Coeli Bátyus: aki saját házasságát sem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának? – „Össznemzeti iszapbírkózás”

Coeli Bátyus (egy magyar klerikus a nagyvilágból) írását ajánlom nyitott szívű megfontolásra minden embernek, aki tényleg a szeretet nevében beszél – írja Perinfalvi Rita teológus, aki szinte minden megszólalásával a család jogaiért küzd.

A magyar egyházi vezetők biblikus műveltségéről

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Facebook oldalán olvasható egy közös nyilatkozat, amelyhez a nagyegyházak mellett az ortodox és zsidó közösségek is csatlakoztak. Így egyháztörténelmi érdekesség, hogy a nagykoalíció a szokásos „szaporodjatok!” üzenet után Ferenc pápa budapesti beszédére hivatkozik. Akár örülhetnénk is az ökumené fényes győzelmének – így hanuka után és karácsony közeledtével – ha nem éppen a társadalom megosztására, az ellenségeskedés szítására használnák főpapjaink és írástudóink a felülről jött tekintélyüket.

De mire ez a lárma? Miért lett annyira sürgős ezt a könyökünkön kijövő (sokak által evidenciaként megélt) szöveget az ünnep előtt bedobni a közbeszédbe?

Bár a 2021. december 9-én kelt szöveg a Teremtés könyvét (1 Móz 1, 27–29-ként) citálja, adós marad annak a kifejtésével, hogy a „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” parancs miért nem vonatkozik az ortodox és katolikus főpásztorokra. Amennyiben ez egy univerzális kötelezettség (vagy micva), akkor hogyan merészelik magukat az Isten Igéje fölé helyezni?

Egy püspök és egy nő házassága a Biblia szerinti kívánatos modell!

A kételkedők kedvéért bemásolom a Timóteusnak írt első levélből:

„A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie. Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi. Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli. Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának? (1Tim 3,2–5) Kérdés?

Ja, hogy vannak speciális helyzetek és hivatások, amikre nem terjed ki automatikusan az emberiség génkészletnek a továbbörökítése… Kínos kivétel. Miért ne vonatkozhatnának azokra a testvéreinkre is, akik saját nemük iránt éreznek testi-lelki vonzódást? Mint ahogy az életkoruk miatt már szülni nem képes nők is köthetnek érvényes egyházi házasságot (egyébként teljesen evangéliumi módon), pedig az utódnemzés az ő esetükben kizárt. Legalább a keresztény felekezetek nevében aláírók lélekben bepillanthattak volna a fa alá, konkrétan: a betlehemi istállóba. „Gyermek apa nélkül!” – zengedezi a népének. A Szentcsalád minden, csak nem tipikus. Kell ezt még magyarázni?

Egy vicc, ami ide illik

Ide kívánkozik egy kedvenc protestáns viccem, hála a sok aláírónak a reformáció egyházi (jellegű) közösségeinek a sorából. Zanzásítva is kifejező. A történet szerint az elhunyt pápa éppen a mennyek kapuja elé érkezik. Mivel nem nyit senki ajtót, előveszi a Péter-kulcsokat és azokkal próbál bejutni. Már hosszú ideje ott matat, amikor megpillantja Szent Pétert, s szóvá teszi neki:

„Miért nem tudom nyitni ezt az ajtót? Hiszen nálam vannak a mennyország kulcsai!” Péter felnevet és így szól: „Szentatyám, egy Luther Márton nevű férfi már ötszáz éve kicserélte a zárat!”

Szóval – remélem, nem árulok el ezzel nagy újdonságot – Jézus Krisztus megváltoztatta (pontosabban szólva: életével felülmúlva beteljesítette) a törvényt. Az új kódex a Hegyi Beszédben hangzik el az új Mózes ajkáról; már nem kőtáblákba van vésve, hanem (Szent Pállal szólva, vö. 2Kor 3,3) szívünk hústáblájára írva találjuk. A Nyolc Boldogság lelkülete jellemzi a Názáreti Jézus követőit. Ebben a perspektívában igazán szánalmas kereszténynek eladni az Isten-Haza-Család, alapvetően emberi, jelszavait. Nincs az az épeszű pogány vagy hitetlen, aki ne szeretné a saját földjét, a vérségi kapcsolatait, vagy a maga „isteneit”. A tipikusan keresztény értékek az ellenség szeretete, a hetvenszer-hétszer megbocsátás, a nem-ítélkezés… Jézus szaporodjatok parancsa pedig így szól:

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mt 16,15)

Össznemzeti iszapbírkózás

Ami még meglepő, hogy az aláírók nem személyek (valamely egyház képviseletében), hanem csupán az intézmények, arc nélkül. Nem csodálom, ilyen fércmunkához én sem adnám a nevemet. Valamit mégis megmutat ebből az össznemzeti iszapbirkózásból. Addig nem lehet empátiával közelíteni ehhez a (néha korábbi sebeket is érintő) témához, amíg kérlelhetetlen és öröknek tűnő igazságok csapnak össze a szenvedő és reménykedő emberek feje fölött. Jézus nem írt pamfletet, nem szögezte ki a Boldogmondásokat a templom kapujára. Jelen volt az emberek hétköznapjaiban és példájával vonzotta őket az Atya imádására, akaratának keresésére és betöltésére. Aki viszont saját házasságát sem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának?

„Miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között.” (Róm 2,24)

Coeli Bátyus (egy magyar klerikus a nagyvilágból)

Forrás

Kapcsolódó