Vidéki prókátor néven Facebook-oldalt indított a kegyelmi ügyet robbantó vidéki ügyvéd. A névtelenséget kérő jogász az oldal első bejegyzésében részletesen írt arról, hogy hogyan bukkant rá a Novák Katalin lemondásához vezető kegyelmi ügyre, és miért hozta azt nyilvánosságra, majd arról írt, hogy miért döntött úgy, hogy a botrányos kegyelmi döntésre felhívja a független sajtó figyelmét. Legújabb írása a kormány gyermekvédelminek nevezett csomagját járja körbe.

A kormány úgynevezett gyermekvédelmi csomagjával kapcsolatban eddig megjelent hírek alapján kijelenthető, hogy a kormány úgy kíván javítani a gyermekvédelem kétségbe ejtő állapotán, hogy arra lehetőleg egy forintnyi költségvetési pénzt se kelljen pluszban fordítani.

Érthető is ez az igyekezet,

hiszen ha a kormány a gyermekvédelemre juttatna plusz forrásokat, akkor még az is elképzelhető lenne, hogy nem telne új pálmaházra és galériás könyvtárra Hatvanpusztán, új milliós ricsire Rasinak és talán mèg Rákay Philip sem tudná időben lecserélni az arany mercijét.

Arról meg nem is beszélve, hogy – és erre még gondolni is szörnyű – Rogán sem tudná miből kifizetni az ingyenélő kis megafonos propagandista pincsijeit. Ilyesmi pedig, valljuk be, elfogadhatatlan lenne a konzervativizmus szigetén felépített keresztény jogállamban. A Btk. b@szkurálásában az a jó, hogy az ingyen van, semmilyen plusz forrást nem igényel, viszont parasztvakításra mindig tökéletesen megfelel. Illiberális ököl: vasököl, oda csap, ahova köll. Nesze, paraszt, örülj!

Ami pedig az elnöki egyéni kegyelmi döntések miniszteri ellenjegyzésének eltörlését illeti, megállapítható, hogy a már valóban minden képzeletet felülmúló közjogi ámokfutás tovább folytatódik.

Ha ez a módosítás így, ebben a formában hatályba lép,

akkor az elnök egyéni kegyelmezési jogkörében meghozott döntéseiért a politikai felelősség a parlament által még elméletileg sem lesz érvényesíthető, sem az elnökkel, sem pedig a kormánnyal szemben.

A megfosztási eljárás alapját ugyanis egy tisztán diszkrecionális, mérlegelési jogkörben meghozott kegyelmi döntés csak abban az esetben képezheti majd, ha az elnök olyan ügyben gyakorol kegyelmet, melyben az egyéni kegyelem megadását az Alaptörvény vagy törvény kizárja. A hibás egyéni kegyelmi döntésekért viselendő politikai felelősséget az ellenjegyzés hiányában a kormánnyal szemben egyáltalán nem, az elnökkel szemben pedig – az előbb említett esetet, vagyis az Alaptörvénybe, vagy törvénybe ütköző módon gyakorolt kegyelmet leszámítva – csak akként lehet majd érvényesíteni, hogy az Országgyűlés esetleg nem választja meg egy újabb ciklusra. (A nép persze érvényesítheti a felelősséget a maga módján, de akkor azt forradalomnak hívják, és ez akkor szokott általában előfordulni, ha a nép törvényes úton nem tudja a választott tisztviselőkkel szemben a felelősséget érvényesíteni, mert például ennek lehetőségét kizáró alkotmányos rendelkezéseket léptetnek hatályba…)

Ezzel a módosítással egy olyan alkotmányos szabályt kíván eltörölni a kormány,

mely a történeti alkotmányunk immanens részét képezte már 1848 tavasza óta. A parlamenttel szembeni politikai felelősség nélküli egyéni kegyelmezési jog az alkotmányos monarchiákban is elképzelhetetlen lett volna már többszáz évvel ezelőtt is. Ha a brit kormány 200 évvel ezelőtt próbált volna egy ilyen rendelkezést az angol parlamenten keresztül vinni, az már másnap belebukott volna ebbe.

Ez az Alaptörvény-módosítási javaslat újabb bizonyíték arra nézve, hogy minálunk az alkotmányos, közjogi kultúra szintje a béka feneke alatt van, a jelenlegi Alaptörvény pedig a történeti magyar alkotmány részének már nem tekinthető, hanem mára éppúgy a megalkotóinak a politikai-ideológiai eszközévé silányult, mint annak idején a rákosista alkotmány.

Végül pedig kénytelen vagyok megjegyezni azt is,

hogy eddig még nem láttam szembe jönni olyan hírt, mely az elnöki kegyelmi döntések beígért transzparenciájának biztosításáról szólt volna, pedig az elnöki egyéni kegyelmi döntések megismerhetőségének kérdése a miniszteri ellenjegyzés eltörlése esetén még nagyobb hangsúlyt kap. Egyelőre úgy tűnik, hogy a bejelentett módosítást követő jogi helyzet alapján a köztársasági elnök titokban és felelőtlenül osztogathatja majd az egyéni kegyelmeket a jövőben.

Elnök Úr, kitartó türelemmel várjuk az ezzel kapcsolatos ígéreteinek valóra váltását! Mivel pedig Ön köztudomásúlag nagy híve és egyben elismert szaktekintélye a történeti magyar alkotmányosságnak és a magyar alkotmányos identitásnak, kíváncsiak lennénk a véleményére a csaknem 180 éves alkotmányos rendelkezés eltörlésével kapcsolatban is.

Háttér

Csütörtökön alaptörvény-módosítást nyújtott be a miniszterelnök a gyermekvédelmi törvények megerősítésével kapcsolatban is. Ez ki fogja zárni annak lehetőségét, hogy olyan személy kegyelmet kapjon, aki kiskorú sérelmére szexuális bűncselekményt követett el, vagy segédkezett ebben. Nem évülnek el az ilyen bűncselekmények, nincs feltételes szabadlábra helyezés, és az elkövetők soha nem kaphatnak tiszta erkölcsi bizonyítványt. Úgy gondolják, hogy ezek hatékony jogi kereteket és iránymutatást jelentenek. Eltörlik azt, hogy az elnöki kegyelmet egy miniszter is aláírja. A kormány az alkotmánymódosítás kapcsán két fontos ügyben akar változtatni.

• Az egyik az, hogy az Európai Unió hitelközösséggé alakítása egyre komolyabban merül fel, a kormány egyszeri megoldásként fogadta el ezt korábban, de rosszak a tapasztalatok, és a legrosszabb forgatókönyvnek tartják a hitelközösséget. Ezért kétharmados többséggel kell megszavazni az erre vonatkozó döntéseket.

A további részeteket ide kattintva olvashatja.

Mészáros úr, megvette már a fólia-ágazatot? - Közlöny van róla: minden gyermekeknek készült termékre kiterjesztette a kormány a „könyvfóliázást”

Többnapos komplex vizsgálat alá vetik a gyermekvédelmi intézmények vezetőit, az eredmény kiértékelését pedig informatikai rendszer segíti – mondta el kedden a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára az M1 Ma reggel című műsorában.

