De hová tűnt Rogán Antal?

Támadás a „másképp gondolkodás” ellen

Horváth Csaba – akinek zuglói győzelme annyira valószínűtlen volt, hogy még ma is hálaadó szentmisékre kellene járnia – összerúgta a patkót (nem a port, pupákok!) az Átlátszóval, nem tudott várni, előresietett, emelni szerette volna a helyi elkölthető pénzkeretét, de időben a kezére koppintottak (remélem, emiatt az állítás miatt nem kell őt fölöslegesen fölkeresnem).

Gond van Baján, a régi bácskai naplós főszerkesztő póráza elszakadt, zavarodottan kérdezte a héten, hogy most kinek kell megjelenés előtt elküldenie a cikkeket. Mennyivel egyszerűbb volt a képlet akkor, amikor a szőke Nyirati Klárát, az ellenzék időközben befutott polgármesterét jelölt korában némiképp megnégeresítették, az ellenzékiek arcát meg elnyújtották, két nyakat rajzoltak nekik fotosoppal, zajlott a békebeli bajai újságírás. Most viszont megvan a baj. A tanulság az, hogy ha valamit havi ötszázért csinálsz (ennyit keresett a Baranyi Krisztina óvó-védő fennhatósága alá került Ferencváros című revolverújság főszerkesztője), gondolj néha a holnapra is.

A legszebb az, hogy a Pestisrácok megemlékezett a reformáció emléknapjáról, és betett egy képet Martin Luther Kingről, a néger polgárjogi harcosról, a háttérben azzal a felirattal, hogy a fekete szép (Győrben az ilyet botlásnak szokás nevezni). Ide jutottunk, a kormányzati tenyérből csipegető portál is ilyen irányváltáson volt képes átmenni. Ha idevesszük, hogy a Lokál nevű szennylap a „másképp gondolkodás”, a demokrácia és a sajtószabadság melletti nyílt fellépésre szólított fel (az őket korlátozó „diktátor”, Karácsony Gergellyel szemben), akkor azt kell mondanunk, hogy van remény.