Menczer Tamás, eredeti foglalkozása szerint sportriporter, akit maga mellé „emelt” -a színvonalára jellemző, hogy ez emelés volt számára-  végtelen szervilizmusa jutalmaként Szijjártó külügyér, felhatalmazva érezte magát, hogy kioktassa a szakma elismert nagyjait nem csak szakmájukból, de magyarságból is.

Menczer elhitte….

„Honnan tudom, hogy valamit jól csináltam. A balliberális oldal külügyesei, Jeszenszky Géza, Balázs Péter és mások idegesek. Ilyenkor tudom, hogy minden rendben van.”

-kezdte a kioktatást Menczer, akinek odáig nem jutott el a kritikai érzék vezérelte figyelme, hogy elgondolkozzon azon, miért nem áll „komoly ember” szóba a magyar külügy egyetlen képviselőjével sem és miért kell Szijjártónak „nevenincs országok” -bocs, nem velük van a baj- prominenseivel fényképezkedni, hogy úgy tűnjön: még funkcionál. A külügyminiszterekedés egy hivatás, szakma, amit hosszú éveken keresztül tanultak a jól művelői és legalább annyi időt tettek abba, hogy kialakítsák a kapcsolatrendszerüket, ami nem vásárolható, hanem ki kell érdemelni. Ja, és nem árt ha az „otthonról hozott” inteligencia-hányados nem a nullához közelít.

Orbán: olyat mutatunk a világnak, amit kevesen gondolnak! - Na de miniszterelnök úr....

…és Menczer nem ereszti….

„Hozzáteszem, az én felfogásom szerint, ha valaki Magyarország külügyminisztere volt, mint Jeszenszky vagy Balázs, akkor tiszteletet érdemel. Nem a gondolatai, hanem az általa egykor betöltött tisztség miatt. De ennyi. A balliberális külügyesek gondolataiban ugyanis semmi – vagy legyek finomabb, az úgyis jellemző rám – szinte semmi tiszteletre méltót nem találok.

Ezeknek a finom uraknak nem tetszik a mai magyar külügyi stílus. Nem tetszik nekik a magyar érdek melletti kiállás. A magyar érdekért vívott küzdelem.

Szörnyű nehéz lehet ezeknek a balliberális uraknak annyi tudást, tapasztalatot, világlátottságot egy egész életen át hordozni. Kár, hogy a magyar érdek képviselete mindebbe nem fért bele. Az már túl provinciális és avítt számukra. Nekünk viszont semmi más nem számít, kizárólag a magyar érdek. Ezért nem fogunk egyetérteni – valószínűleg soha.”

Szia Uram! Akarsz gyorstalpalón 1 év alatt diplomata lenni? "Jelenkezz"!

Menczer, akinek stílusa is van….

„Egyébiránt mindig őszintén csodáltam azokat a politikusokat, akik pártjait a magyar emberek már helyesen és megérdemelten kihajították a magyar politikatörténet szemétdombjára, ennek ellenére ők zökkenőmentesen és rezzenéstelen arccal nyilatkoznak arról, hogy Magyarországot hogyan kellene vezetni. Csodálatom változatlan.

Szóval a tisztelt urak azt mondják, hogy az a külügyi stílus, amelyet Szijjártó Péter képvisel, és én is képviselek, nem megfelelő.
A végtelen tisztelet hangján azt tudom üzenni a balliberális fényes tekintetű uraknak, hogy jobb, ha megszokják.

Ui.: Az általuk nem megfelelőnek minősített stílust mi őszintének hívjuk.(Javaslom kipróbálásra, felszabadító élmény lesz!) Azért tudunk őszintén kiállni a magyar érdek mellett, mert egyrészt ilyenek vagyunk, másrészt a magyar emberek nagy többséggel szavaztak bizalmat az Orbán-kormánynak, így Magyarországot politikai stabilitás jellemzi. Olyan politikai stabilitás, amely a balliberálisok által oly sokszor példaként emlegetett országokban ritka vendég. A magyar emberek döntését mindenkinek tiszteletben kell tartania! A magyar érdekekért pedig mindig ki fogunk állni. És harcolni is fogunk értük, ha kell. Ugyanis mi egy ezeréves államisággal rendelkező nemzet, ország vagyunk. Nem mások bokszzsákja, ahogy ez 2010 előtt volt. Az az idő elmúlt.”

A kommentekből….

„Ti az oroszok kottájaból jatszatok, leszarjatok amagyar embereket, csak a duma van !”

„Nos, a napi undokság megint megtörtént. Nap mint nap az undok dumát adják elő, hogy a magyar ember ne is merjen gondolkodni máson, csak a buta agymosáson. És sajnos mi megyünk is utána. Teljesen mindegy, Fideszes, vagy baloldali, vagy akármi, mindenki a Fidesz foglya. Tisztességtelen amit tesznek naponta, csupán a hatalmon maradásért. Ferinctelen vezetés!”

„Menczer úr jobb, ha nem emlegeti a tisztelet szót, főleg saját maga vonatkozásában, mert még rá talál szakadni a plafon. Végtelenül lenéző és pökhendi stílusban beszél olyan politikusokról, akiknek a lába nyomába nem léphetne, de most Petiminiszter udvari csahosaként úgy gondolja, neki mindent is szabad, sőt kötelező. „vagy legyek finomabb, az úgyis jellemző rám” – na, ezt nem kellett volna leírnia, de az a baj, hogy így is gondolja, NERniában ez a tapló stílus, amit képvisel, egyenesen elvárás. Jelzem, az emberek többsége szerint a mindenkinek beszólok, beugatok stílus nagyon nem azonos a magyar érdekek képviseletével. Nagyjából már csak a keleti autokráciák vezetői állnak szóba veletek, ha ez nektek siker, az nagy baj…”

„Öcsisajt! Sportriporternek is rossz voltál Most meg egy ország nevében beszélsz,hozol döntéseket. Tehetséges pártkatona vagy!”

„Ha jól tudom Jeszenszky Géza az MDF tagja, és az Antall kormány külügyminisztere volt. Ezek szerint az MDF balliberális párt, és Antall József is balliberális politikus volt….?”

Menczer úr! A lóláb nem más, mint önök! Ne hülyitsük már tovább ezt a szerencsétlen népet!

„Én eddig úgy tudtam, a diplomataképzés egy hosszú és kemény művelet, magas szintű diplomáciatörténet, nemzetközi jog, protokoll, egy halom olyan dolog, amit tényleg alapból tudnia kell egy diplomatának. Erre most a Semmelweis Egyetem diplomás ápoló hallgatójaként érkezett nekem egy olyan, mindenkinek szóló Neptun-üzenet, hogy a szám tátva maradt” – írta a Telex egyik olvasója.

Lényeg a hozzá nem értés és a párthűség?

Havi nettó 275 ezer forint az ösztöndíj, a jelentkezés pillanatában még diploma sem kell, az első félév után már külképviseletre lehet gyakorlatra menni, a teljes képzés pedig mindössze egy évig tart a külügyminisztériumhoz tartozó Magyar Diplomáciai Akadémián. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter szerint:

„A fejlett országokban a hallgatók jogi, történelmi vagy közgazdasági diploma után mehetnek diplomataképző iskolákba, az ilyen gyorstalpaló beleillik a kormányzatnak abba a törekvésébe, hogy új, hozzá lojális embereket neveljen ki…”

A volt külügyminiszter véleménye szerint ez a gyorstalpalókurzus-alapú diplomataképzés beleillik a kormányzatnak abba a törekvésébe, hogy új, lojális értelmiségi réteget nevelnek ki, a többi (például kultúra, közhivatalok) területhez hasonlóan a diplomácia terén is, az sem baj, ha nem annyira szilárd alapokon.

Tudatlanságalapú társadalom, avagy 1 év katonaság több pontot ér a felvételinél, mint a felsőfokú nyelvvizsga! - Hány pontot ér, ha valaki  beáll rendőrnek, vagy a TEK-be?

„…világszínvonalú hazai és külföldi oktatók…”

A levél szerint a Magyar Diplomáciai Akadémia pályázatot hirdet a diplomáciai pálya iránt érdeklődőknek Diplomataképző Programjára, amelyet a Külgazdasági és Külügyminisztérium és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakmai együttműködésének keretében valósít meg.

„…Akadémia keretében nyújtott képzési programok eredményeként a hazánkat képviselő diplomaták és a külgazdasági szereplők naprakész információhoz és gyakorlati tudáshoz jutnak, hogy Magyarország nemzeti érdekeit eredményesen képviselni és érvényesíteni tudják a világ bármely részén….”

<<< Olvassa cikkeinket a Google hírei között is! >>>

Szijjártó: „velünk senki sem szórakozhat”

Az akadémia honlapjának kezdőlapján Szijjártó Péter külügyminiszter köszöntőjében az olvasható, hogy az elmúlt években sok fiatalra számíthatott a magyar külpolitika megújításában. Nélkülük nem tudta volna sikerre vinni azt a célkitűzését, hogy a magyar külpolitikai döntések egytől egyig kizárólag a magyar nemzeti érdek alapján szülessenek meg.