Az a cél, hogy bármilyen kockázatot ki tudjanak szűrni

Rétvári Bence kiemelte, a módszertant olyan szakemberek állították össze, akik ismerik minden területét a gyermekvédelemnek. Azt mondta, az a cél, hogy bármilyen kockázatot ki tudjanak szűrni, ami a gyermekek számára veszélyt jelenthet.

Az első nap ellenőrzött körülmények közötti tesztelésből áll, a második napon pedig egyéni és csoportos gyakorlatokon kell részt venniük a vezetőknek

– tette hozzá az államtitkár. Úgy fogalmazott, a csoportos gyakorlat részeként konfliktushelyzetbe kerül a vezető, aminek megoldását ötven különböző szempont alapján vizsgálják. Rétvári Bence elmondta, a kétnapos vizsgálat alapján készítik el a szakemberek az első elemzést számos szempontot figyelembe véve. A harmadik fázisban pszichológiai mélyinterjút készítenek az érintetettekkel – fogalmazott az államtitkár.

A vizsgálatnak sok síkja van, így a felmerülő problémákat külön is tudják vizsgálni

„Nem kockáztathatunk, a gyermekeket védenie kell ezeknek az intézményeknek”

– nyilatkozta. A stúdióbeszélgetésben elhangzott, 530 intézményben indult soron kívüli vizsgálat, beleértve az egyházi és civil fenntartású intézményeket is. Ennek kapcsán Rétvári Bence azt mondta, a márciusban és áprilisban zajló vizsgálatok arra koncentrálnak, hogy ha volt korábban ki nem derült gyermekbántalmazás vagy szexuális visszaélés, az „most bukjon ki”.

„Emeljük ki nagyon gyorsan és küldjük börtönbe azokat, akik pedofil hajlamuk miatt mentek be ezekbe az intézményekbe, és így próbáltak gyermekek közelébe kerülni”

– nyilatkozta az államtitkár. Hozzátette, ilyen nem történhet meg, „pedofiloknak nincs kegyelem”, és azonnal büntetőeljárást kell ellenük indítani. Rétvári Bence ugyanebben a témában a Kossuth rádió reggeli műsorában azt mondta, az elmúlt tíz évben arra törekedtek, hogy a gyermekvédelemben több forrás álljon rendelkezésre. Kiemelte, amikor ezt a területet átvették, éves szinten 40 milliárd forintot fordított az állam gyermekvédelemre, ma ez az összeg 127 milliárd forint. Hozzátette, a szigorúbb büntetőeljárások is eredményre vezettek, hiszen 2010 óta nyolcszorosára nőtt a börtönbe küldött pedofilok száma. Az államtitkár leszögezte, még a tavaszi ülésszakban az Országgyűlés elé kerül a gyermekvédelmi törvény szigorítása.

Hogy is van ez?

Ez a vizsgálat egy elkapkodott, gyors, végiggondolatlan kapkodó döntés. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy csak az intézményvezetőket vizsgálják, a többi dolgozót nem, pedig ők azok, akik többször és hosszabb ideig találkoznak a gyerekekkel, így komolyabb veszélyt is jelentenek számukra. A gyermekvédelemre fordított összeg meg háromszorozódása egy inflációval is sújtott évtized alatt, majdhogynem  egyenlő a semmivel.

A kegyelemről pedig most szó se essék!

Kacsolódó

A magyar pedofil-nyilvántartás olyan messze van az amerikaitól, mint Bicske Los Angelestől

Vidéki prókátor – ezen a néven hozott létre néhány órával ezelőtt egy saját, anonim Facebook-oldalt az a vidéki kisvárosban élő ügyvéd, aki gyakorlatilag – a 444.hu és független sajtó segítségével – kirobbantotta a kegyelmi botrányt, aminek egyik következményeként lemondott Novák Katalin köztársasági elnök.

Vidéki prókátor: …„folytatása következik”….

A kisvárosban élő ügyvéd, aki február elsején értesítette a független országos sajtót arról, hogy Novák Katalin kegyelmet adott a bicskei gyerekotthon egykori, pedofil bűncselekmények miatt elítélt igazgatóját védő, bűnrészesként ugyancsak szabadságvesztésre ítélt K. Endrének, az otthon korábbi igazgatóhelyettesének.

„A közvéleményt és a politikai életet felforgató, a köztársasági elnök, a kormánypárt EP-listavezetőjének és a református egyház első emberének lemondásához vezető botrány kirobbanása óta gyötör a kérdés, hogy – a független sajtó figyelmét a kegyelmi döntésre felhívó magánszemélyként – kiálljak-e a nyilvánosság elé.

Kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy a személyem – mivel nem vagyok közszereplő és a mai magyar közéletben való részvételhez, szemben a 90-es, vagy a 2000-es évek közéletével, egyelőre nem is igazán érzek kedvet – egyáltalán nem lényeges.

Abból indultam ki,

hogy csak akkor és csak olyan módon érdemes megszólalnom, ha és amilyen módon annak valamilyen szempontból értelme és haszna van. A hírnév, az ismertség, a médiában való szereplés lehetősége nem vonz, vonz viszont a dolgos, nyugodt, tartalmas, vagyis boldog élet, amit nem szeretnék értelmetlenül feláldozni. Meg aztán azt, amit tettem – bár a társadalmi és politikai következményei kétségkívül nagyon jelentősek és messze ágazók -, nem is tartom olyan szellemi teljesítménynek amire különösebben büszkének kellene lennem.

Végül hosszas töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy mivel ez az ügy kétségtelenül részévé válik a magyar politikatörténetnek, már csak a történelmi hűség kedvéért is érdemes lehet – inkognitómat (egyelőre) megtartva – egy írásban legalább azon két kérdésről tájékoztatnom a közvéleményt és az utókort, mely kérdéseket ma ebben az országban egyedül én tudok megválaszolni, nevezetesen, hogy hogyan és miért robbantottam ki 2024. február 1-jén egy e-maillel a kegyelmi botrányt.

Másrészt pedig a politika iránt ifjúkorától kezdve érdeklődő „homo politicusként” hiba, sőt, talán vétek lenne nem kihasználni annak esélyét, hogy ennek a váratlan eseménynek köszönhetően gondolataim esetleg szélesebb körhöz is eljuthatnak és befolyásolhatják a közvéleményt.
Terjedelme miatt írásomat három részben teszem közzé.

Tízezrek a Hősök terén: az elmúlt napok botrányai után a gyerekekért és az áldozatokért tüntetnek

1. rész: a „hogyan”

Kezdjük tehát a „hogyan”-nal. Annyit már megírt a sajtó velem kapcsolatban, hogy egy vidéki városban élő és dolgozó ügyvéd vagyok. Ez megfelel a valóságnak. Az a csütörtöki nap, 2024. február 1-je is csak ugyanúgy kezdődött, mint a többi átlagos munkanapom. A laptop bekapcsolása után aznap is azonnal elindítottam a jogtárat, hogy – sok-sok éves berögzült és kedvelt szokásomnak megfelelően – a munkanap első órájában, az első ügyfél megérkezése előtt, amolyan mindennapos szakmai továbbképzés gyanánt egy kávét kortyolgatva elolvassam a Kúria egy frissen közzétett döntvényét. (A bírósági ítéletek olvasása számomra nem csak munka, hanem egyben szórakozás is.)

A véletlen úgy hozta, hogy azon a reggelen a BH.2024.3 számon 2024. januárjában közzétett, büntetőügyben meghozott határozatra esett a választásom. Mielőtt azonban továbbmennénk, ezen a ponton szeretnék néhány magyarázó megjegyzést tenni a nem jogász olvasok számára azzal kapcsolatban, hogy mik is azok a „BH”-k.

Egy egyedi ügyben meghozott kúriai határozat azáltal emelkedik ki a többi egyedi ügyben meghozott határozat közül és válik úgynevezett „BH”-vá, hogy azt a Kúria – elvi jelentőségére tekintettel – szerkesztett döntésként, nyomtatott formában, a Kúria Döntések című folyóiratban is közzéteszi, mégpedig a bírósági határozatok interneten elérhető (digitális) gyűjteményében történő közzétételt követően,. Azt lehet tehát mondani, hogy a „BH”-k azok a kúriai határozatok, melyeket a Kúria a joggyakorlat egysége és fejlődése szempontjából a legfontosabbaknak ítél. A szóban forgó határozatot tehát a Kúria egy ilyen, elvi jelentőségű döntésnek minősítette és nyomtatott formában is megjelentette a Kúriai Döntések című folyóirat 2024. januári számában. Ebben a lapszámban pedig összesen csupán hét büntetőjogi tárgyú „BH” jelent meg, a szóban forgó határozat egy volt ezen hét „BH”, vagyis kiemelt elvi jelentőségű kúriai döntés közül. Szó sincs tehát arról, hogy ezt a határozatot úgy kellett „kikukázni” valahonnan. A határozat, melyet a Kúria elvi jelentőségűnek ítélt, a Kúriai Döntések 2024. januári számának megjelenése óta már ott volt mindenki előtt mind nyomtatott formában, mind pedig a jogtárakban (az ellenzéki pártok jogászai előtt is), s ha nem én, valaki más előbb-utóbb egész biztosan észrevette volna. A botrány kitörése legkésőbb a Kúriai Döntések 2024. januári számának megjelenésétől és a határozatnak „BH” formájában a jogtárban történő közzétételétől kezdve valójában már elkerülhetetlen és csak idő kérdése volt.

Na, de térjünk vissza a történetre!

Ott tartottam, hogy a jogtárban rákattintottam a Kúria BH. 2024.3 számon közzétett, felülvizsgálati eljárásban meghozott határozatára. A Kúria ekként foglalta össze a határozat elvi tartalmát: „A II. r. terhelt intézményvezető-helyettesként hatalmi befolyását felhasználva a kiszolgáltatott kiskorúval szemben az I. r. terhelt által elkövetett szexuális bűncselekmény miatti felelősségre vonás elkerülését akarta segíteni, éspedig oly módon, hogy egyúttal leplezze a terhelő tartalmú vallomásvisszavonás I. r. terhelt által kényszerített voltát. E cselekmény bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntette [Btk. 278. § (1)-(2) bek.]

Undorral és elborzadva olvastam a határozat első 23 pontját,

melyekben a Kúria leírta az első- és a másodfokon eljárt bíróságok határozatait, valamint az azokban megállapított és a felülvizsgálati eljárásban már nem támadható tényállást. Amikor azonban ahhoz az ominózus 24. ponthoz értem, a kávéscsésze kis híján kiesett a kezemből és majdnem leszédültem a székemről: a Kúria ebben a pontban rögzítette, mégpedig egy bírósági határozathoz méltó hideg, precíz tárgyilagossággal Novák Katalin kegyelmi döntésének tényét és pontos tartalmát. Többször is átolvastam a szöveget, mert nem hittem a szememnek.

• Elnöki kegyelem? Egy ilyen – még büntetőügyekhez szokott ügyvéd szemével nézve is – ocsmány, undorító ügyben, melyben szexuálisan abuzált, ráadásul érzelmileg, lelkileg és egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott, gyermekotthonban nevelkedő kiskorúak a sértettek?
• És pont egy olyan politikustól, aki egész politikusi karakterét a család- és gyermekvédelemre építette fel, ráadásul a „gyermekvédelmi”, „pedofilellenes” propagandakampány kellős közepén, amikor azzal harsogják tele közpénzből az országot, hogy a gyermekek védelme miatt támadja „hazánkat” „Brüsszel”?

Perintfalvi Rita: Balog Zoltán nem méltó tovább arra, hogy Krisztus egyházának vezetője legyen, követelem, hogy azonnal mondjon le!

Ordított, hogy itt valami nagyon „bűzlik”

Az internetes kereső segítségével, a megfelelő keresőszavakat („gyermekotthon”, „kényszerítés”) beírva két másodpercbe telt beazonosítani az ügyet, s miután elolvastam az annak idején ezen üggyel kapcsolatban megjelent cikkeket, melyekből megtudtam, hogy ez a büntetőügy milyen elképesztően ocsmány alapügyhöz kapcsolódik, a dühvel vegyes döbbenetem tovább fokozódott. Már abban a pillanatban megfogant bennem a gondolat, hogy erről a józan ésszel felfoghatatlan kegyelmi döntésről kötelességem tájékoztatni a magyar közvéleményt, azt azonban természetesen nem sejtettem, hogy milyen következményekkel fog járni ez a tájékoztatás. Ez – őszintén szólva – nem is érdekelt. Nem foglalkoztam vele. A magyar társadalom apátiába süllyedt, minden iránt közömbös állapotát ismerve azt gondoltam, hogy ez is csak egy hír lesz a sok között, amin majd mindenki átlép, legfeljebb okoz majd némi háborgást az ellenzéki „buborékban”, vagyis a független, szabad sajtó olvasói körében.

Ha a magyar társadalom posztkádárista gyakorlottsággal, történelmileg belé ivódott rutinnal simán átlépett azon, hogy országunk jelenlegi vezetői még az ötvenezer honfitársunk halálát eredményező szörnyű járványt is képesek voltak gátlástalan lopásra felhasználni, ugyan, miért ne lépnének át egy szimpla kegyelmi döntésen?

Szerencsére tévedtem

Még aznap este egy e-mailben tájékoztattam a független sajtó néhány műhelyét a kegyelmi döntésről, melyet aztán másnap, 2024. február 2-án a 444 hozott le elsőként. (Ezen a ponton szeretnék elnézést kérni az általam nagyon kedvelt, nagyon sokra becsült és rendszeresen olvasott Magyar Hangtól, őket puszta figyelmetlenségből kifelejtettem a címzettek közül.)

Novák Katalinnak Varga Judit akkori igazságügyminiszter személyében "tettestársa" is van a pedofil-simogatás ügyben

Ennyi a történet

Én azt nem tudom, hogy volt-e ebben az ügyben bármiféle konspiráció, összeesküvés, előre eltervezett agyafúrt leszámolási akció (szerintem nem volt, sőt, a később napvilágra került tények ismeretében meg vagyok győződve erről), de azt, hogy én ilyesminek nem voltam részese, az egészen biztos. Sem Magyar Pétert, sem pedig a Fidesz egyetlen más volt, vagy jelenlegi politikusát nem ismerem személyesen, a magyar közéletben kizárólag a közösségi portálon megosztott gondolataimmal vagyok jelen. Kiemelendő továbbá, hogy a kegyelmi döntést valójában nem én, nem is a 444, hanem a Kúria hozta – bár anonimizált formában, de könnyen beazonosítható módon – nyilvánosságra, és – miként azt ez előzőekben írtam – legkésőbb a Kúriai Döntések 2024. januári számának megjelenését követően a botrány kirobbanása elkerülhetetlen és már csak idő kérdése volt.

Ennyit a „hogyanról”

Mielőtt azonban továbbmennék és rátérnék annak leírására, hogy miért tartottam kötelességemnek tájékoztatni felfedezésemről a független sajtó műhelyeit, és azokon keresztül a közvéleményt, szeretném néhány, eddig talán kissé homályban maradt részletre felhívni a figyelmet magával, a kegyelmi döntéssel kapcsolatban.

A döntés morális aspektusairól nem kívánok hosszan írni, mert nem érdemes: önmagáért beszél.

Túl azon, hogy erkölcsi szempontból nyilvánvalóan védhetetlen egy ilyen ügyben, kiskorúak sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személyt igazolható és nagyon nyomós indok nélkül kegyelemben részesíteni, az utóbb napvilágra került tények egyben azt is bizonyítják, hogy ma Magyarországon nem csak a jól fizető állások, a megrendelések és a közbeszerzések kerülnek protekciós alapon kiosztásra, hanem még a köztársasági elnök legfőbb közjogi döntései is ilyen módon születnek meg, ráadásul úgy, hogy egy elvileg szekularizált államban egy püspök úgy járkál ki-be a köztársasági elnöki hivatalban és úgy ad „atyai tanácsokat” az egyébként negyvenes évei közepén járó, kormányviselt köztársasági elnöknek, mintha csak otthon lenne a családja körében.

A magam részéről nem hiszem, hogy a közjog és az államszervezet színvonala és erkölcse tekintetében egy ország képes lehet még ennél mélyebbre süllyedni. Nyilvánvalóan úgy gondolták az ügy résztvevői, hogy ez a protekciós alapon kijárt kegyelmi döntés soha nem fog nyilvánosságra kerülni, vagy, ha ki is derül, ugyanúgy nem lesz jelentős hatása, mint ahogy szinte semminek nincs ebben a szerencsétlen országban.

A morális elvek lábbal tiprása mellett ugyanakkor a döntéshozatalban részt vevő – egyházi és világi – személyek elkövettek egy gyermeteg jogi és egy ugyancsak gyermeteg politikai hibát is.

Mivel ügyvéd vagyok, nem tudom megállni, hogy ne „jogászkodjak” egy kicsit

A köztársasági elnök olyan ügyben döntött a a végrehajtási kegyelem megadásáról, mely a kegyelmi döntés pillanatában még folyamatban volt. Jogerős ítélet ugyan született már az ügyben, az ítélet végrehajtása is folyamatban volt a törvényi rendelkezéseknek megfelelően (a nyilvánosságra került adatok alapján a reintegrációs őrizet engedélyezésére is törvényesen került sor), de a kegyelmet kérő elítélt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélettel szemben a Kúriához. Ezt a tényt az igazságügyi minisztériumban és a köztársasági elnöki hivatalban dolgozó jogászoknak a periratokból nyilvánvalóan észlelniük kellett, sőt, az is lehet, hogy maga az akta is a Kúriáról érkezett a minisztériumba, mivel a kegyelmi eljárás idején a Kúrián folyamatban volt a felülvizsgálati eljárás. Ha pedig az ügyben folyamatban volt még bírósági eljárás, a jogászoknak gondolniuk kellett volna arra, hogy – miként végül meg is történt – az elnök kegyelmi döntése meg fog jelenni a bíróság későbbi nyilvános határozatában.

A felülvizsgálati eljárást ugyanis nem zárja le az elnök végrehajtási kegyelemmel kapcsolatos pozitív döntése, és nem is teszi okafogyottá azt, hiszen a két eljárásnak más a tárgya: míg a köztársasági elnök a jogerős ítélet végrehajtásával kapcsolatos kegyelmi kérelemről dönt, addig a felülvizsgálati eljárásban a Kúria – a törvény által meghatározott szigorú keretek között – a jogerős ítélet jogszabályoknak való megfeleléséről határoz, vagyis tisztán jogi felülvizsgálatot végez.

A Kúriának abban az esetben is le kell folytatni a felülvizsgálati eljárást, ha az elítélt időközben végrehajtási kegyelmet kapott, hiszen ez az eljárás még akár azzal az eredménnyel is zárulhat, hogy a jogerősen elítéltet végül fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni. A végrehajtási kegyelem – az eljárási kegyelemmel ellentétben – nem olyan büntethetőséget megszüntető ok, eljárási akadály, mely a kegyelemben részesült elleni (rendkívüli jogorvoslati) eljárás kötelező megszüntetését vonja maga után, ezért a végrehajtási kegyelem nem eredményezi a rendkívüli jogorvoslati eljárás megszüntetését. Míg az eljárási kegyelem a terhelt büntethetőségét megszüntetve megakasztja a folyamatban lévő eljárást, addig a végrehajtási kegyelem a jogerősen már kiszabott büntetés végrehajtását befolyásolja a kegyelmi döntés tartalmának megfelelően.

A rendkívüli jogorvoslati eljárás folyamatban létéből eredő kockázatok fel nem ismerése tehát alapvető, súlyos jogászi hiba volt.

Nem zárható ki ugyanakkor teljesen annak (téves) feltételezése, hogy az ügyben a későbbiekben meghozandó kúriai döntés a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI törvény 163.§ (2) bekezdés c) pontjának hatálya alá fog esni, mely szerint a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény alapján indult büntetőeljárásban hozott határozat nem tehető közzé, ha ahhoz a sértett – a bíróság a hozzájárulás megadására irányuló felhívására – nem járult hozzá. Csakhogy ennek az ügynek a tárgya – bár maga az ügy szorosan kapcsolódott egy nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekmények alapján indult ügyhöz – hatósági eljárásban elkövetett kényszerítés és vesztegetés volt, ami – a büntető törvénykönyv rendszerében – igazságszolgáltatás elleni bűncselekménynek minősül, így a törvény szigorú, szövegszerű értelmezése alapján nem vonatkozik rá a közzétételi tilalom. Lehet persze, hogy egyesek, tévesen, mégis ezt gondolták, vagy ezt hitték. Ennek puszta feltételezése azonban már csak azon okból kifolyólag is nagyon nagy hiba lett volna, mert a 2021. július 6-án kihirdetett jogerős ítélet is közzétételre került és most is megtalálható az interneten, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (Székesfehérvári Törvényszék, 2.Bf.17/2020/45).

Varga Judit visszavonul a politikai életből!

