Kis magyar fickózás, avagy Maxi a málnásban
Úgy tértünk vissza a normális életbe, mint mikor a kicsi cowboy berúgta az ivó ajtaját, és elordította magát: ki volt az a marha, aki kékre festette a lovam? Rab László szŰrreál összefoglalója a 21-e hétről.
Kis magyar fickózás
A lófestő vicc folytatásában egy nagydarab gengszter mordul rá a kis cowboyra: – Én voltam. Mire a kicsi: Jó, jó, csak annyit akartam mondani, hogy megszáradt, lehet lakkozni.
Maxikánk is úgy tört rá a rádiós riporternőre, hogy attól a fülünk kettészaladt: “Fickósabb, macsósabb vagyok így péntek reggel” – ezzel rajtolt el.
Hát jól van, végül is miért ne. Nincs az megtiltva, hogy egy miniszterelnök jassznyelven keccsöljön. Ha például jövő pénteken elrikkantja magát, hogy most pedig beküldi a macit a málnásba, én már azon se fogok meglepődni. Megúsztuk a járványt, úgyhogy most már mindent lehet. Egy hónapja, amikor még 8 ezer lélegeztetőgép után kajtattak a fürkészportyászok, valamivel nagyobb volt a beszarás. De közben kiderült, hogy a vírusnak úgymond kampó. Akkor viszont miért ne ereszthetné el fülét-farkát Magyarország jelenleg még teljhatalmú ura?
Hét közben azért megnyugodtam, mert Kásler úr is bevonult a történelembe. Ilyet az tud tenni, aki történelmi tettet hajt végre. A begerjedt főmagyar akasztotta rá a hátrafele nyilazással is foglalkozó onkológusra az állandó jelzőt. Aki nem sokkal előtte tagadta le, hogy utasítást adott volna a kórházi ágyak kiürítésére. Ugyan! Csak mert a Nyunyókán szocializálódott magyar lakosságnak olyan tévképzete támadt, hogy a betegeket hazazavarták, aki pedig nem akarta ezt végrehajtani kórházigazgatóként, útilaput kötöttek a talpára? Micsoda marhaság ez, kérem! Most megtudhattuk, szó sem volt ilyenről, csak a sorosista nemzetárulók gondolták ki a kert alatt – még szintén a nagy nemzeti beszarás idején. Amikor még úgy volt, hogy kell majd harmincvalahányezer ágy a koronásoknak.
De aztán nem kellett.
Nejlon? Hülyeség – inkább figyeljük meg őket!
Teljesen elveszi különben a kenyerem a politikai osztály. Amikor elkezdtem ezt az édes kis szŰrreál sorozatot, azt terveztem, felkapkodom a földről a valóság lehulló morzsáit, így próbálom információkra kiéhezett népemet szolgálni, átmegyek kicsit hülyébe, gondoltam, de csak annyira, amennyivel még nem látszom teljesen agyalágyultnak, épp csak arra hívom fel a figyelmet, hogy milyen irracionális kezd lenni körülöttünk a világ: Trump úr marékszám szedi a klorokvint, nálunk a furmintszőlő héjából vírusfingató csodaport állítanak elő, és Szijjártó úrnak is megküldték a japcsik a ki tudja mire jó oltást, jönnek, csak jönnek az óriásrepülőgépek, maszk nélkül rámolják kamerák kereszttüzében a fickós fideszesek mázsaszám a kínai dobozokat. Honvédelmi minisztériumi viaszbabák állnak őrt, a kép bejárja a betiltás előtt álló internetet, amint éppen jatagánnal ledöfik a vírust – arra készültem, hogy kicsit hülyének tettetem magam, annak idején népszabis újságíróként is ezt a riporteri technikát alkalmaztam, picit oldalra hajtott fejjel figyelek, az ilyennek, aki málénak mutatkozik, mindenki szeret mesélni.
Erre az történik, hogy most már mutatóba se találok olyan politikust, aki ne a szürreális mezőből lépne elő. Mondok rá példát. Benyújtja például Semjén a műanyagok betiltására vonatkozó salátáját (mert ezeknek 40-50 törvényt megváltoztatni annyi, mint mikor én leugrok mustárért, krumpliért meg teljes kiőrlésű lisztért a sarki boltba), csettintek, és már éppen a Stockholm-szindróma jeleit kezdem magamon érezni, amikor visszavonják, és bejelentik, ehelyett inkább mégis az állampolgárok bírói végzés nélküli teljes megfigyelését vezetik be, az sokkal érdekesebb, mint üldözni a nejlonzacskót.
