Banánköztársaság
„Egy vérnarancsos a középvezetői szintről: vége!”
Még úgy tűnik a felületes szemlélőnek, hogy (majdnem) minden rendben. Az eldobott malomkő -súlyánál fogva is- görög tovább, néha döccen, de messziről úgy fest, nincs fennakadás. Csak azok veszik észre a változást, akik tekernek és botladoznak benne ezerrel.
Repedések…..
Egyikük -Szabó Gábor Tuareg posztja szerint- megkereste őt:
Ezt egy fideszes mondta nekem négyszemközt, tegnap. Nemigazán voltam neten, más dolgom volt. Másfél évtizednyi profi politikusi pályám során sok ismerősöm lett, mindenféle pártból.
A vérnarancsokból is, természetesen
És egyikük elérkezettnek látta az időt, hogy felkeressen. A neve mindegy, a falamat kukucskáló fidesznyikek biztos örülnének, ha levadászhatnák a hűtlenkedőt, annyi elmondható róla, hogy középvezetői szinten van régóta O1G maffiájában.
Ha egy vérnarancs megkeres, annak oka van
Vagy inkább célja: esetünkben azt akarta letapogatni, hogy mire számíthat a bukás után. Megnyugtattam, hogy akasztásra nem. Mosolygott, de nyugodtabb nem lett. Mondom a legfontosabb mondatát, szó szerint: hármat igen, de harmincat nem. Börtönévekre célzott. És pont azt mondta ezzel, amikről beszélek egy ideje: ha szorul a hurok, nem fogják elvinni a középszintű csicskák a keresztapák helyett a balhét.
Velem nem tud vádalkut kötni, én kiszálltam,
de mondtam neki egy nevet, akit érdemes felkeresnie. Fel is fogja. Mert fél. És ez a másik fontos elem a beszélgetésben: rengetegen vannak az állampártban, akik menekülő utakat keresnek. Az egymás iránti bizalmuk mindig is a közös üzletről szólt, ahogy megérezték a változó szelet, el is illant azonnal.
Egymás között nem beszélgetnek, nem tudják, ki veszi föl a másikat, hogy magát mentse. Mondott még sokmindent, de azt nem hozom nyilvánosságra, a lényegét elmondtam. A lényeg ennyi: VÉGE.
