Blogbazár
Életéért fut az ország, miközben úgy teszünk, mintha valami őrült szabin lennénk!
Gyakorlatilag az életéért fut az ország, a kórházak pincéiben a szervizesek, leselejtezett intenzív lélegeztetőket próbálnak legalább halovány működésre bírni, miközben úgy teszünk, mintha valami őrült szabin lennénk mind.
Közben persze hallgatjuk az operatív törzs éppen esedékes hazugságait,
itt nincs fertőzött, vagy csak alig, szól a mese. Nem kell tesztelni, mert minek, szól a Kedves Vezető. Holott tudjuk, mert a rohadt vírussal kelünk-fekszünk, 0-24-ben lógunk az egyre borzasztóbb híreken, és lassan mind le tudnánk szigorlatozni virológiából, hogy HAZUDIK, A SZEMÜNKBE HAZUDIK. Mert a teszt az, ami valami lehetőséget ad, a normális védőfelszerelés, a működő egészségügy, meg lélegeztetőgépek ezrei. És ezek hiányoznak. Pont ezek nem kellenek.
Ami feltűnő,
hogy senki nem ragad vasvillát, és kergeti őket üvöltve a Dunának, holott mindenki tudva-tudja: HAZUDNAK! Hogy talán már én, vagy maguk közül, ki tudja, ezren-tízezren viseljük a homlokunkon a láthatatlan bélyeget. Koronavírusos.
Tudjuk, hogy b@ssz@meg
(elnézést, tudom, hogy nem lehet így beszélni, de lopni sem lehet, meg egypontagyú, százmilliárdos malacszerelő sem lehetne egy normális világban, meg hülyének nézni tízmillió, az életéért, családjáért éppen megőrülni akaró embert, azt sem lehet!) szóval, tudjuk, hogy orvosok gyógyítanak tucatjával-százával különösebb védőfelszerelés nélkül, az élelmiszer ára az egekben, hogy vállalkozók hívnak kétségbeesve, most mentek tönkre, és kellett elbocsájtaniuk 10-20-100 dolgozójukat, dolgozók állnak némán, mert most rúgják őket ki, és amit összeeszkábált a kormány nagy sietve „gazdaságmentő csomagot”, az pont a felszínt kaparja csupán!
És ez meg ott áll az ostobán megrendezett propagandajelenet főszereplőjeként, néz bambán körbe, hogy ő ért oda elsőnek az operatív törzs megbeszélésére, és reméli, hogy éjszaka működött a határzár!
REMÉLI HOGY ÉJSZAKA MŰKÖDÖTT A HATÁRZÁR!
Értik? Ez megőrült!
Nem azt reméli, hogy végre valami jótündér szerzett néhány tízezer használható maszkot, hogy nem halt meg senki – bár ez a legkevésbé sem rajta múlott – hogy nem lett újabb tucat orvos és ápoló fertőzött, hogy a csehek a saját kormányzati gépükkel talán hozzánk is hoztak gyorsteszteket Kínából – NEM HOZTAK. Nekünk nem hoztak. Maguknak persze igen. Ők kiküldtek egy gépet. Mi meg nem küldtük ki a rohadt meccsrejáró nemkormányzati-kormányzati gépünket. Nem. Tán koszos lesz, vagy mi. „Nekünk” nem fontos, úgy látszik. A Kedves Vezetőnek nem ér annyit! –
Gázolunk bele valami borzadályba, amiről csupán halvány sejtésünk van, amin a bergamói koporsók képei alapján legfeljebb megdöbbenni tudunk, és bízni benne, hogy hátha mi nem, hogy a kínaiak, dél-koreaiak magyar fertőzötteket találnak a repülőtereiken, hogy vélhetően rég egymást fertőzzük napok-hetek óta, mert nincsenek vizsgálatok, maszk, semmi, EZ MEG VALAMI HATÁRZÁRRÓL NYEKEREG!
Azt gondolnám, ELÉG LEGYEN! ELÉG VOLT!
Szerző
