Volt egyszer egy forradalom – A demokráciának nincs tulajdonosa, mindenkié

A szegfűs forradalom óta 44 év telt el, s az egykor elmaradott portugál ex gyarmatbirodalom ma már több évtizede az Európai Unió tagja. A mostani elnök, Marcelo Rebelo da Sousa már az ötödik elnöke a köztársaságnak.

A forradalom, ami egy defekttel kezdődött

Vasco Lourenço, Otelo egy fiatal katona, aki már több brossúrát írt arról, hogyan kellene megbuktatni Antonio Salazar fasiszta rezsimjét, a hetvenes évek elején egy hajnalon éppen kereket cserélt egy katonatársával, aki megjegyezte Otelonak: – Tudod jól, hogy megbeszélésekkel, irományokkal nem tudunk semmi érdemlegeset elérni. Itt csak egy puccs segíthet, mert szabad választásokat kell kiírni. Otelo ránézett Vascora, majd válaszolt: – Ezek szerint te is pont arra gondolsz, amire én? Ez az álmom!

A forradalom a nagy tiktok

Ekkortájt már egy éve számos megmozdulás volt országszerte azért, hogy legyen vége a koloniális háborúnak, de érdemben nem történt semmi. Azonban  Movimento de Forças Armadas (MFA), avagy a kapitányok kezdeményezésére szép lassan elkezdték megszervezni a forradalmat. Az ötlet egyszerű volt: a hadsereg nyomást gyakorol a hatalomra, hogy az eltakarodjék végre. De mint minden forradalomban, itt is titokban kellet megszervezni minden lépést.

A startra 1974 április 24-én éjjel 11.55-kor a rádió adta meg a jelet, amikor az Eurofesztivál egyik dalát játszották, az “E depois de Adeus”-t (És a viszlát után). Ezt követően a Rádió Renascença 00.25-kor lejátszotta Zeca Afonso : Grândola Vila Morena kezdetű dalt, amelyre elindultak a kaszárnyákból a tankok és a katonák az ország valamennyi pontján a Katonai Erők  szervezésében, hogy átvegyék a hatalmat. A csapatokat Otelo vezette. A dal azóta is a forradalom himnusza, s a portugálok számára a demokrácia kezdetét jelenti.

Miért pont “szegfűs” a forradalom?

Ebben az időszakban virágzik a szegfű, s Lisszabon központjában, a Pombal Márki (Marques Pombal) közelében lévő kávézó egyik pincérnőjéhez, Celeste Caierohoz tértek  be a katonák, mert ennivalót és cigarettát szerettek volna kérni tőle. Celeste nem sokkal korábban egy jó nagy csokor vörös szegfűt hozott a kávézóba, s mivel mást nem tudott adni, ezt ajándékozta a katonáknak és felkelőknek, ők a virágokat a puskacsőbe dugták, ezzel is jelezve, hogy melyik oldalon állnak. A forradalom, amelyet a katonák indítottak a katonai diktatúra ellen, vértelen volt. A katonai forradalmi erők ezt követően elfoglalták a rádiókat és számos szerkesztőséget, hogy így tájékoztassák a lakosságot. Miután Marcello Catano, az államtanács elnöke az egyik kaszárnyában megadta magát, titokban, számos miniszterrel együtt a Pontinha kaszárnyába szállították.  A víz közepén lévő erőd a politikai foglyok börtöne volt a Salazar rezsim alatt. Egy nappal a forradalom kezdete után kiszabadították az itt raboskodókat, majd sorra engedték szabadon a többi politikai foglyot is az országban.

Portugál Gulág

Alig néhány nap múlva a Portugáliához tartozó Zöld-foki-szigeteken is szabadon engedték a politikai foglyokat a “Lassú halál” börtönének nevezett táborból, amelyet Salazar 1936-ban épített azzal a céllal, hogy ide zárja és száműzze az antifasiszta ellenállókat. Ez a hely olyan volt, mint a Gulág: nem kellett megölni a fogvatartottakat, a munkára beosztottak a rettenetes körülmények között nem sokáig bírták élve a rabságot.

Május 15-én megválasztották António de Spinolát, Portugália első demokratikus elnökét, aki elismerte Guinné-Bissau függetlenségét.

“A demokráciának nincs tulajdonosa”

A Szegfűs forradalom óta 44 év telt el, s az egykoron elmaradott portugál ex-gyarmatbirodalom ma már több évtizede az Európai Unió tagja. A mostani, Marcelo Rebelo da Sousa az ötödik elnöke a köztársaságnak. A köznép csak Martelonak, kalapácsnak nevezi a karizmatikus jogászprofesszort, újságírót, politikai szakértőt.

A napokban az egyik rendezvényen azt kérdezték tőle, hogyan magyarázná el a körülötte álló gyerekeknek, mit jelent április 25-e? Az elnök üzenete egyszerű: – Ti – fordult a gyerekhez –  most megvalósíthatjátok az álmaitokat, bármit, amit szeretnétek. Mehettek, utazhattok, tanulhattok, dolgozhattok ott, ahol szeretnétek és azt, amit szeretnétek. És ez az a szabadság, ami felbecsülhetetlen érték, s amit az április 25-i forradalomnak köszönhetünk. Arra a kérdésre, hogy vajon szükség van-e még több szabadságra, Marcelo csak annyit mondott:

A demokráciát sosem lehet befejezettnek tekinteni, hanem azt folyamatosan kell ápolni, javítani minden nap úgy, mintha ez lenne az első nap. A demokráciának nincs tulajdonosa, hiszen az mindenkié, s pont ezért mindenkinek tennie is kell érte.

(Szerző: Csoboth Johanna, Lisszabon)

Kapcsolódó

Lisszabonban sem maradtak csendben az elégedetlen magyarok

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük