-egy állatkínzásos bűncselekményt a bejelentéstől kezdve, az elkobzáson át a feljelentésig, majd az állat rehabilitációja utáni örökbeadásig végigkísérje, segítse. Mi sem indokolta ezt jobban, mint az a tény, hogy a megalakulás esztendejében, hazánkban 965 bejelentés érkezett a rendőrségre állatkínzásról. Ebből 303 esetben történt vádemelés, ami azt jelenti, hogy naponta, átlagosan két-három állatot bántalmaztak olyan súlyosan, hogy azok, akik erről tudtak, a rendőrség segítségét kérték. És ezek csak az olyan esetek, ahol a szemtanúk tisztában voltak azzal, hová fordulhatnak… Sajnos az állatkínzások száma az ismertetettnél jóval magasabb, ám legtöbbször vagy nincsenek szemtanúk, vagy ha vannak is, nem tájékozottak, s nem ismerik a lehetőséget, hogy hová, kihez fordulhatnak.

– Az állatvédőrség önkéntese. Információim szerint a szervezet mindenféle állat mentését vállalja. Ön kifejezetten kutyákkal foglalkozik.

– Bár most a fővárosban lakom, dolgozom, vidéki vagyok. Természetes, mindennapos közösségben éltem az állatainkkal – de különösen a kutyánkkal, aki a játszópajtásom volt. El sem tudnám képzelni az életemet anélkül, hogy ne legyen a közelemben egy állat – elsősorban kutya, hiszen ő a kedvencem –, de emellett kissrác korom óta foglalkozom – ma már nagyon komolyan – akvarisztikával is. Mivel nagyon szeretem a kutyákat, természetes volt, hogy jelentkeztem az állatvédőrségbe önkéntesnek. Annál is inkább, mert bizony összeszorul a szívem, amikor látom, mire képes az ember, milyen gonoszságokat művel azzal a kutyussal, akinek léte minden tekintetben tőle függ. Mi, ha kell, kimegyünk a bejelentett helyszínre – saját költségen vidékre is –, és a mentett kutyust befogadjuk mindaddig, amíg nem találunk neki új, megfelelő gazdát, akivel tartjuk a kapcsolatot, és időnként megnézzük, minden rendben van-e.
[mnky_ads id=”4674″][mnky_ads id=”4666″]
– Tudom, hogy önkéntesekből sohasem elég. Kikből áll a csapat?

– Mindenféle rendű, rangú, képzettségű és foglalkozású ember megtalálható köztünk – és ez így jó. Ám van egy elgondolkodtató tény is: a létszámunkat tekintve, számottevően több nő dolgozik velünk, mint férfi…

– Hány kutyát mentett mostanában?

– Soha nem számoltam. Az elmúlt fél év alatt olyan nyolc-tízet. Az első egy kaukázusi kislány volt, Picur. Mindössze egy éjszakát töltött nálam. Szerencsére igen gyorsan sikerült új gazdit találnunk neki. Most azonban már több mint két hónapja van nálam egy kölyök méretű, két éves fajtatiszta német vizsla. A rossz tartás miatt maradt vissza a fejlődésben. Borzasztó állapotban került hozzám: kiéheztetve, koszosan, loncsosan, bolhásan – és hihetetlen rossz szagot árasztva. Hogy mást ne mondjak, amikor hozzám került, addig evett és ivott, amíg mindent ki nem hányt. Beletelt egy kis időbe, amíg elhitte, hogy nem kivételes dolog, ha enni kap, tehát nincs szüksége habzsolásra. Ráadásul teljesen rendbe jött. Gyönyörű és okos – leszámítva, hogy kisebb termetű, mint fajtatársai.

Egy különleges kapcsolat

– Több, mint két hónap ember és kutya kapcsolatában már szép idő. Különösen, ha mentett ebről van szó, hiszen teljes mértékben tisztában van azzal, hogy sokkal jobb körülmények közé került – és ezért nagyon hálás, ragaszkodó. Mi lesz, ha találnak neki egy végleges gazdát? Hiszen ez a kutyus minden bizonnyal nagyon önhöz nőtt.