Végül megjegyzem,

hogy maga K. Endre is megakadályozhatta volna a kegyelmi döntés Kúria általi nyilvánosságra hozatalát, ha a döntést követően a védője által benyújtott és a kegyelemnek köszönhetően lényegében okafogyottá felülvizsgálati indítványát – a törvény adta lehetőségével élve – visszavonja. Ebben az esetben ugyanis a Kúriának meg kellett volna szüntetnie a felülvizsgálati eljárást, így nem született volna meg a kegyelmi döntést nyilvánosságra hozó végzés sem.

A döntéssel kapcsolatban elkövetett és ugyancsak gyermetegnek tekinthető politikai hiba pedig abban áll, hogy a döntésben részt vevők olyan személy érdekében vállalták az elképesztően nagy politikai kockázatot, aki a kegyelmi döntés pillanatában már odahaza tartózkodott reintegrációs őrizetben a családja körében, kilenc hónap múlva feltételesen még a reintegrációs őrizetből is szabadult volna, és a foglalkozástól eltiltásból is alig több, mint három év volt csak hátra.

A kegyelmi döntésből eredő politikai kockázatok tehát – lévén az elítélt már nem volt büntetés-végrehajtási intézetben – messze nem álltak arányban a döntésből következően az elítélt oldalán jelentkező előnyökkel. A köztársasági elnök, a kormánypárt listavezetője és a magyar református egyház első embere egy odahaza, a családja körében tartózkodó elítélt számára, majdhogynem teljesen feleslegesen adott kegyelembe buktak bele!

Ez valóban politikatörténeti jelentőségű hiba volt. Sőt, talán több is annál: a hosszú ideje igazi kihívó nélkül kormányzó hatalmakat elő-utóbb óhatatlanul elérő – Csizmadia Ervin szavaival élve – „politikai degenerálódás” tünete.

S még egy megjegyzés ezzel kapcsolatban:

ha az lett volna a követendő eljárás a kormányon belül, hogy az igazságügyi miniszter javaslata ellenére meghozott elnöki kegyelmi döntések igazságügyi miniszter általi ellenjegyzésének kérdését minden esetben a kormány ülésének napirendjére kell tűzni és a kormánynak tárgyalnia kell róla, ez a kegyelmi döntés – ellenjegyzés hiányában – talán nem vált volna hatályossá és ez a botrány sem tört volna ki. Az ügy egyik politikai tanulsága, hogy ha nagyon magas és nagyon felelős pozíciókba nem komoly, több évtizedes szakmai és politikai tapasztalatokkal rendelkező szakembereket, vagy „kipróbált”, rutinos politikusokat helyezünk, hanem kitalált és a jövő reménységeiként gondosan felépített fiatal PR-politikusokat, akkor sokkal sűrűbb szövésű szűrőket kell alkalmazni a döntések vonatkozásában és hatékony kontrollmechanizmusokat kell beépíteni a döntéshozatali rendszerbe. Hát még ha olyan a rendszer, hogy a legfőbb közjogi döntéseket is ki lehet járni uram-bátyám alapon…

A kegyelmi döntés tehát morális, jogi és politikai szempontból egyaránt alapvetően elhibázott, menthetetlen volt, s az, a Kúriának, egy NER-kritikus ügyvédnek és a független sajtónak, nevezetesen a 444-nek köszönhetően az egész magyar nyilvánosság számára ismertté vált. Innentől kezdve a többi pedig már ismert.”

Kapcsolódó

Lemondott Novák Katalin: államfőként utolsó alkalommal szólok Önökhöz

A NER hatalmának megtörésére vagy legalább korlátozására a civilek nélkül nincs esély – hangoztatom évek óta. A pénteki események engem igazolnak: kilenc ismert, de pártokhoz nem kötődő influenszer az interneten napok alatt akkora tömegrendezvényt hozott össze a gyermekek védelme érdekében, amennyien talán még az állami pénzekkel kitömött CÖF békemenetein sem vettek soha részt.

Pénteken szinte csoda történt:

a rendszerváltozás óta talán a legnagyobb demonstrációt sikerült pártoktól független civileknek a világhálón néhány nap alatt megszervezniük. Mi lehet a titkuk? Összeállt kilenc ismert influenszer, hogy tiltakozzék a bicskei gyermekotthon igazgatója bűneit fedező helyettesének adott elnöki kegyelem miatt. Meg általában is a gyermekvédelem rendszerének leépítése, az abban közreműködők elismerésének hiánya ellen. A civilek – a politikai pártokhoz nem kötődő internetes tartalomgyártók – találtak egy olyan témát, a gyermekek védelmét, amely nem megosztja a társadalmat, hanem politikai hovatartozástól függetlenül a nemzeti minimum részét képezheti. Ugyanakkor arról sem lehet megfeledkezni, hogy

ezeknek az influenszereknek a YouTube-on vagy másutt közzétett anyagait gyakran többen nézik, mint az állami és kereskedelmi csatornák egyes műsorait. A rendszeres internethasználók őket tehát olyan hiteles személyeknek fogadják el, akikre érdemes figyelni.

Soha nem szerencsés számháborúkba bocsátkozni, néhány adattól azonban nem lehet eltekinteni

Például a kormányhoz közeli, állami hirdetésekkel kitömött TV2 Tények című adása 787 ezerrel nyerte február 12-én a nézettségi versenyt.

Ehhez képest Pottyondy Edina ismert influenszer egy-egy, kétségkívül kormánykritikus, de az ellenzéket sem kímélő véleményével maga képes közpénzből kapott támogatás nélkül akár félmillió emberhez eljutni. A tüntetést szervező többi nyolc társáról ne is beszéljünk, mert akkor már legalább kétmilliónál tartunk.

Az internetet természetesen az ellenzéki pártok is használhatják, ráadásul bizonyára több pénzük van erre, mint a külső anyagi hátteret vélhetően nélkülöző független tartalomgyártóknak. Csak valami hibádzik.

Kevés, hogy „Orbán takarodj”. Kevés, hogy elég volt a Fidesz túlhatalmából. Mi több, a legsúlyosabb hiba: egymással versengenek a legnagyobb törpepárt kétes eredménnyel kecsegtető címéért.

Ehelyett – tanulva a pénteki, 50-100 ezres, más források szerint akár 150 ezres megmozdulásból – találják meg a nemzeti minimumot, és nem megosztó, hanem a jelenlegi hatalom leváltására mozgósító célokat. Olyan konkrét, a társadalmi többség számára is értelmezhető ügyeket, amelyek mindenki számára érthetők, és amelyek megvalósításához mindjárt valós alternatívát kínálnak.

Úgy tűnik,

a jogállamiság kérdése, az igazságszolgáltatás függetlenségének megnyirbálása, az egész NER-t átható korrupció felemlegetésé, a folyamatos „brüsszelezés” keveseket mozgat meg. Az influenszerek ügyesebbnek bizonyultak. Találtak egy kérdést, a gyermekvédelmet, amely az internetes adatok szerint legalább negyedmillió ember érdeklődését váltotta ki. Ezen érdemes mindenkinek elgondolkodnia.

A politika aktorai, főszereplői ettől még a pártok maradnak, hiszen az ő képviselőik ülnek a parlamentben. De hogy kik töltsék be majd a zsíros állásokat, az a választók sokaságán múlik.

Emellett nem kevésbé azokon, akik leginkább megélhetési politikusokká akarnak válni, és ezen nem akarnak felülemelkedni. Aki erre nem képes, nem tesz hozzá semmit a NER leváltásához. Hosszú ideje hangoztatom, hogy a sokakat érintő ügyek feltárása és a megoldás megfogalmazása, illetve a civilek megnyerése nélkül marad a Fidesz.

Van tehát mit tanulnunk az internetes influenszerektől, megmondóemberektől, véleményvezérektől. Többek között azt is, hogy egymással versengő, együttes fellépésre képtelen, sokak szemében hiteltelen megmondóemberekkel nem lehet eredményt elérni.

Egyelőre azt azonban nem tudni, hogy a pénteki százezres, kifejezetten pártpolitikamentesként meghirdetett akció egyszeri alkalom volt-e. Van ugyanis még jó pár megoldásra váró olyan kérdés ebben az országban, amelyben a józan civilek döntő többségének egyetértésére lehet számítani. Az internetes véleményvezérek vajon más ügyekben is magukhoz ragadják a kezdeményezést? S hogyan találhatnak egymásra a jelentős társadalmi támogatottságot élvező influenszerek és a szerencsétlenkedő ellenzéki politikai pártok?

Forrás

Kapcsolódó

Szijjártó Péterék már 21 éve ünneplik a cirka 50.000-es Hősök téri demonstráció napját - Na jó, nem pont azt....

Öt helyett csak négy kérdés szerepelhet a jövő áprilisi, a kormány által gyermekvédelminek nevezett népszavazás kérdőívén, a Magyar Nemzet információi szerint „a nagyobbik kormánypárt az ötödik kérdést kiveszi”. Mármint azt, amit a Kúria először elmeszelt, majd helyben hagyott.

Az 5. kérdés (lett volna)

Támogatja-e ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek a nemátalakító kezelések?”

Konok Péter történész tömör válasza:

„…nem, nem támogatom. Ennél már csak azt támogatom kevésbé, hogy a kormány hülye, uszító kérdésekkel azt a látszatot kelti, mintha ezt bárki támogatná.”

Volner és a Fidesz spórol Önnek….

A Magyar Nemzet információ szerint azért kerül ki ez a kérdés, mert a kormány nem akarja megvárni az Alkotmánybíróság döntését, és így akár egy napon is lehet a népszavazás az országgyűlési választással. Volner János szerint akár 12 milliárd forintot is meg lehet spórolni a központi költségvetésben azzal, ha az országgyűlési választással egy időben tartják meg a népszavazást.

Magyar György: a parlamenti választás napján tarthassanak népszavazást is? Ezzel csak a kormány járna jól! - Szabó Tímea hatalmas öngólja!

A 4 talpon maradt Fidesz-kérdés

• „Támogatja-e ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?”
• „Támogatja-e ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?”
• „Támogatja-e ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?”
• „Támogatja-e ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?”

Forrás

Hittérítő a kormány zsoldjában - Súlyos veszélyek fenyegetik gyermekeinket az óvodákban

A Fidesz-kotyvalda….

Amennyiben azt a tényt figyelembe vesszük, hogy a fenti kérdéseket nincs ember, aki támogatná, a felvetésük csak a Fidesz kommunikátorainak fejében született meg kijelenthető, hogy újra a jól bevált gyakorlathoz asszisztál, aki részt vesz a népszavazásnak nevezett őrületükben:

végy egy saját agyszüleményt, fogd rá az ellentáborra, sulykold napi rendszerességgel, majd ha elterjesztetted, kelj ki ellene!

Ehhez képest elenyésző az a pár milliócskánk, amit kivesznek a megrendezésére a zsebünkből.

XXl. század, Magyarország: "van egy buzi miniszterelnök Hollandiában, és ő azért akarja, hogy beengedjék a buzikat az iskolába, mert így akarják megbosszulni, hogy Orbán nem engedi be hozzánk a menekülteket"

Ja….

A homofóbtörvény első EU-s "hozadéka" - most még csak késeltetik a pénzcsap megnyitását, és később?

"Miféle szörnyagyú ember mesél egy évnyitón saját gyermeke elképzelt iskolai zaklatásáról?" - Parragh ötösre vizsgázott Orbán-kommunikációból!

Kapcsolódó

Magyar György: egy egészen abszurd népszavazás-história, aminek a végkimenetelével senki nem számol!

A csókosaival mindig nagyon bőkezű kormányt sem a pandémia alatt, sem azóta nem érdekli, hogy a gyermekvédelmi- és szociális intézményben dolgozóknak egészségét szinte csupán a saját bőrük védi.

Szelfi-kampány

A gyermekvédelemben és szociális intézményekben dolgozók kampányt szerveztek ennek a lehetetlen és veszélyes helyzetnek a felszámolására. Felkérték az ágazat dolgozóit, hogy készítsenek magukról fotót azokban a védőruhákban, amit a kormányzat biztosít nekik a  munkavégzéshez.

A képek elkészültek, ezek mind fehérneműben mutatják készítőiket. Az „alkotásokból a szakszervezet, egy posztert készített, (főlépünk) ami minden szónál ékesebben mutatja meg, milyen kiszolgáltatott körülmények között végzik munkájukat azok, akik a gyermekvédelmi és szociális otthonokban dolgoznak.

Összesen 450 telephelyen dolgoznak az állam szolgálatában szerte az országban azon szociális-, és gyermekvédelmi dolgozók, akiknek az érdekében fellépünk a kampány során.

A kérdésünk az, hogy meddig marad így ez a jogsértő helyzet a „Covid után”, vagy az állam végre megvédi dolgozóit a fertőzésveszélytől a jövőben a munkaruházat jogszabályi garanciáinak és fedezetének biztosításával?

-olvasható a szakszervezet oldalán.

Maguknak kell kimosniuk a véres munkaruhájukat a mentősöknek!

Egyenruhás, bilinccsel, gumibottal, könnygázspay-vel felszerelt iskolaőrök állhatnak szolgálatba már szeptembertől, miközben az iskolai szociálismunkás-hálózat kiépítése – amelynek alapvető feladata lett volna, hogy célirányosan foglalkozzanak a problémás gyerekkel – az ígéretesnek tűnő kezdet ellenére 2011-ben félbeszakadt, mert a kormány sajnált rá négymilliárd forintot.

A Fidesz rendpárti – mi több, militáns – politikájának tulajdonképpen szerves része

az, hogy a gyerekek mielőbb megtanulják: már az iskolai konfliktusok kezelését is egyenruhás, bilinccsel, gumibottal, könnygázspay-vel felszerelt iskolaőrökre bízzák – ez derül a napokban benyújtott törvénymódosításból. Érdekes megoldás, mert az iskolai szociálismunkás-hálózat kiépítése – amelynek feladata éppen a problémás tanulókkal való célzott foglalkozás lett volna – már az első, sikeresnek bizonyult próbaév végén megrekedt. A kormány ugyanis az országos hálózat kiépítésére 2011-ben sajnált négymilliárd forintot.

Az iskolaőrség vajon mennyibe fog kerülni?

Ha a közoktatási intézményeknek csupán a harmadával számolunk, már elég közel járunk a négymilliárdhoz. Ez a pénz talán jobban hasznosulna, ha a gyermek-és ifjúságvédelmi hálózatot fejlesztenék. Az „iskolarendőr” a tanulók közötti erőszakhoz vezető okok feltárásában – amely egyebek mellett a társadalmi különbségekből, valamint a különleges nevelési igényű, tehát nehezebben kezelhető gyermekek jelentette problémákból fakad – aligha fog jeleskedni.

Viszont mindenki megtanulja, mi a rend

Hiszen az iskolaőr a biztonságot sértő vagy veszélyeztető tevékenység megszakítása érdekében testi kényszert alkalmazhat, mi több, bilincselhet, gumibotozhat, illetve könnygázzal fújhatja le a retinens diákot a tervezet szerint. Lehet, hogy jogászi szőrszálhasogatásnak tűnik, de ki mondja meg, mi a biztonságot sértő vagy veszélyeztető tevékenység? A gyerekek közötti sajnos szokásos lökdösődés? Esetleg egy elcsattant pofon?

Az iskolaőr mellesleg egyszerű munkavállalóként – tehát a munka törvénykönyvének szabályai szerint – a rendőrség civil alkalmazottja lesz,

ehhez képest éppen a rendőrségi törvény ruházná fel viszonylag széleskörű jogosítványokkal. Ezzel gyakorlatilag visszahoznák az iskolarendőrség felállításáról szóló, számos ellenérzést kiváltó 2012-es javaslatot, amely szerint a diákokkal szemben a rendőr testi kényszert is alkalmazhatott volna. Ha az újabb előterjesztést elfogadják, a jogszabály hasonló lesz a belügyminiszter korábban elvetett ötletéhez.

És megint csak jogászi akadékoskodás:

a büntethetőségi korhatárt 12 évre szállítanák le – a most hatályos Btk. szerinti emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, az életveszélyt vagy halált okozó testi sértés, a terrorcselekmény, a rablás és a kifosztás mellett – a hivatalos személy, valamint a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak esetében is. Az iskolaőr pedig közfeladatot ellátó személynek minősül majd, és ha egy 12 éves tanuló az intézkedését fenyegetéssel akadályozza, netán első indulatában bokán rúgja, őt máris egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel lehet sújtani. (Csak zárójelben: tessenek ügyelni rá, hogy például a pedagógus, de még a jegyellenőr is közfeladatot ellátó személy.)

De mi is az a fenyegetés, amit egy legfeljebb 30-40 kilós gyerektől tényleg komolyan kell venni?

És mit kezd vele az iskolaőr? Kész szerencse, hogy az ilyen diákkal szemben a rendőrségi törvény szerint nem lehet vegyi eszközt és gumibotot alkalmazni, viszont a testi kényszer és a bilincs már szóba jöhet. A 12 éves fiatalt a pedagógiai ismerettel aligha rendelkező iskolaőr – aki esetleg nyugdíjas rendőrként a kocsmai verekedések helyszínén ezt szokta meg – lepofozza, majd megbilincseli? Arról nem is beszélve, hogyan dönti el az őr egy iskolai verekedés során, ki töltötte be már a 14. életévét, mert akkor már jöhet a gumibot és a könnygáz is.

Ez az egész történet tehát több sebből vérzik

Nem több, mint tüneti kezelés: nem a probléma gyökerére koncentrálnak, s nem a család- és ifjúságvédelmi rendszer erősítésében, a súlyos társadalmi-jövedelmi különbségek kiegyenlítésében keresik a megoldást, hanem jön az iskolaőr, aki majd a pedagógus helyett jól megrendszabályozza a gyerekeket. Ha pedig az úri kedve úgy hozza, még igazi rendőrt is hív a renitenskedőre, akit ha esetleg börtönbe zárnak, azzal szinte biztosan a bűnözői „karrier” útjára terelik.

Másfelől érdekes fordulata az előterjesztésnek,

hogy amennyiben egy iskolaköteles diákot jogerősen elmarasztalnak – és ehhez nem kell börtönbüntetés –, az a családi pótlék egy évig terjedő megvonásával is együtt jár. Ami azt jelenti, hogy a gyerek még rosszabb körülmények közé kerül, hiszen a családjának kevesebb pénze lesz az ellátására. Vajon ebből mi jön ki? A döntéshozók belegondoltak mindebbe? Azzal biztosan nem találták meg a megoldást, hogy a gyöngyöspatai szegregáció miatti ítéletet törvénymódosítással próbálják érvényteleníteni.

Forrás

 Az internet biztonságos és tudatos használatához nyújt útmutatást a digitális gyermekvédelmi honlap, ahol ajánlások, tananyagok, a tudatosítást segítő kisfilmek és egyéb szakirodalom érhető el – közölte a Digitális Jólét Program (DJP) kedden az MTI-vel. 

Online zaklatás

A közlemény szerint a digitalisgyermekvedelem.hu honlapon elérhető 32 részletes óraterv a pedagógusoknak nyújt érdemi segítséget. Fontos ez különösen most, ezekben a vírus terhes időkben.
Két nagy témakör közül lehet választani: „a média társadalmi szerepe”, illetve a „részvétel az e-társadalomban”.
Az oldalon rövid ajánlások is olvashatóak, a szituációs kisfilmek pedig olyan témákat járnak körül közkedvelt színészek segítségével, mint például a likefüggőség, az online zaklatás, a testképzavar, valamint a fake news/álhírek.
Szintén elsősorban a pedagógusoknak, de a szülőknek is segítséget nyújthat az a linkgyűjtemény, amelyben száz, a gyermekek online védelmét, a tudatos internethasználatot segítő link található, de ennek rövidebb, könnyebben átlátható változata is elérhető.
A szülők számára emellett hat, az online médianevelés kockázatát bemutató, letölthető tájékoztató anyag is a rendelkezésre áll -írják.

A Mozaik Kiadó ingyen elérhetővé teszi digitalizált tankönyveit! - Milyen jó, hogy Magyar Bálinték áttértek a XXl századi oktatásra! Ja, nem hagyták, ugye fideszes urak?

Hétfőtől tanítási szünet!? - botrány az operatív törzs sajtótájékoztatóján!

Nem egyenlő minden gyermek az Orbán-kormány előtt: miközben a családvédelmi akcióterv újabb gyerkőcök megszületését ösztönzi, a már megszületettekre koránt sem fordít elég gondot és pénzt az állam.

A családvédelem jelenlegi koncepciója nemhogy bővítené a támogatottak körét,

inkább kirekeszt társadalmi rétegeket olvasható az e heti HVG Fókuszban rovatában. Egyetlen szcenárióval számol: a tervezett terhességből a problémamentesen zajló szülés után optimálisan fejlődő, semmilyen speciális szükséglettel nem rendelkező emberpalánta jön a világra. Abban a pillanatban viszont, amikor a gyermekkor valamelyik pontján ennél többre van szükség – napközbeni elhelyezésre, fejlesztésre, orvosi ellátásra, speciális iskolára –, azonnal megmutatkoznak a repedések a rendszer falán.

A kormány családpolitikája elsősorban arra irányul, hogy kedvet csináljon az utódok vállalásához. Nem sok sikerrel. A KSH előzetes adatai szerint 2018-ban csaknem 2 százalékkal kevesebb volt a születések száma, mint 2017-ben, míg a gyermekvállalási hajlandóság nem változott. Nyilván indokolt cél, hogy több csöppség szülessen, ám a valóságban az egészségügy még a csökkenő létszámú ifjoncok ellátására sem képes. A statisztikák szerint több mint 60 ezer gyerek nem fér hozzá az  ellátáshoz, tavaly 89 szolgálat volt orvoshiány miatt működésképtelen. A legtöbb doktor Békésben, Nógrádban és Tolnában hiányzik, ezekben a megyékben a lakosság 14–16 százaléka marad hoppon. Csaknem minden tizedik iskolaorvosi állás betöltetlen. A gyermek- és ifjúságpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás Budapesten kívül csak négy megyében érhető el.

A gyermekvédelmi rendszer évtizedek óta nem volt ilyen rossz állapotban:

hiányoznak az alapellátások, emiatt nem lehet időben fellépni és megelőzni a családból való kiemelést. A gyermekotthonba, nevelőszülőkhöz került gyerekek újabb és újabb traumákat szenvednek el. Amikor pedig kikerülnek az ellátásból, ripsz-ropsz hajléktalanná és munkanélkülivé válnak, illetve a húszéves kor alatti gyermekvállalás és a szerfüggőség csapdái leselkednek rájuk.

Részletek az e heti HVG Fókuszban rovatában.

A kormány családvédelmi programja a vagyonosabbakat támogatja

Tegnap kétségbeesetten hívott fel egy ismerősöm: Képzeld, már megint jön a családvédelem! Családlátogatás, környezettanulmány. Decemberben voltak és most újra jönnek, mert az iskola ismét bejelentést tett, hogy a gyermekem koszos, ápolatlan, az évszaknak nem megfelelő ruhában volt. Te érted ezt? Megtehetik?

Focizott, elesett, koszos lett

Igen, tényleg koszos lett, mert a tanítás kezdete előtt nekiálltak focizni az udvaron és a saras latyakban elesett. Igen, bár a naptár szerint január, azaz tél volt azon a napon, de 15 fok!! Persze, hogy nem hótaposóban és vastag télikabátban küldtem iskolába. Ja, és kesztyűt/ sapkát maximum akkor hordana, ha ráragasztanám!

Mondd, meddig fogják még ezt csinálni? Már nem tudom, mit tegyek. Minden áldott nap lesikálom a gyereket – ami egy 8 éves fiú esetében nem kis teljesítmény –, szinte már hypóban fürdetem. Ellenőrzöm a körmét, a fülét, a nyakát. A haját kéthetente igazítjuk, a ruháit dupla adag mosó- és öblítőszerrel mosom. Reggelente minden ruháját darabonként nézem át, szagolgatom – őt is. Van már külön parfümje, amivel illatfelhőbe burkolja magát. Aztán bemegy az iskolába, ahol kiderül, hogy koszos, ápolatlan, büdös és KUTYASZAGÚ!

Az állatnak nincs helye a  lakásban?

Igen, Kedves Olvasó, én emeltem ki az utolsó szót, mert ez az egész történet kulcsa. Ugyanis ismerősöm állatvédő. Rendszeresen ment kidobott babakutyákat, újszülött macskákat, beteg és bántalmazott állatokat. Ennek okán, az otthonukban is népes állatsereglet állomásozik – mindig ideiglenesen. Ez pedig nagy bűn az iskola és az ottani pedagógusok szemében. Mert az állatoknak nincs helyük a lakásban. Legyenek az udvaron ( lehetőleg láncon ), védjék a házat, fogják meg az egeret/patkányt. Az a dolguk! Egyébként pedig kész fertő- és bacilustenyészet mindegyik. ( Igen, jól gondolják, egy vidéki település iskolájáról beszélünk.)

A történet önmagában is megdöbbentő és felháborító. Ha csupán egyedi eset lenne, nem is éreztem volna szükségét a billentyűzet koptatásának. Ám lassan általános gyakorlattá válik!

Gyermekes állatvédő ismerőseim közül nagyon sokan panaszkodnak hasonló esetekről. Volt, akinek gyermekét hazaküldték az iskolából az arcán megjelent piros folt miatt és orvosi igazolást kértek arról, hogy az a valami nem állati eredetű fertőzés. Egy gyermeket váró állatvédőt megfenyegettek, hogy nem viheti haza babáját a kórházból, ha nem távolítja el a lakásból az állatokat. Egy gyermek üzenőfüzetébe beírta az osztályfőnöke, hogy macskaszőrrel szennyezett ruhában érkezett az iskolába, így potenciális veszélyt jelenthet azon diáktársaira, akik netán allergiásak rá. (Megjegyzem, egyetlen osztálytársa sem szenvedett ilyen betegségben )

Aki ma, Magyarországon állatokat ment, és gyermeke van, ámde nincs hivatalos menhelye a kiépített infrastruktúrával, számíthat rá, hogy a védőnő/óvónő/iskola bejelentései okán, gyakori lesz nála a családvédelem, a gyámhatóság. Hogy naponta alázzák és csúfolják meg csemetéjét. Hogy folyamatosan igyekeznek megfélemlíteni, nyomást gyakorolni rá.

A világ boldogabbik felén állatvédőnek lenni tiszteletre méltó hobbi. Az állatrendőrség tagjai megbecsült polgárai a társadalomnak. Iskolákba hívják őket előadást tartani a felelős állattartásról. Ott fontos dolognak tartják, hogy már gyermekként  „megfertőzzék” az embereket az állatok szeretetével, életük védelmével.

Nálunk az állatvédők habókosok, mániákusok és veszélyesek

S ami ebben a legelkeserítőbb, hogy az ellenpropagandában az oktatási intézményeink járnak elől. Az ő nyomásukra kénytelen a családvédelem, a gyámhatóság újra és újra vizsgálatot indítani. Mert köteles minden bejelentést kivizsgálni. Az pedig csak a szerencsén múlik, hogy mikor unja meg az állandó fölösleges munkát valamelyik hivatalnok és rendeli el inkább a gyermek védelembe, netán állami gondoskodásba vételét!

Ezért az ismerősöm folyamatosan retteg.

– Már egész nap nem csinálok mást, csak takarítok. Több fertőtlenítőszert használok el havonta, mint egy nagy, állami kórház. Minden állatomról igazolni tudom, hogy egészséges, ápolt, semmiféle veszélyt nem jelent sem emberre, sem állatra. Gondolod, hogy ha én tényleg egy merő mocsokban élnék, örökbe fogadnának tőlem kutyát, hogy egy budai villába vigyék szobakutyusnak?

De lassan kezdek ebbe beleőrülni. Ahányszor egy idegen autó áll meg váratlanul a ház előtt, rögtön görcsbe rándul a gyomrom, hátha a gyerekért jöttek, hátha most akarják elvinni. Ugye nincs ilyen törvény? Ugye nem teszik, nem tehetik meg?

Szeretném neki azt mondani, hogy nyugodjon meg, nincs miért félnie.

De tényleg nincs?

(Vendégszerző:Mater Dolorosa)