Banánköztársaság
Bruck András: maradjon inkább Orbán Viktor?
Hol van már a fellázadt tavasz Magyar Péter berobbanásával? Hol van az a rendkívüli nyár a hazai politika új szupersztárjának megállíthatatlan menetelésével? Már az ősznek is vége, de őt az sem lassította le. Itt a tél, mindjárt karácsony. Az ország vegetál, mondhatni, haláltáncot jár, mindezek ellenére tizenöt hosszú év után az idei lesz az első karácsony, amikor a magán és családi örömök mellett a nemzetnek is lesz oka a bizakodásra, ha ünneplésre egyelőre nem is.
De a remény lesz a fenyőfák legszebb dísze, bár ez nem mindenkinek tetszik
A Demokratikus Koalíció és a Kutyapárt ugyanis baljós bejelentést tett: 2026-ban minden egyéni választókörzetben indulnak, márpedig döntően azokban dől el a választás.
És mégis indítanak jelölteket a Fidesz legyőzésére egyedül esélyes Tisza Párt ellen! Vajon miért? Hiszen ez itt most nem a pártok versenyének az ideje, nem pár százalékra amortizálódott pártocskáknak kéne plurális demokráciát, a politikai gondolatok sokszínűségét imitálniuk, hanem az ország normális létezéséhez szükséges feltételeket kéne három és fél évtized után újra megteremteni.
De mintha a két pártelnök, Gyurcsány Ferenc és Kovács Gergely ezt másképp gondolná.
Ellentétben a jóval, a rossznak, gonosznak mindig van valamilyen racionális oka,
ami kizárólag az elkövetők érdekeit szolgálja. Az övék vajon mi? Találgatás helyett inkább kérdezek:
- csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a hatalmon lévőkkel?
- Megtörténhet, hogy cserébe a pártjaiknak járó állami pénzekért, hajlandók kiszolgálni az ellenzéki pártok minél nagyobb megosztottságában érdekelt Fideszt?
- Pár száz millió kontra egy ország. Tényleg tisztességes üzlet volna ilyen áron felszínen tartani két teljesen fölöslegessé vált pártot?
- Na és a demokrácia mit nyerne azzal, hogy ők ugyan néhány képviselővel bent lennének a parlamentben, éppen csak a Fidesz hatalmon maradása árán?
- Nem számít?
- Jó elücsörögni a parlamentben, az étterme például az ország legolcsóbb menüjét szolgálja fel. Nem érne mégis sokkal többet, ha a rezsim bukása után az iskolai menzákon, a kórházakban, a szegény családokban is mindenki rendes ebédet ehetne?
Mint valamennyi önkényuralom,
a magyar is már pusztán a hétköznapi, állampolgári normalitástól veszélyeztetve érzi magát. Márpedig Magyar Péter minden, csak nem hétköznapi polgár, teljesítményére, amivel megteremtette a hatalomváltás esélyét, egyetlen szó illik igazán: emberfeletti. Egy szál maga a teljes államgépezettel szemben. Ezért is mélységesen lehangoló, hogy nem csak az állami média közpénzfaló cselédei folytatnak hajtóvadászatot ellene, hanem azok közül is sokan, akik magukat amúgy a rezsim tántoríthatatlan ellenzőiként tüntetik fel. Az elmúlt másfél évtized sokféle gyalázatának egy különösen ellenszenves kinövése az ő ténykedésük, és nem sokban különbözik a kormánysajtóétól:
kiforgatják, meghamisítják Magyar Péter szavait, elhallgatják a legfontosabb ígéreteit.
Amíg ő újra és újra elmondja, milyen Magyarország-kép lebeg a szeme előtt, a vele szemben ellenséges ellenzékiek újra és újra azzal érvelnek, hogy semmit nem tudni erről. Ők tehát állítólag még nem hallottak arról, hogy megvetésük tárgya valódi európai demokráciát akar:
- maximum kétciklusos miniszterelnökséggel,
- a fékek és ellensúlyok visszaállításával,
- a kiüresedett demokratikus intézmények tartalommal, hatáskörrel való megtöltésével,
- európai ügyészséggel,
- az euró bevezetésének szakmai megvitatásával,
- az egészségügyi és oktatási minisztérium visszaállításával,
- a kormánymédiát működtető állami pénzek megvonásával,
- hosszas, átfogó társadalmi egyeztetést követő alkotmányozással, tehát nem Fidesz módra, és már eddig is tucatnyi más fontos és támogatható elképzeléssel.
A Tisza-szigetek népe pedig a miniszterelnök perverz destruktivitása helyett a „megéri jónak lenni” üzenetét szívja magába és adja tovább.
Mindenkinek szíve joga ennek ellenére nem bízni benne, ellenszenvesnek tartani, akár gyűlölni is őt, viszont folyamatos és nyilvános ítélkezéseik közben a valóság eltorzítása becstelenség.
De akik így éreznek, legalább hallgatnának, és magukban drukkolnának azért, amit ellenzékiként mégsem lenne nekik ildomos kimondani: maradjon inkább Orbán és az ő tönkretett országa.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Szerző
