Elveszett ország, elvitte az ördög

Már láttuk a „…SHALOM” neonon feliratot

(A „HEGYE…” alatt régen kiégett a neoncső) és ez olyan megnyugtató volt. Társaim az autóban már nyújtózkodtak, várták, hogy magyar oldalon majd megállunk és veszünk egy hambit, meg egy bambit és blázolunk, meg brunyálunk, miközben derűsen mosolyog le ránk a legújabb gyűlöletplakát.
Mondom éjszaka volt, de feltűnt, hogy valahogy kelet felé még sötétebb a sötét, ezért fékeztem, majd félreálltunk, ami miatt társaim heveny hülyézésbe fogtak, amikor rájöttek, hogy még Osztrákiában vagyunk.
Végül, ha nehezen is, de rábeszéltem őket, hogy gyalog menjünk a határig és nézzük már meg, miért van odaát ekkora sötétség. Persze ment a viccelődés séta közben, hogy Orbán biztos meghalt és nemzeti gyász van, meg L. Simon lett az új miniszterelnök és ugye a nap se süt éjszaka, de a határnál mindenki elcsöndesedett.

Magyarország eltűnt!

Nem egyszerűen sötét volt, hanem, nem volt ott semmi. Kétségbeesetten rohantunk az osztrák határőrökhöz és valamilyen kevert német, angol, magyar hablattyal kiabáltuk el neki rémületünket.
Az egyik határőr unott arccal elkísért minket a határig tényállás rögzítése céljából, és még csak meg sem lepődött. – Hiszen úgyis ki akartak lépni az Unióból, eggyel kevesebb gond – nyugtatott minket.

…és mire feljött a nap, addigra valami leírhatatlan változás történt.

A határ másik oldala megvolt és ott román zászlót lengetett a szél. A román határőrök kétkedve forgatták az útleveleinket és nem értették milyen Magyarországot keresünk.
– Nézze, ha itt Magyarország lenne, mi azért csak tudnánk róla – felelte a kérdéseinkre tört magyarsággal, de ha volt is itt egy ilyen ország, hát a kutyának sem hiányzik.

Azóta elátkozott „migránsként” bolyongunk egy sosem volt országban, amit egy éjszaka alatt elvitt az ördög, vagy Soros és rá kellett jönnünk, hogy tényleg nem hiányzik senkinek egész Európából Magyarország!

Kapcsolódó

„Ecsém!” bácsi, a láthatatlan hadosztály