Nekiállt kovászolni
És mit csinál közben a fickós Maxi? (Akiről a hülye, kertek alatt dagonyázó ellenzék azt tételezte fel, hogy örök életre, de legalább október 23-áig fenntartja a különleges jogrendet (pfújjj, micsoda elvetemült rémhír!) Kiteszi a Facebook-oldalára a következő jelszót: “Helló ubi.” Ez meg a mi a f.om? – kérdeztem kövülten, merthát mégiscsak a kormányfő helóubizik itt nekem, dekódolnom kell a politikai üzenetet, tudom ugyan, hogy be van lazulva, de ez már annyira szürreális volt, hogy képtelen voltam azonnal megérteni.
Kiderült aztán, hogy az EU-tag Magyarország miniszterelnöke a koviubi nemzeti mindenhatóságára hívta fel a nemzetközi kibertámadás előtt álló magyar nép figyelmét, Horváth Rozi-fűszert használ hozzá, meg fehérkenyeret a kovászoláshoz. Nem hülyülök, ez se rémhír, amit ideírtam, bárki ellenőrizheti.
Megtaláltam különben az illiberalizmus genomját, mert szabadidőmben újabban én is vakcinafejlesztéssel foglalkozom. Én mondjuk a fokhagymára és a tóalmási csípőskolbászra esküszöm, az ebben lévő flavonoidok összetalálkoznak a torkomban a sógorom törkölypálinkájának alkotóelemeivel, mire a partikulák azon nyomban japán harakirit hajtanak végre. (Stílszerűen: a vírusnak kampó.)
De a genom. Veress Jenő egykori fotóriporter, civilben hozzám hasonlóan a koronavírus – a trianoni évfordulóhoz közeledve éppen át is lehetne keresztelni Szent Korona Vírusra – kutatója megtalálta az Ifjúkommunista újságban annak a székesfehérvári kiszesnek a nevét, aki a kor méltán olvasott és nagy példányszámú lapjának rejtvénymegfejtését beküldte a szerkesztőségbe 1985-ben. Tegye föl a kezét, aki a szerény jutalom ígéretében szintén beküldte egykor az Ifjúkommunista újságnak a rejtvény poénját. A székesfehérvári fiatalember ugyanaz volt (nem rémhír, ott a neve kinyomtatva), mint aki kovászosuborka-receptet javallott a magyar népnek 2020. május 23-án. Milyen szép pályaív.
Cili, a taoista, és persze a brüsszeli zsé
Apropó nemzetbiztonság. Miután a törvényt úgy elfogadta a parlament, mint a nyiha, az a sanda gyanúm, hogy amikor hatályba lép, gondolom, az őszi sajnálatos események előtt, mindennaposak lesznek mifelénk a kíbertámadások. A rendőrség reggel hat órakor megejtett látogatásait alapul véve attól tartok, hogy az én Commodore számítógépemet is meg fogják támadni, mire fel a terrorelhárításnak minden bizonnyal fel kell majd lépnie azért, hogy megvédésem bevezetésre kerüljön. De ez már törzsi nyelven van. El is érkeztem oda, hogy kijelentsem: annyi, de annyi lett körülöttem a politikai szŰrreál, hogy Müller Cecíliára már mint taoista bölcsként kezdek tekinteni. Végül is tényleg megvan benne a világűr és a kovászosuborka csak együtt értelmezhető, megnyugtató komplexitása.
No de van aztán még az a lényegtelennek tűnő apróság, hogy a gonosz Brüsszel megteremtette a lehetőséget arra, hogy közös barátunk lehívhatja a 100 milliárd euró összegű ideiglenes kölcsöntámogatást. A gigahitelről az Európai Unió Tanácsa május 19-én rendelkezett, olyan állami kiadások megemelkedésének finanszírozásához lehet felhasználni, amelyek a járvány ellen hozott nemzeti intézkedések nyomán merültek fel.
Hát ez jó hír. Ezért mondta a Maxi Vucic kollégának, a híres szerb epidemiológusnak, hogy beszünteti a (minden bizonnyal az unió szemét is csípő) teljhatalmat. Pedig már úgy megszokta. De hát (jassznyelven szólva) a zsé az zsé. Oda lehet tenni a kovászos uborka mellé.
Ez volt a koviubis, fickós 21-es hét. Jöhet a 22-es! Köszönjük szépen, nem kérünk semmi izgatást, unatkozni szeretnénk.

Hm.
Én is unatkozni szeretnék, de nem tudok, mert ez az orbánc állandóan izgató hangulatban tart.
Hm.
Ne izgulj Mauer János! ez is elmúlik egyszercsak!