Dudálni tilos, náculni szabad

Kövér uborkák hengerednek, mocskos politikusok mesterkednek a háttérben. Bocsánatkérésre vágynak, és ha máshogy nem megy, majd törvénybe foglalják. Rab László szŰrreál összefoglalója a 22-es hétről.

2006-os emlékek

Mit csinált Orbán a héten? – kérdeztem a feleségemtől, mert sok volt a dolgom, nem tudtam mindenre odafigyelni. – Kovászos uborkát – felelte a párom, amitől megnyugodhattam. Akkor mégsem múlt el a Maxi ideje haszontalanul. Ha már így felkapaszkodott az uborkafára.

A fideszútálati hangulatométert kidobtam, mert végleg kiakadt Kásler ‘dehogy zavartuk haza a kórházakból a normál betegeket’ kezdetű szappanoperájától. Amikor elhangzott, hogy jönnek az iskolaőrök, a ketyere nagyot csattant és kifingott. Jött aztán az, hogy a derék rasszisták a Deák téren kedvükre gyűlésezhettek és ordibálhattak, miközben Hadházyéknak hét-nyolcszázezer forintos bírságokról küldött határozatot a rendőrhatóság. Dé ja vu érzésem volt a Deák téri szeánsz képsorait látva (állítólag egy tragikus gyilkosság miatt rendezték), 2006-ban is itt voltak az akkori ultrák, és érdekes módon akkor is, most is politikailag feszült pillanatban tűntek fel. Furamód mindig akkor élednek föl, amikor a Fidesznek és Orbánnak szüksége van a szélsőségesekre, akik ellen más nem tud eredményesen fellépni.

2006. október 23-án például ott voltam az Astoriánál, és amikor kezdett eluralkodni a zűrzavar, beszámoltam egy jelenetről. Megjelent a Népszabadság 2006. október 25-i számában, hogy Semjén Zsolt az Orbán-beszéd alatt aktivistákkal tárgyalt a Magyarok Világszövetsége előtt, majd a két férfi és a nő eltűnt a világszövetség épületében. „Amikor visszatértek, már hónuk alatt volt az a szórólapköteg, amelyekre öles betűkkel azt írták: a rendőrök a Bajcsyn, az Arany János utcánál vízágyúkkal és könnygázzal lövik a népet. Az Orbán-beszéd végén a békés tüntetőket jobbára már ez a friss közlés izgatta.”

Asszisztáltak hozzá

Miért jövök elő ezzel a régi történettel? Hát azért, mert napnál világosabb, hogy azok a szórólapok előre ki voltak nyomtatva: a vízágyúzásra hajtottak. E széljobber kompániákat (Vonástul, Budaházistul, újabban Torockaistul együtt) mindig is a politika löködi. Akkor kezdett a Magyar Gárda Pesten vonulgatni, amikor igazolni kellett, hogy a balos kormány nem képes megfékezni a radikális népséget. Ez a mostani démó is a budapesti állapotok tarthatatlanságát hivatott üzenni. A félelmet keltő, zűrzavarkeltésre alkalmas csoportok (futballhuligánoknak nevezik őket, de nem egészen azok) mindig egy-egy politikus tenyeréből esznek. Ez az oka annak, hogy a rendőrség sajna nem tud fellépni ellenük. Most is elkezdődött a jogászkodás, gyűlés vagy rendezvény, nem mindegy (dehogynem, veszélyhelyzet van, nincs megengedve másoknak sem) kommentálják a főrendőrök, amikor arra terelődik a szó, hogy miért asszisztáltak a gyűlöletkeltő felvonuláshoz, és miért nem voltak ugyanilyen elnézőek a dudálgató ellenzékiekkel szemben.

Nem most jöttem a hathúszassal

A mocskos politikai játszma célja, hogy Karácsonyt lejárassák. Ezt tették a Pesti úti tragédia után, és ezt teszik most egy másik tragédia megtörténte nyomán is. Arra használják fel a két halálos áldozattal járt éjszakai késelést, hogy politikai ellenfeleik hátába állítsák a kést. A ködösítésben otthonosan mozgó Fidesz ehhez nagyon ért. Hatalma megőrzéséhez mindig is nagyon jól tudta keverni a „náci kártyát”, ezzel igen könnyen előidézhető a zűrzavar (csöndben kérdem, a Göncz Árpád kifütyülésében élen járók vajon hova lettek?). Amivel aztán mesterien eltakarják a magasban zajló pénzügyi machinációkat. Az utcai balhék után mindig érdemes megvizsgálni a tőzsdei manővereket: ha azok az offshore-számlák mesélni tudnának! Nincs tehát új a nap alatt. A háttérben ott settenkedik a joggal bűvészkedő gennyes politika. Amikor például 2006-ban egy pasi elkötött egy tankot, és megindult vele az Astoria felé, abból is „jármű önkényes elvétele” lett végül. Mintha csak egy biciklit csórt volna el valaki…

Miért, nem az?

Kovács szóvivő levelet írt egynémely külföldi tudósnak (egy finnek is például), kérjenek zokogva bocsánatot Magyarországtól és a magyaroktól azért, mert hazánkat diktatúrának, a főkarmelitát pedig diktátornak merészelték nevezni. Nem mennék most bele, miért haszontalan baromság ez így. Semmi nem történik, ha valaki bocsánatot kér, és akkor sem dől össze a világ, ha ez elmarad. Tökmindegy, hogy a tudósok válaszolnak-e Kovácsnak vagy sem. Semmilyen bocsánatkérés nem érvényes, mert a Nemzethy Maxi arra használta a koronavírus-járványt, hogy (végre megmutatva az igazi arcát) letarolja a tavaly októberben a levesébe köpő önkormányzatokat, és a teljhatalommal meg a 133 bátor birkával a háta mögött ország-világ előtt megmutassa, milyen az, amikor fickós jókedvében azt csinál, amit akar. Ha olyan napja van, ráküldeti a rendőröket Gyulán az ellenzéki gondolkodású emberekre, máskor kamukonzultáltat a Liget szétbarmolásáról és a Balaton elrablásáról is.

Rühelli őket a tudás és a szabad gondolkodás világa

A járvány alatt nem segítette (az ingyenparkolás bevezetésével konkrétan akadályozta) a kerületeket, az egzisztenciális megingás karanténos hétköznapjaiban pedig végig fenyegette európai és hazai ellenfeleit. Kihasználta, hogy az ország bizonytalanságban tengődik. Hatalmát a hazug médiája segítségével tartja meg, és most már tíz éve azt játssza, hogy kényére-kedvére hozatja a törvényeket, és gátlástalanul kijátssza egymás ellen a társadalmi csoportokat. Ha megnézzük a nemzetközi sajtóban, miket írtak és rajzoltak róla a járvány idején, elborzadhatunk. Kovácsot és magát Orbánt ez is idegesíti: hogy nem szeretik őket a tudósok egy picikét sem. Rühelli őket a tudás és a szabad gondolkodás világa. Annyi a pénzük, mint a pelyva, lelopnák ezek a csillagokat is az égről, de azért emellé pluszban még azt is igénylik, hogy legyen a népnek vagy a tudós közvéleménynek valami pozitív élménye velük kapcsolatban, ne mondják ki rájuk olyan könnyen, hogy úgy kormányoznak, akár egy semmirekellő szedett-vedett diktatúrában szokás. Csak egy kicsit szeressék őket, és méltányolják az erőfeszítéseiket, ennyit kérnek. Ne legyenek velük szemben olyan elutasítóak még a finn tudósok sem. Ne mondják már róluk, hogy jellemtelen, tetves rendszert építenek Európa szívében. Ezért hivatkoznak mindig arra, hogy a magyarok így, a magyarok úgy nem tűrik, hogy utolsó kapcarongynak nézzék őket a világban.

Érzelem és kétségbeesés van Kovács pattogós hangú levelében. Senki nem fogja komolyan venni. Miért kérne bocsánatot az, aki átlát rajtuk? És tudja azt is, hogy eljöhet a pillanat, amikor fizikai létében érzi majd veszélyeztetve magát a magyar állampolgár, ha szembekerül a hatalommal. Akkor mi lesz? Őszintén és észérvekkel ezektől soha senki nem fog bocsánatot kérni. Megparancsolják a bocsánatkérést?

A Tankcsapdának is van igazi arca

Fokozódott különben a zűrzavar. Miközben Trump Amerikában klorokvint szedve baloldali lázadásként vizionálja a George Floyd halála miatt kitört zavargásokat, a mi Orbánunk tömte magába a savanyú uborkát, és törvényt hozatott a debreceni Tankcsapda zenekar számára, hogy a kopott rockerek autós koncertet tarthassanak. Nyalós videóval köszöntötték közben itthon születésnapján az akarnokot – a gányadt amcsi széljobb sajtónak csácsogó Kovács Zoltán külön figyelmébe: a koronadiktátort, merthogy a főnökét számos nyugati lapban így emlegetik. Szólni kell majd, hogy ők is feltétlenül kérjenek bocsánatot. Különben mi lesz?

Ez volt a 22-es hét, volt benne politikai tankcsapda bőven. Jöhet a 23-as, bízzunk benne, hogy nem lépünk rá egyre sem!

Kis magyar fickózás, avagy Maxi a málnásban