Csaba László: A kormány feleslegesen erőlteti a Soros-kampányt

Egyre gyanakvóbb szemmel néznek külföldön hazánkra azt követően, hogy harmadszor is felhatalmazást kapott a kormányzásra az illiberális államot építő pártkoalíció. Egyetlen mutatóban sem tudunk kitűnni a régió országai közül, mert alacsony a termelékenység, gyenge a versenyképesség.

A növekedés lassulása várható, mert el sem kezdtük a tudás alapú társadalom építését

– nyilatkozta a Magyar Hangnak Csaba László közgazdász, akadémikus.

A közgazdász elmondta, úgy nőtt föl, hogy mindig is jó volt magyarnak lenni, bárhová is ment az ember. 1990 előtt mindenki pozitívan fogadta a magyarokat, mert Bécstől Canberráig különbséget tudtak tenni a kommunisták, illetve a kormány, valamint az emberek, a társadalom között. A rendszerváltozást követő két évtizedben az éppen regnáló kormánnyal vagy szimpatizáltak, vagy nem, esetleg úgy gondolták, hogy csinálhatnánk jobban, de alapvetően szintén kedvezően nyilatkoztak az országról, annak népéről:

„Az elmúlt néhány évben azonban lassan megváltozott ez a hozzáállás. Lassan öt éve lesz, hogy egy varsói konferencián azzal viccelődtek az újságírók, vajon mit fog szólni a magyar vendég a rendezvényen elhangzottakhoz. Akkori vendéglátóm, egy volt miniszter azt találta mondani, „leave him alone, he is not the problem, he would be the solution” (ne bántsátok, nem ő a probléma, ő lehet a megoldás). Ez is azt mutatja, hogy egy ország a kormányától ugyan elválasztható, de csak bizonyos mértékig.”

Még nagyobb meglepetés lesz az,

amire számít, nevezetesen, hogy miközben az Európai Néppárt összességében zsugorodni fog, a Fidesz növelheti európai képviselőinek számát. Összefoglalva elmondható, hogy érzékelhető a nagy és erősödő fenntartás Magyarországgal szemben:

„Korábban ugyan vezetők voltunk a régióban, de ez nem annyira saját kiugró teljesítményünknek volt köszönhető, hanem a versenytársak gyengeségének. Mostanra ez a relatív versenyelőny megszűnt, s legfeljebb abban tűnünk ki a V4 országai közül, hogy nálunk utalnak haza a legtöbbet a külföldön dolgozó magyarok. A számszerűsíthető mutatók egyikében sem állunk az élen: sem a működő tőke áramlásban, sem a növekedésben, sem egyetlen más mutatóban.”

A CEU ügyről naiv emberként,

illetve szakemberként azt gondolta 2017 márciusában, megegyezés lesz, mert ez a lépés olyan fokon észszerűtlen gazdaságilag, politikailag és kultúrpolitikailag, hogy nem tudta elképzelni, valóban sor kerülhet rá:

„Amikor megindult a támadás az egyetem ellen, s a tudományos világ egyöntetűen fellépett a CEU mellett, Palkovics László, az akkori oktatásért felelős államtitkár meglepetten mondta, nem gondolták, hogy az egyetem ilyen mértékben beágyazott a nemzetközi tudományos életbe.” /…../ „Úgy gondolom, a kormány feleslegesen erőlteti a Soros-kampányt, hiszen például a vizes vb is igazolja, hogy e nélkül is folytatható a kormány kampánya, eléri a hozzá hű választói réteget.”

A rabszolgatörvénnyel kapcsolatban

azt gondolja, hogy ezzel a kormány azt üzente a befektetőknek, a multinacionális vállalkozásoknak, hogy eddig is a ti pártotokon álltunk, és ezután is a ti pártotokon fogunk állni. E szimpátia kimutatásában nem mindig volt igazán sikeres a kormány, különösen a 2010–2013 közötti időszakban:

„Hangsúlyozni kell azonban, hogy a törvénytől semmi sem fog változni, hiszen sok területen eddig sem negyven óra volt a heti munkaidő. A jogszabály egyszerűen becikkelyezi az eddigi gyakorlatot, a munkavállalók helyzetét szinte egyáltalán nem befolyásolja. Viszont egyértelmű üzenet a nemzetközi cégeknek, hogy az ő érdekeiket támogató törvényeket hoznak. Ez jól mutatja, hogy bármi történjen is más területen – sajtó, demokrácia, CEU, rendőri fellépés –, folytatódhat az a kétarcú játék, amelynek ikonikus alakja Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke. „

A gazdaságról

elmondta, tavaly minden kedvezően alakult számunkra, ami egyszeri és megismételhetetlen: esett az olaj ára, a világszerte laza monetáris politika támogatta a magyar növekedést:

„Az USA-ban már elkezdődött a szigorítás, hamarosan követi azt az Európai Központi Bank is, és ettől nem tudja függetleníteni magát a magyar jegybank és az ország sem. Az egyszeri felhajtóerők kimerültek, ezért lassulásra kell számítani. Ezt erősíti, hogy gyenge a magyar versenyképesség: az eddigi egyetlen előnyünket, a bérversenyképességet elinflálta az évek óta tartó béremelkedés.” /….. / „Azaz a jelenlegi trendek nem igazolják Varga Mihály pénzügyminiszter optimizmusát, amely szerint hosszabb távon is képes a magyar gazdaság 4–4,5 százalékos növekedés.”

Ideje lenne, de egyelőre nem látni, hogy a tudásba fektetnénk.

Nyoma sincs az alapot jelentő korszerű közoktatásnak:

folyamatos a forráskivonás, nem kellően differenciált a rendszer, nem tud mit kezdeni a gyerekek sokszínűségével:

„Hatalmas változásra lenne szükség. A felsőoktatás legalább részben a helyén van, léteznek magas szintű képzést adó műhelyek, ahol gondolkodni tanítják meg a hallgatókat.
Aggasztó jel az is, hogy a tudomány erősítése helyett annak szabadságát korlátozzák. Pedig soha nem tudni, egy-egy tudományos eredmény mikor és hol hasznosul.”