Ég Norbi, a zsírégető király

Tisztelt szerkesztőség, a tegnapi napon közölt cikkük, amelyből kiderült, hogy Schobert Norbert, az ország Norbija milyen ostobán és felháborítóan dörgölőzik a hatalomhoz, késztett nyílt levelem megírására. 

Persze lehet, hogy én vagyok a hülye,

hiszen mit várok valakitől, aki még a holdraszállás tényét is tagadja. Térjünk azonban a lényegre! Norbi nagy igyekezetében, hogy az orbáni narratívár igazolja, mely szerint egyedül a magyar kormány békepárti, és, hogy nem szabad másokat követni, többek között így érvel „A két Norbira számíthat a haza – A békepárti Schobert család”  című a bevezetőben említett cikkükben:

„Emlékezzünk vissza kicsit arra, hogy hová vezetett, amikor 1943 januárjában a kétszázezer fős 2. magyar hadsereg súlyos vereséget szenvedett a Don-kanyarban. Ez a határainkon messze túlnyúló hadszíntér százezer magyar katona életét követelte. Megint legyünk egy idegen háború ágyútöltelékei? Részemről biztosan nemet mondok!”

A valós tragédiát felidéző mondat mögül azonban kifelejtette a zsírégető király azt az ebben az esetben különösen fontos tényt, hogy abba a bizonyos háborúba éppen a ma dicsőitett Horthy Miklós és kormánya erőltette bele az országot.

D-nap

Ennek a levélnek megírására ösztönzött az is, hogy ma van a D-nap, azaz a szövetséges erők II. világháborús normandiai partraszállásának emléknapja. Ez az a dátum, amelyen az USA példát mutatva a helyes gondolkodásból, beszállt egy háborúba, ami nem őket érintette, hiszen nekik -dönthettek volna úgy is- elég lett volna Pearl Harborért visszavágni a japánoknak, de ők felmérték, hogy ami Európában történik, az nem a kontinens belügye.

Persze, egyetlen percig sem hiszem, hogy véleményem hatására Schobert úr(?) fejére hamut szórva kér majd elnézést követőitől. Egyszerűen csak szétfeszít az indulat, amikor Győzike, Fási Ádám, Curtis, Norbi és a hozzájuk hasonló fideszes „nagy gondolkodók” osztják az észt, méghozzá ész nélkül.