Banánköztársaság
A Budapest Pride elé: „Csinálják a négy fal között”? Elég ebből a marhaságból!
Razziák és alaptalan letartóztatások
New York Greenich Village negyedében a Stonewall Inn szórakozóhely is egyike volt ezeknek a sanyargatott találkozóhelyeknek, Nem rendelkezett legális alkoholmérési engedéllyel, így aztán az ott kapható alkoholra hivatkozva bármikor zsarolhatták. A Stonewall nagy vonzerejének számított viszont, hogy ott engedélyezték az azonos neműek közötti táncot – a viszonyokról sokat elmond, hogy ehhez külön engedély kellett.
Stronevall 50!
A Stonewall közönsége is sok razziát és tömeges letartóztatást átélt, az ilyenkor szokásos rendőri beszólásokkal és alázásokkal együtt. 1969. június 28-án azonban minden másképp alakult, mint ami addig megszokottnak számított. Az erkölcsrendészet tisztjei és civil ruhás detektívek nem sokkal éjfél után kezdték el a razziát, de valószínűleg rosszul választották meg a helyet és az időpontot.
Sokféle verzió kering, mitől lett a hangulat sokkal feszültebb, mint máskor
A lényeg, hogy akkor a bárban összegyűlt közönség nem tűrt némán. Ellenálltak, visszaszóltak, küzdöttek a rabomobilba hurcolásuk ellen. Mindezt rendőri hibák tetézték – a visszaemlékezések szerint például nem érkeztek meg időben a rabomobilok -, és a döntő tényező az volt, hogy a Christopher Streeten, a hatalmas, zegzugos háztömbben, ahol a Stonewall működött, futótűzként terjedt a zaklatás híre. A környéken nagyon sok meleg bérelt lakást, és az ott élő heterók nagy része is a helyi közösséggel érzett. Azon az 1969. júniusi éjszakán a Stonewall környékén is pattanásig feszültek az idegek, és ahogy a rendőrök a bárban bénáztak, komoly tömeg gyűlt össze odakint. Már csak egy szikra hiányzott, ami egybehangzó emlékezések szerint valamelyik bárvendég különösen elhibázott, erőszakos végighurcolása volt az utcán. A tömeg akcióba lépett, kitört a lázadás. A rendőrök visszamenekültek a Stonewallba, ahonnan csak órák múlva tudta őket kiszabadítani az erősítés. Közben az utcán szabályos összecsapások alakultak ki a tömeg ellen mozgósított különleges rendőri egységgel. (Az az időszak a vietnami háború elleni hatalmas béketüntetésektől volt hangos, a rendőrség emiatt állított fel hatékony elit-egységeket, de arra nem számítottak, hogy egyszer meleg és leszbikus tüntetők, transzvesztita táncosok ellen kell bevetni….)
Siker és büszkeség
Ami különösen megdöbbentő volt, az, hogy milyen nehezen tudták leverni a lázadást. Az első összecsapások csak reggelre értek véget, de a Christopher Streeten könnyen szét lehetett széledni, kerülni egyet az átjárókon és újra támadni. Napokig(!) tartott a Stonewall lázadás, és ez az elemi erejű mozgalom az amerikai szabadság körülményei között már a teljes sajtónyilvánosság előtt zajlott. Az egész szabad világ láthatta, ahogyan megkezdődött az emberiség történelmének új fejezete: a harcban megszületett a meleg felszabadítási mozgalom. A Stonewall környékén aratott sok kis győzelem, a sok váratlan, addig szokatlan egyéni kiállás, a közösség tagjainak egymásért vállalt szolidaritása kohónak bizonyult: megszületett a meleg büszkeség fogalma.
Nemzetközi mozgalom
Az amerikai kontinensen és Nyugat-Európában azonnal szolidaritási demonstrációk indultak, civil szervezetek alakultak, a jogegyenlőségért és méltóságért vívott harc új szintre lépett. Az első évfordulóra már óriási tüntetést szerveztek, ahol senki sem kérdezgette, hogy „mire büszkék ezek?”, és „mit kerestek itt a lengén öltözött travi táncosok?” Egyértelmű volt, hogy ők a mozgalom hősei.
Nálunk még a Stonewall-lázadás híreit sem nagyon lehetett hallani, nemhogy hasonlót szervezni. A szokásos negyedszázados késéssel érkezett meg ez a vonat, de megérkezett.
Amerikában a Stonewall Inn Bill Clinton elnöki ciklusa idején lett Nemzeti Emlékhely. A nemzetközi egyenjogúsítási mozgalom egyik legfontosabb szimbólumává vált.
Magyarországon július 6-án, szombaton, a Stonewall-lázadás ötvenedik évfordulója alkalmából várnak a hagyományosan vidám, színes, békés menetre mindenkit, akinek fontos az egyenlő emberi méltóság ügye, és aki nem elégszik meg ostoba gyalázkodó médiumok torz „tudósításaival”. Aki csak egyszer is felvonult a Budapest Pride-on, azt nem lehet többé manipulálni.
Szerző
3 Comments
Leave a Reply
Leave a Reply
Friss
- Tiszaigar rendíthetetlen: 338 érvényes voks 63,9 százalékával nyert a fideszes hölgy
- ‘Ez ‘bréking’, hogy a nyugdíjasok májusban megkapják a májusi nyugdíjat?’ – Nyitrai közszolga újabb szavazatvesztést intézett pártjának
- ‘Az ukrán férfit megrendezett színházi előadásban áldozták be, ez se nem békepárti, ne nem jogállami intézkedés volt’
- A magára hagyott választó
- Kocsis közszolga szerint minden bajunk okozója visszamenőlegesen és a jövőbe látva is Magyar Péter és pártja
- Ujhelyi: Orbán elmeháborodott politikai lépése – Végleg elárulta a határon túli magyarokat
- Körözött lengyel politikus búvóhelyét találták meg Budapesten – Hiába no, szép ez a mi fővárosunk….
- Bruck András: elváltak haragos útjaik
- Nem egyszerű manapság Tiborcznak lenni….
- Újabb ‘saját láb’ nőtt az Orbán-lány és Tiborcz-vő ‘házatáján’
Molnár Cintia
2019.07.05 07:58 at 07:58
A családfóbiás undormányoktól kérdezném:
Ha egy csoport abban a „gusztusos” mutatványban éli ki magát, hogy más normális emberekkel szemben beleszarik a gatyájába – nem a budin végzi el – és letolt szaros gatyába felvonulást szerveznek az Andrási Úton,
és a melegeknek ezt végig kellene nézni, kíváncsi lennék, hogy állna a pofájuk!
Közben az összes magyar gyülölő takonyújság lehozná, hogy a melegek szar gyülölők, tehát szarfóbok?!
Gusztusos, nem?!
a szerző
2019.07.06 19:26 at 19:26
Nagy köszönet a fenti „hozzászólásért”. Bárki megítélheti, milyen állapotban vannak azok, akik írni-olvasni képtelenek, gyűlölettől fröcsögve „undormánynak” becsmérelnek másokat – pedig csak az ökölrázó csődületeiken, saját környezetükben, meg a tükörben kell keresgélniük, ha ilyesmire vágynak.
Pingback: Lakner Zoltán comingoutja - elindult a pride hónap - Városi Kurír