Dr. Tamásfy József bíró, avagy ki itta meg a miniszter konyakját?!

Róla mindenképpen írnom kell. Dr. Tamásfy József a Baranya Megyei Bíróság elnöke volt a rendszerváltáskor. 1989 nyarán, az egyetem elvégzése után odamentem hozzá farmerban, majdnem térdig érő pulóverben, alföldi papucsban és lobogó, göndör, hosszú hajjal felvételi elbeszélgetésre. De nem tett megjegyzést. Annyit mondott csak, hogy az előmenetelem alapján nekem van a legtöbb esélyem, aki a pécsi Leőwey Gimnáziumban végeztem az egyetem előtt. Akkoriban 4,5-es egyetemi átlag alatt a bíróságon nem is volt érdemes próbálkozni. De én Népköztársasági ösztöndíjas (ma Nemzet kiválósága ösztöndíj, mint a fiam) és kitűnő voltam. A többi felvett évfolyamtársam mind a Nagy Lajos gimibe járt korábban.

Engem elejétől fogva szeretett

Lehet, azért is, mert valamikor apámmal együtt kezdték a bírói pályát. Talán emlékeztettem a saját fiatalságára. Akkoriban először vidéken kellett dolgozni, engem a Komlói Városi Bíróságra nevezett ki fogalmazónak. Azt mondta, ne izguljak a napi utazás miatt. Annak idején, az ő kezdő korában még Pécsváradon is volt bíróság. Reggelente felkéredzkedtek a szekérre és úgy mentek dolgozni. Hősi idők voltak!

Sose vett részt semmilyen piszkos, politikai perben, csak a törvény és az igazság érdekelte büntető bíróként

Nem mocskolta be magát semmivel. Ennek volt köszönhető, hogy amikor Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter, akkor még minden törvényi alap nélkül, quasi saját hatáskörének önkéntes korlátozásaként létrehozta 1989-ben az Ideiglenes Bírói Tanácsot, akkor Tamásfy lett az elnöke, tagjai pedig a megyei bíróságok elnökei voltak. Ebből nőtt ki nálunk a bírói önigazgatás, a későbbi Országos Bírói Tanács. Amit a Fidesznek persze sikerült kinyírnia a Handó Tünde által is vezetett Országos Bírósági Hivatallal. Ami már igen messze van az önigazgatástól, inkább a hatalom eszköze.

A rendszerváltás utáni első, szabadon választott, Antall József féle MDF kormány igazságügyi minisztere Dr. Balsai István, korábbi pesti ügyvéd, későbbi alkotmánybíró volt. Hivatalba lépése után sorba látogatta a megyei bíróságokat, hozzánk is eljött Pécsre. Akkor már kinevezett megyei bírósági fogalmazó voltam. Az irodám, az íróasztalom a megyei elnöki iroda közvetlen szomszédságában állt. Nagy Ilona volt akkoriban az elnöki titkárnő, aki be is vitte a Napóleon konyakot és a kávét a miniszter úrnak. Tamásfy elnök úr sosem ivott alkoholt, a szívére is vigyázott. Kb. fél óra múlva Ilona benyitott, hogy kérnek-e még valamit az urak? De nem kértek semmit. Balsai az üveg konyak kétharmadát addigra megitta, Ilona gondolta, nyilván ezért nem kell neki több, mert láthatóan jó kedve volt már. Ki is hozta.

Arról beszélgettek, hány új bírói, és fogalmazói állást, státuszt szeretne még Tamásfy

Ilyen kérdéseknél nem árt, ha a miniszter jóindulattal kezeli a terveket… Aztán egyszer csak Tamásfy kiszólt-

“Ilikém, hozza vissza legyen szíves konyakot, a Miniszter úr fogyasztana még!”

Ilona ment is a hűtőhöz, kinyitotta, de azonnal le is fagyott. A konyak nem volt sehol. Lélekszakadva rohant hozzám

”Zoli, nem tudod, hova lett a konyak? A Miniszter úr inna még!”

Tudtam, felesleges lenne kertelnem

“Ilikém, megittam. Te kihoztad, arról volt szó, hogy neki már nem kell. Nem akartam, hogy kárba vesszen! A jó kommunista a nép érdekében nem pazarol! ”

Ili lesápadt-

“Te Zoli, ezért téged és engem is kirúgnak. Nem kapunk új bírói státuszokat miattad. A Tamásfy elnök úr ezt még neked se fogja sose megbocsátani!”

Mondtam-

„Ili, amíg engem látsz, ne izgulj! Lent van a Lacika, az elnöki sofőr a portán?” )…) “Igen”

-válaszolta.

“Na akkor azonnal rendeld fel hozzám telefonon!”

Laci lélekszakadva szaladt fel, pár szóban elmondtam neki a helyzetet és hogy meg kell mentenie a Baranya Megyei Bíróság személyzeti politikáját!

A Köztársaság téren, a közelben volt egy kisbolt

Kezébe nyomtam egy ezrest. Fél perc múlva szirénázó szolgálati autóval satu fékezett a bolt előtt, két perc múlva kezemben volt egy két decis, kommersz konyak. Ili ettől is frászt kapott, mert, hogy nem Napóleon. Megnyugtattam, hogy ennyi deci után már teljesen mindegy a Miniszter úrnak és betöltöttem a Napóleonos üvegbe. Hát persze! A pécsi, uránvárosi gyerek igazi csibész, semmitől nem jön zavarba! Ezután Ilona még mindig kicsit remegve, de kedvesen mosolyogva felszolgálta Balsai Miniszter úrnak. Aki elégedetten el is fogyasztotta, dicsérve a Napóleon különleges aromáját.

Dr.Tamásfy József elnök úr sose tudta meg, hogy mi történt

Jobb is! Infarktust kapott volna. Csak hálával és tisztelettel tudok gondolni rá, arra, hogyan egyengette igazságügyi pályámat. Sajnos már ő sincs közöttünk, ahogy apám sem, akivel együtt indultak a bírói pályán. Nyugodjanak békében! Okos emberek és kiváló jogászok voltak.

Szóval 1990-ben így ittam meg az MDF-s miniszter konyakját, föláldozva magamat, mint hős, baloldali partizán (Dózsa László 1990), ami legendás történet lett később a megyei bíróságon. Már akkor is ellenálltam, mint ifjú kommunista partizán!!! De becsületemre legyen mondva, elintéztem a későbbi bírói kinevezéseket is. Pedig akkor még csak fogalmazó voltam!

Fotó: Cseri László

Kapcsolódó