– Nem lesz könnyű az elválás, de egy jó gazda hamar feledtetni tud engem. Számomra mindenek felett fontos, hogy minél több szerencsétlen állaton tudjak segíteni, mert az többet ér, mintha leragadok egynél. Kettő meg nem fér el egy kert nélküli, kis lakásban.

– Hogyan zajlik egy mentési akció?

– Kapunk egy feljelentést. Ezt követően a felderítési csoportunk a helyi főállatorvossal és a rendőrséggel elmegy a helyszínre, és megnézi, van-e alapja a feljelentésnek. Mert sajnos az is előfordul, hogy egyáltalán nincs. Ha igaznak bizonyulnak az állítások, akkor a rendőrök segítségével elhozzuk az állatot. Meggyógyítjuk, fölerősítjük, képezzük és új, gondoskodó gazdát keresünk neki.

– Nap, mint nap láthatunk a különböző tévéhíradókban elképesztő állatkínzásokról szóló tudósításokat. Ön szerint mit kellene tenni, hogy végre érzékelhetően megváltozzék a jelenlegi siralmas helyzet, és kevesebb legyen a kóbor kutya, macska?

Iskolában is kellene oktatni az állatvédelmet

– Mindenek előtt iskolában kellene oktatni az állatvédelmet, s a lehetőség szerint, ivartalanítani minden kidobott négylábút. Emellett – úgy gondolom – ideje lenne valóban szigorúan érvényesíteni az állatvédelmi törvényben meghatározott retorziókat, hogy az érintetteknek egy életre elmenjen a kedvük az állatkínzástól, a kegyetlenkedéstől. És bizony vizsgához kötném az állattartást.

– Függetlenül attól, hogy a állatvédőrségben számos önkéntes dolgozik, és ők anyagilag is hozzájárulnak ehhez a munkához, mindez nem elég a szervezet fenntartásához.

– Részt veszünk különféle pályázatokon és várjuk a felajánlott egy százalékokat. Nemcsak mi, hanem a számos menhely is. Törvényileg lehetőség van az egy százalék felajánlására, de sokan nem törődnek ezzel, és senkinek sem adományozzák ezt az összeget, ami így az államkasszában landol. Emellett van néhány jó, segítő kezdeményezés is. Például Székesfehérváron van egy üzlet, az Egyedi Ajándékok Boltja, ahol – mint a neve is mutatja – egyedi ajándékok készítésével, árusításával foglalkozik. Ők rendszeresen fölteszik egy-egy tárgy fotóját licitálásra a honlapjukra. A legmagasabb licit összege az állatvédőké lesz.

– Miként összegezné a szövetségük célját?

– Az elmondottakból következik, hogy elsősorban a hazai állatkínzási eseteket szeretnénk felderíteni, számukat minél jobban visszaszorítani, és elérni, hogy – együttműködve a hatóságokkal – hatékonyan tudjunk fellépni az elkövetőkkel szemben. Emellett társadalmi szempontból rendkívül fontosnak tartjuk az állatkínzások tényének nyilvánosságra kerülését.

El kívánjuk látni az állatok érdekképviseletét, és segíteni a védelmükről szóló törvények és rendeletek alkalmazását, betartatását. Szeretnénk egy olyan, európai színvonalú, központi állatotthont létrehozni, ahol nagy területen, nagyszámú állat elhelyezése, szakszerű gyógykezelése, fizikai és pszichikai rehabilitációja végezhető. Magunkénak érezzük Mahatma Ghandi mondását, amely így szól: „Minden nemzet nagysága azon mérhető le, hogy miként bánik az állatokkal”

Hasonló

A kutya egy életre szól – nem csupán karácsonyra


[mnky_ads id=”4668″][mnky_ads id=”4670″]

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét