Banánköztársaság
Egy emlékművet szét lehet itt lopni négyszer…
…De az igazság attól még igazság marad. Az Eleven Emlékműről van szó, amit a hivatalos történelemhamisítást (a magyar állam teljes ártatlanságát a holokausztban) hirdető Szabadság téri félszárnyú Gábrieles, papagájcsőrű sasos „mementóval” épp szemközt emeltek a hatalom hazugsága felett elemi erővel felháborodott civilek – immár 1966 napja. Hétfőre negyedszer (egy héten belül másodszor!) fosztották ki, dúlták fel „ismeretlenek” az Eleven Emlékművet.
El lehet lopni
a kezdetben százak által a Szabadság térre vitt emlékkövek, mécsesek közül az Auschwitzba „vonatoztatott” és a „tisztasági zuhany” után soha vissza nem tért nagymama szemüvegét.
El lehet lopni a „hon védelmére” behívott, katonai egyenruhába bújtatott, fegyvertelenül munkaszolgálatba hurcolt, s végül halálba masíroztatott Béla bácsi kopott, fekete vigécbőröndjét, utolsó megmaradt levelét.
El lehet lopni a megfakult családi fotókat, amiken még mindenki együtt volt. El lehet lopni a vészkorszak és a mind szűkebbre szabott személyes lét dokumentumait, a kevés túlélőre maradt ruhadarabokat, cipőket.
El lehet lopni a magyar állampolgárként az állam készséges együttműködésével meggyilkolt emberekre emlékeztető tárgyakat.
El lehet lopni a történelmi igazság valódi bizonyítékait.
El lehet lopni az emlékmű oszlopai között feszülő, és a valóságos históriára emlékeztető szögesdrótot.
El lehet lopni a két fehér széket is, amit a demonstrálók kezdetben azért tettek oda, hogy megüzenjék: ezt meg kellene azért beszélni mindenkivel, szembe kellene nézni a múlttal…
Mert nem lehet ellopni, csak ideig-óráig, gyatrán és gyáván leplezni magát az igazságot
Tény: az Eleven Emlékmű létrejötte óta is el-eltűntek, olykor megrongálva kerültek elő egyes darabok, főleg dokumentumok. Mivel a téren rendszeresen demonstrálók mindent lefotóztak, lemásoltak, ezeket rendre pótolni tudták. Hanem arra, hogy a rendőrség térfigyelő kamerái – azaz „szeme” – láttára szinte mindent ellopjanak, csak az utóbbi időkben volt példa. Négy is. A legutóbbi esetre most, hétfőn derült fény.
Az előző, a harmadik lopás (inkább letarolás) csak pár nappal korábbi. Akkor az Eleven Emlékművet gondozó civilek nevében a Szabadságszínpad vezetője, Sebő Gábor rendőrségi feljelentést tett. A Városi Kurír kérésére – hadd tudja meg mindenki, hogy mi történik itt – elküldte ennek szövegét. Íme:
„Tisztelt Cím!
A Szabadságszínpad civil akciócsoport részéről Csordás Gábor tett bejelentést e hó 20-án, hogy a gondozásunkban álló, a belvárosi Szabadság téren lévő, Élő Emlékhely vagy Eleven Emlékmű néven ismert kollektív műalkotást ismeretlenek az előző éjjel súlyosan megrongálták, részben megsemmisítették.A már folyamatban lévő helyreállítás során kiderült, hogy a tényleges vagyoni kárunk a bejelentéskor becsült 50000 – 100000 Ft- nál több, kb. 100000 – 125000 Ft lehet.
Az eltulajdonított és/vagy megsemmisített tárgyak egy része nem pótolható, ezáltal jelentős mértékű nem anyagi károkozás is történt.Továbbá: a sajnálatos esemény elkövetője garázdaságon és lopáson túlmenően a még súlyosabb megítélést alá eső kegyeletsértés bűntettét valósította meg. A kollektív emlékhelyen ugyanis több tucat honfitársunk, a Horthy-korszak hatóságai által üldözött (zsidó vagy cigány származású, embermentő, politikai ellenálló, stb.) személyek és leszármazottaik helyeztek el különféle személyes tárgyakat és dokumentumokat, ezekkel emlékezve elpusztított szeretteikre. Mivel a vészkorszak mártírjainak nem adatott meg, hogy őket megjelölt sírban temessék el, így eme emlékhely számukra egyben egy kollektív sírt is megtestesít.
A majdani felelősségre vonás során kérjük, vegyék figyelembe, hogy a barbár cselekedet a kegyeletsértés minősített esetét valósította meg, ugyanis az
– aljas indokkal,
– nagy nyilvánosság előtt
– jelentős érdeksérelmet okozva történt.Tisztelettel:
Sebő Gábor
Szervező”
Az imént idézett harmadik eset után
a közelben a két fehér széket még megtalálták a tüntetők. Hétfőn már azoknak is csak hűlt helye volt. Persze, kellően elszántak a Szabadság téren a magyar igazságért küzdők, úgyhogy a hatalom, és az általa kezdett történelemhamisítás láthatóan elszánt és egyre inkább felbátorodó „harcosa” – a tolvaj – is biztosra veheti, hogy amit csak tudnak, pótolnak. És erre más nyomós okuk is van, túl a személyes indítékaikon, meg az igazságkeresésen. Hiszen naponta látják, hogy külföldi turisták százai, ezrei jönnek az évek során világhírűvé lett Eleven Emlékműhöz. Fotóznak, érdeklődnek, ismertetőt kérnek (és kapnak tucatnyi nyelven), s persze elképednek azon, hogy van egy ország Európában, amely nem képes szembenézni a múltjával, s nem képes egyszer és mindenkorra őszinte tisztázással lezárni azt.
No ezek az igazságért tüntető emberek most nagy bajban vannak
Mit mondjanak az Eleven Emlékművet már személyes beszámolókból, hírből, az internetes bloggerek írásaiból és a világsajtóból, a médiából már képről is ismerő és kereső turistáknak?
Három opció látszik mindössze a horizonton
Az első ugye, hogy jó hazaffyak módjára hazudjanak valami álságosat, átlátszót. Mondjuk, hogy az emlékmű pillanatnyilag épp átrendezés alatt áll… Vagy, hogy az időjárás viszontagságaira tekintettel átmenetileg egy raktárban őrzik az értékes személyes dokumentumokat, emléktárgyakat… Na, nem! Ez teljesen életszerűtlen lenne. Nem fognak semmi ilyesmit hazudni, ha ők az igazságért demonstrálnak a Szabadság téren több, mint öt éve hóban-fagyban, kánikulában, zivatarban…
A második opció a vállvonogatás, a kezek tehetetlen széttárása, ami ugye az őszinteség dolgában értelmezhetetlen és értelmetlen.
A harmadik az őszinteség lenne. És itt a gubanc! Mondják talán azt, hogy ne is keressék már, mert itt, Magyarország fővárosának kellős közepén valaki akár egy emlékművet is lazán, büntetlenül ellophat, szétdúlhat? És a kedves ír, mongol, felvidéki, francia, kínai, kárpátaljai, izraeli, spanyol, orosz, délvidéki, svéd, amerikai, burgenlandi, kuvaiti, ausztrál, japán, erdélyi, litván, holland, brazil, német, argentin, olasz turisták érjék be a maradékkal?
Mondják tán,
hogy ez a gaztett akár négyszer is megtörténhetett egy év alatt a rendőrség – a rend felett őrködők(!) –szeme láttára?
Mondják azt, hogy a magyar embereket „nulltoleranciával megvédő” illiberális hatalom, amely dúsan telerakta térfigyelő kamerákkal a környéket és van ám néki a magyar emberek adójából jó drága, profi arcfelismerő programja is, nem képes elkapni a kegyeletsértő, garázda tolvajokat? Mondják, hogy sajnos ilyen itt, a belvárosi közterületeken a közbiztonság?…
Vajon mit mondana nekik Orbanisztán ura, aki „soha nem hazudott”?
