Banánköztársaság
Bruck András: szörnyeteg-game
Amikor idáig jutottam Thornton Wilder egyik regényében: „A szörnyeteg olyasvalaki, aki másokat megrémít, aki elnyom másokat, aki minden halandónál erősebbnek érzi magát, csak Isten előtt hátrál meg, akinek nincsenek erkölcsi aggályai, sőt erkölcse is alig”, csak két emberre gondolhattam a mai Magyarországon.
Az egyik a miniszterelnök
Rá, az Isten-kitételt leszámítva, pontosan illik a leírás. A másik szörnyeteg pedig sokak szemében a Tisza Párt elnöke. Szerintük, ha hatalomra jut, rosszabb lesz, mint Orbán. Pont ilyen egy tudathasadásos ország, a nemzetelnyomó és a nemzetfelszabadítást magára vállaló ember megítélése azonos.
Nem számít, hogy az egyiket jó három évtizede ismerjük, a másikat néhány hónapja. Nem számít, hogy az egyik tönkretett egy országot, a másik legfeljebb egy házasságot. És az sem, hogy az egyik eleve bűnözőként lépett be a hazai nagypolitikába, a másiknak meg legfeljebb volt néhány jól fizető állami állása.
Nem emlékszünk?
A Fidesz 1993-ban eladta a pártszékházát, és az eladásból befolyt bevétel egy része Orbán Viktoron keresztül a saját apjánál kötött ki, aki ebből a pénzből válhatott a gánti kőbánya tulajdonosává.
Őszintén, Magyar Péter is ez a tőrőlmetszett bűnöző karakter lenne?
Tény, hogy a Fidesz romlott világából jött, de ez mire bizonyíték? Ha mindenkit a múltjából ítélnének meg, akkor minden lakóházat börtönné kéne átalakítani. A becstelenül megszerzett bánya a három évtized alatt megszámlálhatatlan milliárdot termelt az Orbán-családnak. Abból épült uralmuk, felfoghatatlan gazdagságuk és bűnösségük egyik emblematikus emlékműve, Hatvanpuszta, most meg épp a készülő Budapest-Belgrád vasúthoz érkezik onnan a zúzott kő. A szakértők szerint jórészt fölösleges, de hatalmas, 800 milliárd forintos beruházásból a megrendelő kínaiakon, a kivitelező Mészáros Lőrincen kívül csak Orbánék járnak jól, és alighanem ők a legjobban. Dáriusz minden kincse nem elég nekik. Hiába, a Magyar-ellenes kórus nem csendesül.
Eddig csak részleges tudásom volt a magyar társadalom patologikus elmeállapotáról, de az most már közel teljes
A Demokratikus Koalíció szavazói közül sokan szembesítésként élik meg a Tisza Párt elnökének színrelépését. Hiszen ő, mintha csak közönséges szakmai prezentációt tartana, egyszem maga bemutatta, hogy az ellenzéki pártok, mindenekelőtt a legnagyobb, a DK, mi mindenben vallott kudarcot. Ez nekik is pszichológiai horror. Innen a párt híveinek gyűlölete, infantilis vádjai, de ez miben különbözik az ország tönkretételét továbbra is támogató Fidesz-szavazók abnormális állampolgári viselkedésétől?
Az Orbán-rendszer olyan, mint egy soha véget nem érő kemoterápia
Igazi banditák, csontig kopasztják az országot, közben sarlatánságukkal működésképtelenné teszik az állam intézményeit, ellátórendszereit. Mind közül a legfontosabb, az egészségügy lényegében már összeomlott, ezért az egyetlen valóban reális esélyed az életben maradásra, ha nem betegszel meg.
Minden más egyre inkább orosz rulett.
Ma ugyan nem jön érted fekete autó, de mentő sem – az EU egyik ezer- és ezermilliárdokkal megajándékozott tagországában! Hova lett ez a temérdek pénz? Mit kapunk az adóforintjainkért? Egyre romló színvonalú állami szolgáltatásokat. Na és a legfontosabb kérdés: van-e bárki is Magyar Péteren kívül, aki valódi nyomatékkal teheti fel ezeket a mindinkább élet-halál kérdéseket? Sajnálatosan senki, egyedül ő, a „szörnyeteg”.
A hét nem éppen a rezsim diadalmenete volt
A miniszterelnök politikai igazgatója kikotyogta a Fidesz belső köreinek eddig titkolt álláspontját, tulajdonképpen államtitkot: ha Putyin ázsiai hordája egy nap újra elindulna a szuverenitását kiemelt értékként hirdető Magyarország felé, a magyar hadsereg letett fegyverrel és feltett kézzel várná.
Az orbáni békepolitika tömören: a megszállásba jobb beletörődni.
Ennyit a harsogó szuverenitás-propagandáról, a fél éve alakult Szuverenitásvédelmi Hivatalról, a vadonatúj Szuverenitásvédelmi Kutatóintézetről.
És persze várjuk az október 23-i állami megemlékezést.
A bukás és a társadalmi katasztrófa előszele mindenhol, a lakosság háromnegyede fizetésről-fizetésre él, és most a politikai igazgató irdatlan baklövése. Ez talán azok szemét is felnyitja, akik szerint nem a rezsim teszi a sírba Magyarországot, hanem Magyar Péter fogja. Előbb-utóbb csak leállnak az őt analizáló ostoba pszichoblablákkal és belátják, hogy az ő rá leadott szavazataikra is szükség lehet majd a kormányváltáshoz. Az életben maradáshoz.
Szerző
