Büntetéssel és kezeléssel a pedofília ellen – De hol marad a felvilágosítás?

Ahogy azt a Városi Kurír is megírta, az ügyfélkapun keresztül névvel, arccal, címmel jelennének meg azok a pedofil bűnelkövetők, akiket jogerősen elítéltek – ez derül ki a fideszes Kocsis Máté és Selmeczi Gabriella által benyújtott törvényjavaslatból.

Zéró tolerancia

A jogszabály szerint a gyermekekkel kapcsolatba kerülő személyek esetében ellenőrizni lehetne, hogy korábban ilyen bűncselekmény miatt elítélték-e őket. A törvényjavaslat célja, hogy zéró tolerancia legyen az elkövetőkkel szemben. Egy pszichológus az ATV híradónak azt mondta: a büntetés mellett az elkövetők pszichiátriai kezelése is fontos lenne.

“A pedofilok nem rejtőzködhetnek, nem reménykedhetnek abban, hogy elbújhatnak”

Selmeczi Gabriella szerint ez a lényege a Fidesz által benyújtott pedofiltörvénynek. A jogszabály segítségével nyilvántartást hoznának létre a pedofil bűncselekmények elkövetőiről. Selmeczi Gabriella hozzátette: nem évülhetnek el az ilyen bűncselekmények, és az elkövetőket a jövőben több munkakörtől is eltiltanák.

„Jelen szabályozás szerint nem foglalkoztatható pedofil elkövető kiskorú nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végző munkáltatónál, javasoljuk ezt kiterjeszteni azokra a munkakörökre is, ahol a gyermek részére szabadidővel, szórakozással, sportolással összefüggő szolgáltatást végeznek. Ilyen például a strand, a vidámpark, sportegyesület szertárosa például”

– fejtette ki a parlamentben a Fidesz frakcióvezető-helyettese.

 Korlátozott nyilvánosság

A törvényjavaslat szövege alapján, az adatbázisban a jogerősen elítéltek alábbi adatai szerepelnek majd: családi és utóneve, születési évszáma, településszintű lakóhelye, arcképmása és az általa elkövetett bűncselekményre vonatkozó adatok, amikre ügyfélkapun keresztül lehetne rákeresni. Magyarországon erre korábban nem volt példa.

„A jogalkotási cél, a nyilvántartásnak a korlátozott nyilvánossága az akceptálható, elfogadható, az összhangba hozható a GDPR rendelkezésével, ugyanakkor a részletszabályok vonatkozásában a hatóság úgy látja, hogy pontosításokra lesz szükség”

– erről már Péterfalvi Attila, a NAIH elnöke beszélt az ATV Híradójának.

A gyermekpszichológus azt mondta: elképzelhetetlenül nagy traumát okoz egy gyermek lelkében az, ha a felnőtt visszaél a helyzetével.

„Az a legnehezebb, hogy a gyerekek hajlamosak arra, hogy ezt elfojtsák. Ez azt jelenti, hogy kitörlődik a tudatos emlékezetükből a megtörtént esemény, így a tudat alatt és onnan feltörekvő módon, tehát fel-feltörő pszichés problémák kapcsán szokott ez a felszínre kerülni”

Egy tanár -Jocó bácsi- szemével….

Nagyon üdvözlendő, hogy foglalkoznak a pedofília ügyével, szigorítani szeretnének a büntetésen. Tényleg. Nagyon örülök, hogy 2021-ben eljutottunk ide, hogy a lehető legjobban védjük a gyerekeket.

De ez csak a jéghegy csúcsa, a történet utolsó fázisa. Viszont az előtte lévő történésekkel is lenne bőven munka, nem csak akkor, amikor megtörtént a baj. Mert megtörténik. A gyerekek nagy százaléka szenved el bántalmazást, szexuális zaklatást. És csak nagyon kevés derül ki. Sajnos. De ez rendszerhiba.

Hisz röhögve teszi mindenki tovább, amikor sok ezer képért néhány százezer forint a büntetés.

Mit is kellene tenni? Hol is kellene javítani?

Már az elején, a családban. Nem prűdnek kellene lenni, hanem nyílnak. Szülőknek, óvodapedagógusoknak, pedagógusoknak kellene elmagyarázni és megtanítani, mit szabad és mit nem. Megtanítani, hogy hol a határ. Mert sokszor csak jóval később eszmél rá az áldozat, hogy vele megtörtént, aminek nem szabadna. Sokszor otthon, templomban, edzésen, iskolában. Mert a gyerekek nagy része jól ismeri a zaklatóját…

Évek óta mondom, hogy baromi késő, hogy felsőben van szexuális felvilágosításnak csúfolt valami. Mert sok helyen az sincs. A méhecske és virág sztori meg már kevés. Nagyon kevés. Egészen kis korban kellene megtanítani mindenkinek, hogy a saját testével ő maga rendelkezik. És vannak határok, aminek nagyon élesnek, bátran meghúzottnak kellene lennie.

Végre szakítani kellene az áldozathibáztatással, hisz sokszor azért nem derül ki, mert még az áldozatnak kell bizonygatnia, mi történt. És sokszor az a vége, hogy igazából ő kereste magának a bajt. Mondjuk egy gyerek esetében ez nonszensz.

Aztán rosszul vagyok már a köztiszteletben álló szókapcsolattól

Hisz szerintem ez nem mentesít fel senkit a tette alól. Valójában meg még is. Mert az intézeti gyerek és igazgató, rossz kisfiú és edző, nagyszájú kislány és nevelőapa közül azért tudjuk, kiknek hisznek. Mert egy gyerek csak gyerek, a köztiszteletben álló meg… Ő biztos nem. Pedig de. Nagyon is de.

És van aki a köztiszteletben állósága miatt évtizedekig fogdoshat kislányokat és kisfiúkat. Kvázi nyílt titokként. Csak senki sem mer lépni. Mert neki úgysem hisznek. Csak apróság, hogy női áldozat esetében az lenne a minimum, hogy egy nő veszi fel a vallomást, egy nő vizsgálja meg. De nem így van. Pedig ez tényleg apróság, de az áldozat szemszögéből óriási dolog.

Arról is kellene nyíltan beszélni, hogy a jelzőrendszer akadozik

Évek, mire valamiből ügy lesz. Közben egy költözés miatt simán elveszik a dolog, mert lassan ér át az infó. Meg amúgy sincs ember. Meg mintha hímestojáson lépkednének, úgy járnak el. És lassan is. Mert nincs ember, nincs hely, nincs kapacitás. De tettek meg vannak. Rengeteg.

Szóval van még mit tenni amellett is, hogy a végén jobban odalépünk. Mondjuk én még jobban odalépnék. A gyerekeket bármilyen módon molesztálókkal szemben egy cseppet sem vagyok liberális. Sőt.

Teendő van. Az idő meg megy, az áldozatok listája pedig gyorsan bővül. És a legtöbb még mindig láthatatlan marad. Sajnos. Pedig jól láthatóvá, szigorúan büntetendővé kell tenni. Lehetőleg azonnal. Mentség és mentesülés nélkül.”

pedofil

 

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük