Megható volt és elgondolkoztató, ahogy jelen színművészetünk nagyjai hétfőn kiálltak a diákok mellet. Lássunk egy szubjektív gondolatsort.
Csákányi Eszter szeme
14 éves voltam, amikor először láttam a színpadon. A kaposvári színház Liliomjában ő játszotta Marikát. Nem is játszotta, élte. A tekintete akkor is beszélt, ha hallgatott.
Aztán rengeteg előadásban, szerepben, beszélgetésben láttam. De a szemében mindig ott volt valami kimondhatatlan igazság, igazságkeresés és önazonosság. Kiránynő, cseléd, bohóc, ősjátékos, örök küzdő, ember.
És ahogy ma ott állt a minisztérium előtt, ismét néztem a szemét. És néztem a többiek szemét is. Bánságiét, Halász Juditét, Lázár Katiét, Alföldiét és számos zseniális művészét.
Nem tudom mit hoz a holnap. Csak azt tudom, hogy számomra ők és a diákok győztesek.
Tehetségükkel hagytak és hagynak nyomot a szívemben.
Mázlija van ennek a Palkovicsnak!