Úgy tértünk vissza a normális életbe, mint mikor a kicsi cowboy berúgta az ivó ajtaját, és elordította magát: ki volt az a marha, aki kékre festette a lovam? Rab László szŰrreál összefoglalója a 21-e hétről.

Kis magyar fickózás

A lófestő vicc folytatásában egy nagydarab gengszter mordul rá a kis cowboyra: – Én voltam. Mire a kicsi: Jó, jó, csak annyit akartam mondani, hogy megszáradt, lehet lakkozni.

Maxikánk is úgy tört rá a rádiós riporternőre, hogy attól a fülünk kettészaladt: “Fickósabb, macsósabb vagyok így péntek reggel” – ezzel rajtolt el.

Hát jól van, végül is miért ne. Nincs az megtiltva, hogy egy miniszterelnök jassznyelven keccsöljön. Ha például jövő pénteken elrikkantja magát, hogy most pedig beküldi a macit a málnásba, én már azon se fogok meglepődni. Megúsztuk a járványt, úgyhogy most már mindent lehet. Egy hónapja, amikor még 8 ezer lélegeztetőgép után kajtattak a fürkészportyászok, valamivel nagyobb volt a beszarás. De közben kiderült, hogy a vírusnak úgymond kampó. Akkor viszont miért ne ereszthetné el fülét-farkát Magyarország jelenleg még teljhatalmú ura?

Hét közben azért megnyugodtam, mert Kásler úr is bevonult a történelembe. Ilyet az tud tenni, aki történelmi tettet hajt végre. A begerjedt főmagyar akasztotta rá a hátrafele nyilazással is foglalkozó onkológusra az állandó jelzőt. Aki nem sokkal előtte tagadta le, hogy utasítást adott volna a kórházi ágyak kiürítésére. Ugyan! Csak mert a Nyunyókán szocializálódott magyar lakosságnak olyan tévképzete támadt, hogy a betegeket hazazavarták, aki pedig nem akarta ezt végrehajtani kórházigazgatóként, útilaput kötöttek a talpára? Micsoda marhaság ez, kérem! Most megtudhattuk, szó sem volt ilyenről, csak a sorosista nemzetárulók gondolták ki a kert alatt – még szintén a nagy nemzeti beszarás idején. Amikor még úgy volt, hogy kell majd harmincvalahányezer ágy a koronásoknak.

De aztán nem kellett.

Nejlon? Hülyeség – inkább figyeljük meg őket!

Teljesen elveszi különben a kenyerem a politikai osztály. Amikor elkezdtem ezt az édes kis szŰrreál sorozatot, azt terveztem, felkapkodom a földről a valóság lehulló morzsáit, így próbálom információkra kiéhezett népemet szolgálni, átmegyek kicsit hülyébe, gondoltam, de csak annyira, amennyivel még nem látszom teljesen agyalágyultnak, épp csak arra hívom fel a figyelmet, hogy milyen irracionális kezd lenni körülöttünk a világ: Trump úr marékszám szedi a klorokvint, nálunk a furmintszőlő héjából vírusfingató csodaport állítanak elő, és Szijjártó úrnak is megküldték a japcsik a ki tudja mire jó oltást, jönnek, csak jönnek az óriásrepülőgépek, maszk nélkül rámolják kamerák kereszttüzében a fickós fideszesek mázsaszám a kínai dobozokat. Honvédelmi minisztériumi viaszbabák állnak őrt, a kép bejárja a betiltás előtt álló internetet, amint éppen jatagánnal ledöfik a vírust – arra készültem, hogy kicsit hülyének tettetem magam, annak idején népszabis újságíróként is ezt a riporteri technikát alkalmaztam, picit oldalra hajtott fejjel figyelek, az ilyennek, aki málénak mutatkozik, mindenki szeret mesélni.

Erre az történik, hogy most már mutatóba se találok olyan politikust, aki ne a szürreális mezőből lépne elő. Mondok rá példát. Benyújtja például Semjén a műanyagok betiltására vonatkozó salátáját (mert ezeknek 40-50 törvényt megváltoztatni annyi, mint mikor én leugrok mustárért, krumpliért meg teljes kiőrlésű lisztért a sarki boltba), csettintek, és már éppen a Stockholm-szindróma jeleit kezdem magamon érezni, amikor visszavonják, és bejelentik, ehelyett inkább mégis az állampolgárok bírói végzés nélküli teljes megfigyelését vezetik be, az sokkal érdekesebb, mint üldözni a nejlonzacskót.

Nekiállt kovászolni

És mit csinál közben a fickós Maxi? (Akiről a hülye, kertek alatt dagonyázó ellenzék azt tételezte fel, hogy örök életre, de legalább október 23-áig fenntartja a különleges jogrendet (pfújjj, micsoda elvetemült rémhír!) Kiteszi a Facebook-oldalára a következő jelszót: “Helló ubi.” Ez meg a mi a f.om? – kérdeztem kövülten, merthát mégiscsak a kormányfő helóubizik itt nekem, dekódolnom kell a politikai üzenetet, tudom ugyan, hogy be van lazulva, de ez már annyira szürreális volt, hogy képtelen voltam azonnal megérteni.

Kiderült aztán, hogy az EU-tag Magyarország miniszterelnöke a koviubi nemzeti mindenhatóságára hívta fel a nemzetközi kibertámadás előtt álló magyar nép figyelmét, Horváth Rozi-fűszert használ hozzá, meg fehérkenyeret a kovászoláshoz. Nem hülyülök, ez se rémhír, amit ideírtam, bárki ellenőrizheti.

Megtaláltam különben az illiberalizmus genomját, mert szabadidőmben újabban én is vakcinafejlesztéssel foglalkozom. Én mondjuk a fokhagymára és a tóalmási csípőskolbászra esküszöm, az ebben lévő flavonoidok összetalálkoznak a torkomban a sógorom törkölypálinkájának alkotóelemeivel, mire a partikulák azon nyomban japán harakirit hajtanak végre. (Stílszerűen: a vírusnak kampó.)

De a genom. Veress Jenő egykori fotóriporter, civilben hozzám hasonlóan a koronavírus – a trianoni évfordulóhoz közeledve éppen át is lehetne keresztelni Szent Korona Vírusra – kutatója megtalálta az Ifjúkommunista újságban annak a székesfehérvári kiszesnek a nevét, aki a kor méltán olvasott és nagy példányszámú lapjának rejtvénymegfejtését beküldte a szerkesztőségbe 1985-ben. Tegye föl a kezét, aki a szerény jutalom ígéretében szintén beküldte egykor az Ifjúkommunista újságnak a rejtvény poénját. A székesfehérvári fiatalember ugyanaz volt (nem rémhír, ott a neve kinyomtatva), mint aki kovászosuborka-receptet javallott a magyar népnek 2020. május 23-án. Milyen szép pályaív.

Cili, a taoista, és persze a brüsszeli zsé

Apropó nemzetbiztonság. Miután a törvényt úgy elfogadta a parlament, mint a nyiha, az a sanda gyanúm, hogy amikor hatályba lép, gondolom, az őszi sajnálatos események előtt, mindennaposak lesznek mifelénk a kíbertámadások. A rendőrség reggel hat órakor megejtett látogatásait alapul véve attól tartok, hogy az én Commodore számítógépemet is meg fogják támadni, mire fel a terrorelhárításnak minden bizonnyal fel kell majd lépnie azért, hogy megvédésem bevezetésre kerüljön. De ez már törzsi nyelven van. El is érkeztem oda, hogy kijelentsem: annyi, de annyi lett körülöttem a politikai szŰrreál, hogy Müller Cecíliára már mint taoista bölcsként kezdek tekinteni. Végül is tényleg megvan benne a világűr és a kovászosuborka csak együtt értelmezhető, megnyugtató komplexitása.

No de van aztán még az a lényegtelennek tűnő apróság, hogy a gonosz Brüsszel megteremtette a lehetőséget arra, hogy közös barátunk lehívhatja a 100 milliárd euró összegű ideiglenes kölcsöntámogatást. A gigahitelről az Európai Unió Tanácsa május 19-én rendelkezett, olyan állami kiadások megemelkedésének finanszírozásához lehet felhasználni, amelyek a járvány ellen hozott nemzeti intézkedések nyomán merültek fel.

Hát ez jó hír. Ezért mondta a Maxi Vucic kollégának, a híres szerb epidemiológusnak, hogy beszünteti a (minden bizonnyal az unió szemét is csípő) teljhatalmat. Pedig már úgy megszokta. De hát (jassznyelven szólva) a zsé az zsé. Oda lehet tenni a kovászos uborka mellé.

Ez volt a koviubis, fickós 21-es hét. Jöhet a 22-es! Köszönjük szépen, nem kérünk semmi izgatást, unatkozni szeretnénk.

Don Disznóvágó

Megcsináltuk neki, megint összehoztuk fegyelmezetten, nem voltunk ökrök, maszkot gyártottunk, és amikor a dobozokat tapizták a repülőtéren, mi már pontosan tudtuk, mit kell tennünk. A végén persze minden a Maxi érdeme lesz, a nagy megúszó bejelentette: igényt tart a bocsánatkérésre. Rab László szŰrreál összefoglalója a 20. héten. Ő volt az, egyes szám első személyben Elmúlt […]