Banánköztársaság
Egy szürke nap hordaléka
Pocsék, szürke volt a mai novemberi reggel, nincs mit tenni, most éppen ilyen a november. Portálok oldalait lapozgatom a gépen, nézem a címeket, illenek a mai őszi hangulathoz. Szürke, nyirkos, borús a hírek jó része. Többnyire vezető helyen fut Magyar Péter és Vogel Evelin közéleti magánjátszmájának híranyaga, nyálas, kusza, ellenszenves történet. Szálait kibogozni nem lennék képes, és nem is akarom, személyesen nem érdekel az egész, sőt azt sem tudom, hogy van-e, lesz-e valami fajsúlyosabb jelentősége, felteszem, majd kiderül a bíróságon. Mindenesetre a meglehetősen visszatetsző adok-kapok-ban benne van a Fidesz uralta honi közélet képtelenül szennyes hangulata. Nekem, mint honpolgárnak sokkal fontosabb lenne tudni, hogy mit művel a Tisza-frakció a fővárosi közgyűlésben, avagy az Európai Parlamentben. (Adalék: Az Origó felzetű hírportált szerintem Magyar Péter fizeti, merthogy ugyanis a lap címoldalán a közéleti-politikai rovatokban (ha jól számoltam)13 írás szól Magyar Péter és környezete viselt dolgairól.)
További
Cím a Telexből –
”Három jogcímen havi két milliós fizetést kap a kerülettől a budafoki polgármester volt felesége”
A hölgy nyilván szorgalmasan megdolgozott járandóságáért mindhárom helyen. De ide rövid kommentár kívánkozik: az eset a kormány sikeres családpolitikájának újabb bizonysága, nevezetesen hogy a jó familiáris kapcsolatok a válással nem szakadnak meg.
Ide illik a másik jó hír a Magyar Nemzetből:
”Koncz Zsófia: 2010. óta minden évben emelkedtek a családokra szánt források – A családbarát kormányzás szellemében a családokra szánt források idén már meghaladták a 3300 milliárd forintot.”
Visszatekintés egy szeptemberi hírre az Economix-ból:
„Totális sokk: brutálisan zuhan Magyarországon a születések száma – Idén augusztusban 13 százalékkal kevesebb gyermek született, mint tavaly ugyanekkor.”
(Schmidt Máriától tudjuk, hogy a hanyatló Nyugaton már alig-alig kufircolnak az emberek. De mit tesznek a magyar fiatalok? Lesik a családtámogatást?)
További
Ezt a Népszavában olvastam, igen biztató hír:
„Lázár János: Szarból kell várat építenem, a magyar állam nem vesz új vonatokat 2026 előtt”.
Többféle értelmezés kínálkozik: amiként semmiből nem lesz semmi, a szarból sem lehet más, csak szar. Egyébiránt megértem, ha manapság valaki szarral dobálózik a nagy magyar nyilvánosságban, ennek itt az ideje. Ámde hogy éppen egy miniszter – pont, akkor, amikor főnöke kilátásba helyezte, hogy 2025 fantasztikusan klassz évünk lesz? (Eltűnődtem: Szóba állnak ezek egymással?) Na ja! A költségvetés októberben már felhalmozott minden, ép ésszel becsülhető többlethiányt, a jövő ennél már csak szebb lehet. A vonatok pedig majd megújulnak.
Mindez egyetlen nap ugyancsak hiányos hordaléka. És messze van még a tavasz.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
