Dárdai Pál: a magyar fociban mindent újra kell építeni

A korábbi szövetségi kapitány, Dárdai Pál a Magyar Nemzetnek adott interjút. A német aggyal és magyar szívvel Berlinben élő szakember szerint a Magyar Labdarúgó Szövetség illetékeseinek el kéne dönteniük, hogy mit akarnak látni, miért adják a pénzt, különben nem érdemes Eb-re, vb-re jutásról beszélni.

Mindent újra kell építeni

A szakember úgy látja,  a magyar válogatottnál most sok minden szétcsúszott, Leekens, az új szövetségi kapitány, nehéz helyzetbe csöppent. Neki is ez a nehéz sors jutott, szét volt esve a csapat. Mindent újra kellett építeni. Ahogy nézte az utolsó barátságos mérkőzéseket, úgy látta, a csapategység nem volt az igazi:

„Van egy keret, és azokhoz kell igazítani a játékrendszert. Hiába van ugyanis egy preferált játékrendszer, ha nincsenek hozzá megfelelő játékosok. Vannak edzők, akik nagyobb hangsúlyt fektetnek a taktikai fegyelemre vagy a rizikóra, van, aki belemegy az adok-kapok játékba. Utóbbinál meg kell vizsgálni, mikor érdemes belemenni. A magyar válogatott Bernd Strock ideje alatt ezt Svájc vagy épp Belgium ellen megtette, nem biztos, hogy jól jött ki belőle. Ilyenkor mindig az húzza a rövidebbet, akiben nincs annyi dinamika, rutin.”

A legfontosabbnak a mentális felkészülést tartja.

A játékos legyen erős. S ehhez kell a magyar környezeten változtatni, abba az irányba, ahogy nála megtörtént:

„Nem szeretnék beleszólni a gondolkodásba, a mentalitásba. Annak idején kaptam egy szétesett, elbizonytalanodott társaságot, aminek semmi köze nem volt a csapathoz. Nekem muszáj volt belenyúlni: visszahoztam Gera Zoltánt, akiből védekező középpályást csináltam, visszahoztam Király Gábort, akit egyből betettem a kapuba, és egy Juhász Rolandot, mert tudtam, hogy mit tud, milyen tapasztalat van mögötte. Ezeket a játékosokat leírták, mind a Magyar Labdarúgó Szövetségben, mind az előttem lévő kapitánynál. Azonban tudtam, kit miért hozok. Felépítettem, átgondoltam, de most nem vagyok ott, nincs is rá időm, hogy egy hétig azon gondolkozzak, hogyan kéne összerakni a magyar válogatottat. S innen, Berlinből beleokoskodni nem lenne korrekt.”

Igen érdekeset mondott a német mentalitásról, az iskolarendszerek közötti különbségekről:

„Amíg én Magyarországon éltem, nagyon sokat kellett tanulni, magolni. Németországban az iskolai rendszerben többet kell órán szerepelni, sokkal jobb osztályzatot kap a gyerek azért, ha megnyilvánul az órákon. Ebből is látszik: eltérő a két nemzet pedagógiai rendszere. A németnél a diák elmondhatja a véleményét, így magabiztosabb lesz. Rá van kényszerítve az iskolában, hogy dolgozzon, ettől más lesz a kisugárzása. Úgy látom, Magyarországon kissé eltérő a felfogás. Az pedig, hogy a mentalitás nem megfelelő, szomorú.”

Szülő – tanár viszony

Meggyőződése, az iskolai képzést kell a labdarúgásban erősíteni, ehhez hozzátartozik, hogy a szülők azonosulnak azzal, amit a tanár mond, s nem ellenkező véleménnyel vannak. A klubnak továbbá érdeke, hogy odafigyeljen a gyerekre.

„Hallom, hogy otthon már mindenre van szakember – instruktorok például. Mindennap oda kell figyelni, s aki nem megy jó kedvvel másnap a gyerekhez, az nem jó edző. Motiváltan, jókedvűen és felkészülten kell dolgozni. Nem lehet úgy edzést tartani, hogy az ember csak félig van jelen.”

Motiváció

Úgy gondolja, ha a motiváltság adott, akkor lehet a csapatot rendszerbe tenni. A rendszernek azonban utána is működnie kell, hogy a játékosok újra higgyenek az edzőben. Ez egy körforgás, s nagyon nehéz az egyensúlyt folyamatosan eltalálni:

„Kellene lennie egy filozófiának a Magyar Labdarúgó Szövetségnél, hogy mit akarnak látni, miért adják a pénzt. Ettől függetlenül a kluboknak lehet saját filozófiájuk, csak működjön! Az nem jó, hogy az egyik edző így, a másik úgy dolgozik. Ráadásul az egyik meg tudja mondani a másiknak, hogy mit kéne csinálnia, és fordítva. Azonban mind a kettő lusta, a gyerek közben képzetlen marad, nem tud dekázni. Én tizenegy-tizenkét éves koromban a fülemen pörgettem a labdát, ahogy a fiaim is, manapság nem látom ezt.”

Hangsúlyozta,a futballban valaki valakivel mindig összedolgozik, így, ha nincs jó közösség, nem tudsz előrelépni. Mindennek a kialakítását pedagógiával lehet elérni.

„A kritériumrendszert, az utánpótlás-fejlesztési programot elkészítettük, leadtuk, el kéne kezdeni dolgozni. De ez nem az én dolgom, ám amíg nem lesz filozófia, addig nincs miről beszélni.”

Orbán focimániájáról ír a Guardian

Újabb kormányzati tízmilliárdokat a magyar foci sírgödrébe

Újabb 2,3 milliárd forint közpénz ömlik a felcsúti fociakadémiába