Szijjártó Péter külügyminiszter a Fidelitas 16. tisztújító kongresszusán jelentette be a diplomáciai akadémia 2020. szeptemberi indítását. Mint mondta, ennek elvégzése a feltétele lesz annak, hogy valaki a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozzon. Hozzátette:

a minisztériumban a Fidelitasból érkezők nagy szerepet vállaltak abban, hogy a magyar külpolitikát meg tudták újítani, túl tudtak lendülni „a merjünk kicsik lenni hozzáálláson”, azon, hogy ha valami konfliktus adódott, az volt a cél, hogy „húzzuk össze magunkat kicsire”.

Mint mondta, ezzel szemben mára a magyar külpolitika alaptézise, hogy büszkék arra, egy több mint ezeréves keresztény államot képviselnek, amely a történelem során sokszor védte a keresztény értékeket, amelynek tagjai hosszú ideig küzdöttek a nemzet szabadságáért, és amely elérte, hogy kimondhatja:

„velünk senki sem szórakozhat”.

Az átkosban….

Szűcs Róbert Gábor egykori diplomata idézte fel, hogy volt ez nem is olyan régen:

Az első tartós külszolgálathoz a boldogult Külkereskedelmi Minisztériumban az alábbi kellett:

• szakirányú egyetemi végzettség, diploma
• legalább két világnyelvből szakmai anyaggal bővített államvizsga, szakmai szintű (nem „tárgyalóképes”, mi az?) nyelvtudás . A fogadó ország nyelvének ismerete (ha az nem világnyelv), előny, később követelmény.
• legalább három, de inkább négy év a referatúrán (viszonylati osztályon),
• önálló tárgyalási képesség, a minisztérium képviselete adott helyzetekben,
• a minisztérium működési mechanizmusának alapos ismerete
• külkereskedelmi vállalati tapasztalat előny
• a fogadó ország helyismerete előny.

És a kereskedelmi tanácsos (kirendeltségvezető) és helyettese kivételével a munkatárs még nem is lett diplomata: csak külügyi szolgálati útlevelet kapott,

A gyorstalpaló jelenleg azt a képességet biztosítja, hogy első külföldi láttán a gyorstalpalt késedelem nélkül összecsinálja magát.”

Kapcsolódó

A kormány Szijjártó-szájjal "tudatosította" a nagykövetekben, hogy Magyarországon "saját szakállra" nem "EBESZ-megfigyelgetünk", különben.....

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter szerint a norvégok „nagyon komolyan veszik a demokráciát”, ezért nem lehet véletlen, hogy komolyabb hangot ütöttek meg hazánkkal szemben a Norvég Alap forrásaival kapcsolatban.

Kormányzati tolporzék

Jeszenszky Géza az ügyben egyfajta makacsságot lát a kormány részéről, mert úgy gondolkodik, hogy az Ökotárs Alapítvány semmiképpen nem rúghat labdába, ezért „inkább vesszen a forrás”. Azzal kapcsolatban, hogy a kormány bírósági keresetet indítana a norvég királysággal szemben a pénzért, a volt nagykövet azt mondta: biztosra veszi, hogy nemzetközi jogilag esélytelen Magyarországnak bármilyen jogi fellépése, hiszen döntően a tavaly decemberi megállapodást rúgta fel, vagy utasította el a magyar kormány, amely szerint egy mindenki által alkalmasnak talált szervezet vihetné el ezt a pénzt. Mint fogalmazott, ez egy retorikai fogás, amit a magyar társadalom „hiszékeny része” el is hisz.

A norvégok nem bosszúállóak

Jeszenszky szerint értetlenül fogadják ezt a döntést, hiszen senkinek nem az érdeke, hogy kidobjon az ablakon egy ilyen támogatást. Kitért arra is, hogy bár az Európai Parlamentben a jobbközép erők erősen bírálják hazánkat, Norvégia eddig ebben nem jeleskedett, de nyilvánvalóan osztja ezt a véleményt és látja, mi folyik Magyarországon. Emellett a szervezet kiválasztásáról szóló „hercehurca” ráirányíthatta a figyelmet arra, hazánknak milyen vitái voltak a közelmúltban az Unióval.

„Norvégia most újra kiábrándult Magyarországból” – fogalmazott Jeszenszky Géza, hozzátéve: Norvégia most azt láthatja, hogy hazánkban a helyzet nem hogy nem javult 2014 óta, hanem romlott. Mint mondta, a norvégok „nagyon komolyan veszik a demokráciát”, nem véletlen tehát, hogy szigorú hangot ütöttek meg az üggyel kapcsolatban. (ATV)

Ez történt eddig!

Orbánék annyira fontosnak tartották, hogy elzárják a “Norvég Alap” pénzcsapját a civilek elől, hogy szétizmozták a tárgyalásokat, most aztán ugrott a teljes összeg. A norvég külügyi tárca egyértelművé tette: az összesen 77 milliárd forintos támogatás nem csúszik, nem átmenetileg került veszélybe, hanem végérvényesen elveszett. Orbánnak tényleg Magyarország lenne az első? Nem más ez mint egy  újabb kormányzati hazugság A norvég külügy határozott kijelentésének azért van jelentősége, mert a kormány továbbra is azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy a pénz még menthető. A Miniszterelnökség még a múlt pénteken is azt írta a Népszavának:

“a magyar fél javaslatot tett új határidő kitűzésével az egyeztetések folytatására”.

Ugyanezen a napon Ágostházy Szabolccsal, a Miniszterelnökség uniós forrásokért felelős államtitkára egy interjúban azt mondta hogy,

„egyedül a norvégokon múlik”, lesz-e megállapodás.

Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, politikus, diplomata. 1990–1994 között az Antall-kormány külügyminisztere, 1998–2002 között Magyarország washingtoni, majd 2011–2014 között norvégiai és izlandi nagykövete. 1994-ben ő nyújtotta be Magyarország felvételi kérelmét az Európai Uniónak. A Klubrádióban a növekvő kínai befolyásról mondta el véleményét.

A hintapolitika nem eredményes, viszont gyakran végződik nagyon rosszul

A CEU a Fudan összevetéséről elmondta

előbbi távozása nem csak presztízskérdés, noha rendkívül rossz nemzetközi visszhangja van, így tovább romlik az ország megítélése.

De tágabb jelentősége is van: nem kis számban végeztek ott olyanok, akik a volt Szovjetunió tagállamaiból jöttek, közülük többen hazájukban később vezető beosztású emberek, például miniszterek lettek, és nagy szimpátiával emlékeztek vissza. Tehát

a CEU „magyarbarát gyár” volt

– fogalmazott. Hozzátette:

ezt annak ellenére mondja, hogy Soros György nagyon kritikusan szemlélte az Antall-kormányt.

Mégis elfogadták, hogy Budapesten hozza létre az intézményt, tehát korábbi konfliktusuk dacára személyesen is sajnálta az egyetem elüldözését a volt tárcavezető.

Csere?

És ez a csere: nemcsak egy kínai egyetem jönne ide, hanem politikai szerepe lenne,

„úgy is mondják egyesek, hogy kémközpont”.

Ráadásul abból az összegből, amelybe a magyar adófizetőknek kerül ez a beruházás (550 milliárd forint) rendkívüli mértékben lehetne javítani a magyar felsőoktatást például külföldi vendégoktatókkal, további külföldi egyetemi kapcsolatokkal.

Szűkebben véve is érthetetlen ez a döntés.

Palkovics: a Fudan egy "ékszerdoboz" - Önt megkérdezték, hogy kell-e az 500.000 milliós smukk?

Ha pedig azt nézzük, hogy mi van mögötte

– a kínai orientáció, akkor meg kell jegyezni, hogy a hintapolitika sohasem vagy a legritkább esetben eredményes, viszont nagyon gyakran rendkívül rosszul végződik. Gondoljunk a hinta mozgására, amelyből nagy lendülettel ki lehet repülni.

„Az a célunk, hogy kirepüljünk azokból a szövetségekből, amelyekbe vágytunk, amelyekben népszavazással megerősítve tagok lettünk, a NATO-ban és az Európai Unióban?”

– tette fel a kérdést.

A kínai viszony a legsúlyosabb veszély a magyar nemzet orientációjára, mondhatni jövőjére nézve.

Karácsony a Fudanról: "Ha Felcsúton építenék meg, akkor is tiltakoznánk, de ha a Diákvárosból kiszakított területen akarják felhúzni, akkor kétszeresen tesszük"

Az EU nem követi el azt a súlyos hibát, amit a magyar

A kormány azt szokta mondani, hogy az EU is megköti az üzleteit Kínával, de Jeszenszky Géza felhívta a figyelmet arra, hogy

egyetlen másik EU-tagállam se hoz a saját országába kínai egyetemet,

sőt, az elvileg kulturális szerepkört betöltő Konfuciusz Intézeteket is egyre több helyen szüntetik meg vagy korlátozzák, mert valójában nemcsak oktatási tevékenységet folytatnak, hanem befolyásszerzés is a feladatuk.

Tehát az EU nem követi el azt a súlyos hibát, amit a magyar kormány

– összegezte a volt külügyminiszter. A teljes riportot ide kattintva hallgathatja meg.

Papír van róla - stratégiai cégnek számítanak az egyetemek -Fudan is!- és a film, videó, televízióműsor gyártás, a könyvkiadás és a műsorszolgáltatás!

Jeszenszky Géza: ... válasszuk meg jól a szövetségeseinket, és hozzájuk legyünk lojálisak. A lojalitás nem egyenlő a szervilizmussal ....

Jeszenszky Géza: Visszatekintés a győztes 1956-os magyar forradalomra

1956. október 23-án második osztályos voltam a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban. Jelen voltam forradalmunk legjelentősebb budapesti eseményén és helyszínén, a Bem-tértől a Rádión át a Köztársaság-térig. Október 25-én délelőtt a Nagykörúton megjelenő szovjet tankok elől egy kirakat mélyedésébe ugrottam, ott néztem bele egy tanktoronyba szerelt géppuska csövébe, de a fiatal katona nem húzta meg a ravaszt.

Ekkor lettem felnőtt vagy pár nappal később,

ahogy az Üllői-úttal párhuzamos Nap utcában át kellett lépnem szovjet katonák klórmésszel leszórt holttestén? Kerékpáron jártam a rommá lőtt várost, néztem, ahogy exkavátorok ásták a földet a Pártközpont előtt, keresve a rabokat rejtő kazamatákat. Feledhetetlen az az öröm és boldogság, amit október végén minden arcon láttam, amikor úgy hittük, hogy győzött a nép felkelése. A gyermeket is nyomasztó, elborzasztó Rákosi-korszak után azt hittem, hogy egy szabad hazában fogok felnőni. November közepére azután kiderült, hogy sokmillió magyar hiába várta a külföld politikai, diplomáciai, s – ha más út nincs – katonai segítségét. Megbocsáthatatlan naivitás volt bízni a Nyugat segítségében? Azóta foglalkoztat a kérdés, hogy más itthoni és külföldi lépésekkel, döntésekkel győzhetett-e volna a magyar forradalom, és láncreakciót indítva 1989-nél harminchárom évvel korábban érhetett volna véget Európa megosztottsága, Közép- és Kelet-Európa politikai, gazdasági és erkölcsi megnyomorítása?

Az 56-os forradalomnak impozáns terjedelmű irodalma jött létre Nyugaton,

Magyarországon pedig a rendszerváltozás óta rengeteg új anyag került elő, ismereteink kibővültek. Kiemelkedő szerepet vállalt a hazai kutatásban és a feldolgozásban a forradalomban aktív szerepet vitt és ezért évekre bebörtönzött Litván György vezetésével 1991-ben létrejött 1956-os Intézet, több száz tanulmánnyal. 1992-es budapesti látogatásakor Jelcin orosz elnök fontos válogatást adott át a vonatkozó szovjet dokumentumokból, s azóta újabb forrásokat hoztak haza Moszkvából a kutatók. Az évfordulók újabb alkalmakat teremtettek a történtek bemutatására, összegezésére és a korábbi elemzések felülvizsgálatára. Tanulságos 56 első számú történetírójának, Rainer M. Jánosnak négy éve az Osirisnél megjelent könyve. Ennyi ismeret birtokában sincs azonban egyértelmű válasz, hogy a forradalom sorsa Budapesten, Moszkvában, Washingtonban, vagy esetleg a szuezi kalandot kirobbantó Londonban és Párizsban dőlt el. Az viszont nem kétséges, hogy a sok halott, Budapest szétlövése, majd Kádár véres megtorlása elsődlegesen a Szovjetunió felelőssége, bűne. A 60. évfordulós beszédekből és írásokból mégis szinte kimaradt, hogy a Szovjetunió kegyetlenül becsapta Magyarországot, miután az 1956. október 30-i kormány-nyilatkozatban új típusú viszonyt, az egyenjogúságon alapuló korrekt együttműködést kínált a kommunista tömb valamennyi tagjának. Valószínű, hogy Nagy Imre és kormánya hitt Mikojannak, aki október 31-én Budapesten áldását adta a többpártrendszer magyarországi visszaállítására – ma már tudjuk, moszkvai felhatalmazás nélkül, sőt talán szándékos megtévesztésül! Hruscsov szovjet pártfőtitkárnak és a többi szovjet vezetőnek a törvényes magyar kormány megdöntéséről és vezetői tőrbecsalásáról hozott – Jelcin orosz elnök által 1992. november 12-én a magyar Országházban is szégyenletesnek mondott – elhatározása sosem merülhet feledésbe.

Gyakori vélemény, hogy a Varsói Szerződésből való kilépés és a semlegesség bejelentése váltotta ki a november 4-i, második szovjet beavatkozást.

Tudjuk azonban, hogy Nagy miniszterelnök lépése csak egy kétségbeesett válasz, egy utolsó szalmaszálba kapaszkodás volt, amikor a szovjet hadsereg friss egységei november 1-jétől kezdve tömeges méretekben lépték át a keleti magyar határt, és körülvették a repülőtereket, megszállták a stratégiailag fontos pontokat. A forradalmi kormányban szerepet vállaló és azt nyilatkozatban támogató Kádár János rejtélyes eltűnése is baljós előjel volt, sejteni lehetett, hogy ebben benne van az oroszok keze. A Köztársaság-téren október 30-án történt atrocitások legföljebb megerősítették Hruscsov pártfőtitkárnak a beavatkozás melletti döntését.

Ugyanakkor jogos a kérdés, hogy a Nyugat, mindenekelőtt az Egyesült Államok, jól vizsgázott-e 1956 októberében,

megtett-e minden tőle telhetőt, hogy egy harmadik világháború vállalása nélkül elhárítsa az önmagát felszabadító Magyarország brutális eltiprását? A ma már ismert amerikai, brit és francia dokumentumok alapján a válasz nemleges. A Nyugat reakcióiról sokat beszélgettem az emigrációba kényszerült magyar tanúkkal, mint Gosztonyi Péter, Horváth János, Király Béla, Kővágó József, Lipták Béla, John Lukacs, Péter László, Tar Pál, Varga László, Várallyay Gyula, hogy csak az ismertebb neveket említsem. Itthon maradt részvevőkkel, mint Antall József és egyetemi kollégái és kortársai, Litván György és Vásárhelyi Miklós. (Közülük ma már csak hárman élnek.) Tudjuk, hogy október 26-án az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács megtárgyalta a magyar helyzetet. Harold E. Stassen, az elnök leszerelési tanácsadójának az ötlete volt üzenetet küldeni a szovjet vezetésnek, hogy Amerika nem akarja kihasználni a lengyelországi és magyarországi zavarokat a Szovjetunió biztonsági helyzete gyöngítésére. Írott feljegyzésében javaslatához hozzátette, hogy ki kellene bővíteni a semleges ütközőállamok körét. Tragikus, hogy Eisenhower elnök a javaslatnak csak az első felét fogadta el, a szovjeteknek küldendő megnyugtató üzenetet, de sem abban, sem más csatornán nem vetette föl a kiterjesztett semleges zóna ötletét.

Ha tárgyalások kezdődtek volna erről, a második szovjet beavatkozás vagy elmarad, vagy elhalasztják,

és a magyarországi konszolidáció új helyzetet teremtett volna. George Kennan, a feltartóztatási politika kidolgozója 1957 végén Londonban tartott előadásaiban Németország egyesítését egy nagy semleges zóna keretében tartotta megvalósíthatónak, amibe beletartozott volna Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország is. Kennan jó barátja és állandó levelező partnere volt a magyar szülőhazájából 1946-ban Amerikába menekült John Lukacsnak, a neves történésznek. Kennan Magyarország iránti régi szimpátiáját a forradalom csak növelte. Lukacs szerint ők “kétszemélyes kisebbséget” alkottak, a hidegháború legfagyosabb éveiben is úgy vélték, hogy a nyugati vezetőknek tárgyalniuk kellene az oroszokkal, mert csak türelmes és kompromisszumokra kész politikával lehet elérni a kelet-európai nemzetek mielőbbi felszabadulását. 1956 október végén erre nem történt kísérlet.

Magyarország és Európa viszonyáról beszélt Hódmezővásárhelyen a Kossuth téren Márki-Zay Péter polgármester, az LMP-ből kilépett Hadházy Ákos, az MDF kormány volt külügyminisztere, Jeszenszky Géza, Róna Péter közgazdász és a Fidesz volt képviselője, Hegedűs István. A résztvevők mind egyértelműen az EU és az euroatlanti intergráció pártján álltak.

A teljes beszélgetés itt megtekinthető, itt csak a fontosabb gondolatokból idézünk néhányat.

Márki-Zay: Jöjjön az európai FBI!

A hódmezővásárhelyi polgármester egyértelműen európai ügyészséget, ahogy mondta, európai FBI-t szeretne, amitől „csak a bűnözőknek van félnivalójuk”. Szerinte Orbánnak igaza van abban, hogy a kereszténydemokrácia a jó irány – csak ez összeegyeztethetetlen a korrupcióval, a bosszúval, a megfélemlítéssel, Erdogan és Putyin szövetségével, mondta.

Az EU nem a probléma, hanem a megoldás, mondta. Magyarországon pedig nem a be- hanem a kivándorlás a probléma, de már nem sokáig: szerinte el fogunk jutni oda, hogy a munkaerőhiányt csak bevándorlással lehet megoldani.

Hadházy: Dezinformációs diktatúra

Az LMP-ből kilépett Hadházy Ákos szerint nem az EU a hibás, hogy nem jött el a vágyott jólét Magyarországon. A képviselő is beszállt abba a versenybe, ami a jelenlegi berendezkedésnek igyekszik nevet adni: szerinte dezinformációs diktatúra van Magyarországon, és az ellenzéknek ez ellen kellene küzdenie.

Szerinte a korrupció előbb-utóbb az uniós tagságunkat fogja veszélyeztetni – ha felfüggesztik a támogatásokat, a kormánynak többé nem lesz érdeke a tagság.

Jeszenszky: Nem kell félni Brüsszeltől

Jeszenszky Géza saját amerikai élményei alapján azért az Egyesült Államok-koncepció sem olyan ijesztő, de Európában ez egyébként sem valószínű, ahhoz túlságosan sokfélék az országok. „Nem kell félni Brüsszeltől, Brüsszel mi vagyunk” – mondta arra, hogy a tagállamoknak vétójoguk van a legfontosabb kérdésekben.

Róna Péter: Hová lett a 14 ezer milliárd?

„Mi az Európai Uniótól eddig 14.000 milliárd forintot kaptunk. Mit csináltunk vele?” vetette fel a közgazdász. „Hol a jele, hogy a távolság közöttünk és az EU között csökkent volna?”

Mára oda jutottunk, hogy egyedül Románia, Bulgária és Horvátország van mögöttünk az EU-ban. A magyar életszínvonal az EU átlag 63%-a, ennél lejjebb csak a bolgárok és a románok vannak. Szociális szolgáltatások terén is az ország az utolsók közé süllyedt.

Hamis a kormány érvelése, hogy a legutóbbi, 4,4%-os GDP növekedés felzárkózás volna az osztrák 2,8%-ös növekedés fényében, mert az osztrák GDP a magyar 2,5-szerese. Így valójában a távolság 8,1%-kal tovább nőtt!

Róna problémának nevezte, hogy az EU engedi, hogy ne zárkózzunk fel, hogy elpackázzuk a lehetőségeinket. Nem tették fel a kérdést, hogy a 14 ezer milliárdot mire költöttük el!

A magyar politika ezt nem képes mindmáig megválaszolni és e helyett Sorossal, civil szervezetekkel és sok minden más mellékes dologgal foglalkozunk.

Az ország 40%-a szegénységben él és csupán 10% az esély arra, hogy valaki ebből a szegénységből kimeneküljön.

Hegedűs István: az euroatlanti integráció fontos

Hegedűs – aki a kilencvenes években volt a Fidesz képviselője – azt mondta: bár a kormány szerint „ez már nem az az EU, amihez csatlakoztunk, és ma már talán be sem lépnénk”, az EU lényege nem változott, és az euroatlanti integráció ugyanolyan fontos.

És lesz ebből párt?

A 444 megkérdezte Márki-Zay Pétert a beszélgetés után, aki azt mondta, valamilyen szervezet, leginkább mozgalom szerinte még idén létre fog jönni.

(Forrás: 444, Facebook)

Kapcsolódó:

Márki-Zay közéleti beszélget – élőben!

Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter, a bukaresti Digi 24 hírcsatornának adott interjút a román centenáriumi év apropóján.

Józanság és jószándék

Jeszenszky arra a felvetésre, hogy elkerülhetetlenek-e a feszültségek Magyarország és Románia között amiatt, hogy a románok idén az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés centenáriumát ünneplik, azt mondta: a józan és jó szándékú emberek minden nézeteltérést képesek rendezni:

„Az elvakult nacionalisták nem képesek rá, de ők nem is érdekeltek a békében és a barátságban. A hatalomban és az agresszivitásban hisznek. Magyarországon senki, pontosabban a jóérzésű emberek közül senki sem hiheti, hogy a határok megváltoznak. Ezt sem a romániai, sem a szlovákiai nacionalisták nem akarják elhinni, ezért megpróbálják meggyőzni a közönségüket a magyar veszély létezéséről. Ez ostobaság. Nem csak azért mert a magyarok békeszeretőek, de egyetlen magyar sem lenne kész meghalni, nem csupán Erdélyért, de egy mondjuk egy ukrajnai faluért sem. Kiabálhatnak, petíciózhatnak, de az életünket adni valamiért már nem divatos Európában, hogy így fogalmazzak”

Álláspontja szerint a centenáriumi évben lehetnek kisiklások, de nagyon jó dolgok is:

„A kisiklások az agresszív hangnemben nyilvánulhatnak meg, mindkét fél részéről. Főleg akkor, ha Románia, vagy egyes román vezetők, a román sajtó azt mondanák: ez a mi nagy győzelmünk a magyarok fölött, és mi, a győztesek diktálhatunk, főleg a magyaroknak, a romániai magyar közösségnek. A józanság jegyében folytatott politika olyan lenne, mint amit Lucian Boiánál olvastam, miszerint nekünk, románoknak meg kell értenünk, hogy ez egy nagyon fájdalmas téma Magyarország számára, a romániai és a magyarországi magyarok számára. De mi lehet a jó megoldás? Szerintem nem csupán annyi, hogy megértik: hogy a magyarok nem tudnak őszintén ünnepelni. Ezt természetes”

Úgy fogalmazott, hogy egyetlen józanul gondolkodó ember sem ünnepli a vereséget, a kudarcot:

„A magyarok nem lepődnek meg azon, hogy a románok ünnepelnek, se a románok se lepődjenek meg azon, hogy a magyarok számára ez egyfajta gyász. De ennyi nem elég. Lehet, hogy naiv vagyok, és tudom, hogy nem igazán valószínű, hogy ez bekövetkezik, de a centenárium jó alkalom lenne egy új kezdethez, a nagylelkűség kinyilvánításához. Ezt Magyarország üdvözölné, és igazi baráti viszony alakulhatna ki a két ország között”

„Nem lesz Vrexit”

A visegrádi országok összefogása kapcsán emlékeztetett: ő a csoport az egyik alapítója, és hisz abban, hogy az együttműködés célja az, hogy a csoport tagjai nagyobb befolyást gyakorolhassanak az Európai Unión belül

„Ha a cél az, hogy nagyobb súlya legyen, nagyobb befolyása az EU gyengítése érdekében, hogy olyan csoporttá váljon, amely csökkenti a közös erőfeszítéseket, akkor kudarcra van ítélve, és nem lesz hosszú életű. Tönkreteszi a csoport szolidaritását. Láthattuk, hogy az elmúlt években a csoport egységesen lépett fel a migráció kérdésében, de létezett egy határvonal az Európa többi részével felvállalt konfliktusban. A visegrádi csoportnak okosan kell a céljait követnie. Az Európa-ellenesség tragédia lenne, és szerintem a visegrádi országok polgárai nem annyira ostobák, hogy megengedjék a szakítást. Nem lesz Vrexit””

Korrekt, tisztességes, antalli szellemben adott interjú. Hogy mennyire vághatja ki a biztosítékot a magyar külügyi vezetésben, az hamarosan kiderül…

Forrás: foter.ro

Molnár Gyula és Karácsony Gergely Erdélyben kampányolt

Fidesz-voksok Erdélyből – Ebül szerzett jószág szerzett joggá maszkírozása

Jeszenszky Géza az LMP-elnök Hadházy Ákos meghívásnak tett volna eleget. A sajtótájékoztató témája a Budapest – Belgrád vasútvonal Kínai felújítása volt, ami szerintük nem csak egy újabb korrupciós ügy, hanem annyira túlárazott, hogy felér egy hazaárulással.

Haza-védés helyett hazaárulás?

Hadházy Ákos az LMP társelnöke a 99. korrupcióinfóján a Jeszenszky Géza, egykori külügyminiszter, az Orbán-kormány volt diplomatája társaságában a képviselői irodaházban beszélt volna a tervezett mega-beruházás ügyeiről, de miután Kövér László házelnök nem engedélyezte Jeszenszky számára a belépést, új helyszínt kellett találni.

Az LMP-s politikus egy nemzetközi összehasonlítás alapján állította:

a számok mindenki számára egyértelműen igazolják, hogy ami a kelebiai vasúttal történik, az nem egyszerű korrupció, hanem hazaárulás. A beruházás a klasszikus korrupciós definíciónak is megfelel: extrém drága és extrém felesleges beszerzés.

A Budapest-Belgrád vonal sík terepen fut, a vonatok majdani sebessége maximum 160 km/h lehet, a becsült ára pedig 4,5 milliárd forintunkat emészti fel kilométerenként.

Azért, hogy legyen összehasonlítási alap, pár adat: Lengyelországban Zakopáne mellett a Tátrában nemrég 705 millió forintos kilométerenkénti áron készült el egy 44 kilométeres szakasz. De Csehországban a Šumperk-Koutů nad Desnou villamosítása, újjáépítése még ennél is olcsóbbra jött ki, 266 millió forint volt kilométere.

Jeszenszky Géza szerint semmiféle gazdasági realitása nincs, hogy a Kína-Európa kereskedelmi forgalom a Belgrád-Budapest vasutat használná a jövőben, így érthetetlen, indokolhatatlan a kamatokkal terhelt kölcsönből finanszírozott magyar giga-ráfordítás.

(forrás: hírtv)

Ha Európa kekeckedik, Orbán Kínát nyúlná le

Nagy a gáz! Orbán a vissza nem térítendőt lecseréli méregdrága kölcsönre