Ez az év, benne augusztus 20-ának megünneplése is a trianonozás jegyében fog eltelni, legalábbis ami a Fideszt és híveit illeti. Nem lesz hiány hátborzongató és ostoba megnyilatkozásokban.

Szerintem Karácsony Gergely ezzel a felhívással súlyos hibát követett el: bárhogy képzeli is, óhatatlanul belesimul az országos fideszes trianonozásba. Vagy éppen kiteszi magát a torz összehasonlításnak.

- Hirdetés -

Nem lehet a Fideszt „megelőzni”, ha ugyanazon a pályán futunk…

Talán kulturális eseményeket, konferenciákat lehetett volna, esetleg még lehet is rendezni – közösen a román, szlovák stb. demokratikus értelmiséggel.

Hiba ez a fölhívás, mert eltereli a figyelmet például a „parlament” működéséről – miközben botrányos „törvényjavaslatokat” készülnek megszavazni. Hiba azért is, mert az „élet megállításával” általában valami tragikus eseményre szokás emlékezni – márpedig Trianon tragédiáját / örömünnepét egyaránt az Európai Unió perspektívájából érdemes szemlélni.

Emlékszem, kiskamasz koromban el-elnézegettem a történelmi Magyarország térképét, és fájdalom fogott el. Nem csupán a területveszteség, hanem a magyar népesség elvesztése miatt is. De mert valahogy hiányzott belőlem a sovinizmus, sosem éreztem román-, szlovák-, szerb-gyűlöletet.

Talán azért, mert életem egyik meghatározó, katartikus élménye az aradi 13 és a többiek sorsa volt. Korán megértettem, mit is jelent az, ha valamiért különböző nemzetiségű emberek összefogva küzdenek. Aztán például Ady szavai tanítottak:

Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

Aki Trianont meg akarja érteni, annak azt is értenie kell, amit Ady mondott:

„Árpád hazájában jaj annak, / Aki nem úr és nem bitang.”

Mintha ma mondta volna, annyira érvényesek szavai Orbániára…

Ha Trianonra gondolunk, nem ártana fölidézni például Bartók keserveit sem arról, hogy mennyivel jobban érezte magát bizonyos román értelmiségi körökben, mint a hivatalos itthoniakban.

Trianonnak számos tanulsága van

Például az, hogy a Magyar Köztársaságnak támogatnia kell a határainkon kívüli magyarságot, mindenekelőtt annak kulturális életét – de nem szabad siránkoznia a keveredésen, az önkéntes asszimiláción. És persze a támogatást nem kötheti aljas politikai igényekhez, követelésekhez. Akik valamit megértettek Trianonból és abból az EU-ból, amivé Európának lennie kell, nem akarták volna meghódítani a Markó Béla-féle RMDSZ-t, nem követtek volna el mindent – bár „sikerük” még mindig nem teljes –, hogy szétverjék, lezüllesszék például az erdélyi, a szerbiai, az ukrajnai magyar értelmiségi életet, kultúrát; nem akarták volna kiszorítani a kisebbségi magyarság legbiztatóbb politikai formációját, a szlovákokkal közösen, demokratikus alapokon létrehozott Híd-Most pártját.

Nem építettek volna Trianon-árkot sem. És nem akarnának olyan országot sem, amely Magyarország 1944-es képét idézi.

Mert a fideszes trianonozásnak ez a sugallata:

feleleveníti, talán csak a 2022-es(?) „választásokig”, a tökéletesen reménytelen, értelmetlen revíziós politikát. Nem mellékesen új csúcsokra járatva folytatják a gyöngyöspatázó cigányozást, a sorosozó és trianonozó zsidózást Mert ellentétek szításán, gyűlöletre uszításon alapul a Fidesz stratégiája, nagyon régóta. Nemzeti egységet igyekeznek teremteni a sérelmi politizálásban, a nacionalista, sovén gyűlölködésben, a rasszizmusban – akár azon az áron is, hogy a lakosság mintegy felét „kitagadják”…

Sok a sérelem, itt is, ott is. De ha valamire, hát Trianonra úgy érdemes emlékeznünk, hogy előre nézünk.

Kell lennie a magyar társadalomban olyan résznek, amely trianonozás nélkül képes kezet nyújtani az utódállamok polgárainak, magyaroknak és nem magyaroknak. Amely arra figyel, melyek az együtt megoldandó, közös feladatok.

Mert – és veszem a bátorságot, hogy átalakítsam a Schumannak tulajdonított mondást – Európa vagy határok nélküli lesz, vagy nem lesz: nincs más reményünk. S ha lesz, akkor eljön az idő, hogy végre József Attilával mondhassuk:

A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

csillagjegyek

1 hozzászólás

  1. Miket hordol te itt össze?!? Ennek a kormánynak -egyáltaljában- nincsen-: revíziós politikája! A gyöngyöspatai eseményeket -felszínen- kell tartani mert-: nagy bajság kezdetét láthatjuk benne, s azt meg kell akadályozni! Sorosra -minden- alkalommal fel kell hívni a figyelmet, ha nem akarunk -a karmai- között-: elveszni! Trianont minden ember fejébe bele kell ágyazni -már- gyermek korban, hogy még egyszer oly hibát ne követhessünk el! Aki a történelméből nem tud tanulni, az eltünik a népek süppesztőjében! Az országunkban -semmiféle- zsidózás nincs, sőt-: az izraeli vezetés -elismeréssel- szólt a Magyar “zsidó-helyzetről”! Azt meg tudod-é mondani, hogy ki az a “lakosság fele”, aki ki van tagadva? Bizony igaz! Azért kell -Trinont- mindenki fejében fenntartani, hogy annak kapcsán-: előre tudjunk nézni! Mi folyamatosan “kezet nyújtunk” a szomszédainknak, -sőt- segítséget adunk bajságok megoldásánál de-: aki nem fogadja el, azzal nem lehet mit kezdeni! Ők-: ellenünk vannak, s úgy is kell gondolkodnunk, hogy ezt tudnunk kell-: minden intézkedésünknél! Ma -már- nincsenek határok, de vannak, kik fenn kívánják tartani a -sokkal nagyobb- “virtuális” határokat! És nekünk-: ezzel is számolnunk kell! Hát–: kb. ennyit a Fidesz “hátborzongató” dolgaihoz! Fölösleges etetni a népet! Nem kell a népet hülyének nézni! A “MI” népünk -igenis- értelmes, s nem hülye! Meg fogod tapasztalni-: ’22- ben is!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét