Ember és kutya – ki szelídít meg kit?

Egyre többen döntenek úgy, hogy kell egy kutya is a családba. Leginkább az van a háttérben, hogy a gyerekek ostromának nem könnyű ellenállni. A szülők engednek a folyamatos könyörgésnek és bővül a família. Sok egyedülálló ember pedig a magányát oldja a négylábú kedvenccel. Aztán jönnek a panaszok…

Nem őrzi a házat!

Minden kutya valamilyen szinten őrzi a területét, de csak akkor, ha azt már sajátjának érzi! Ne várjuk el tőle, hogy már az első hét után hevesen ugassa a járókelőket! Hagyjunk neki időt!

Nem bírok vele, kezelhetetlen!

Ilyen indokkal a naiv gazdák szoktak visszavinni örökbefogadott kutyát. Azt hiszik, hogy egy menhelyi ebet már nem kell nevelni és képezni, csak azért mert már felnőtt. Ahogy a gyerekünktől sem várjuk el, hogy rögtön írni és olvasni tudjon, úgy a kutyától se várjuk el, hogy magától megtanuljon a menhelyen „rendesen” viselkedni, ha előtte erre senki sem tanította meg.

Felnőtt négylábú esetében sem úszhatjuk meg a rengeteg foglalkozást. Főleg, ami a kezdetet, az összecsiszolódás időszakát illeti.

Visszamorogott rám!

Ha a beilleszkedés időszakában folyamatosan a kutya körül ugráltunk és nem tudtuk számára közvetíteni, hogy a falka legalján van a helye, akkor bizony előfordulhat, hogy az eb néhány hét után elkezdi felállítani a maga szabályait, amiket akár morgással is a tudtunkra adhat. Ebben az esetben mindenképpen forduljunk szakemberhez vagy menjünk el egy jó kutyaiskolába!

Megmorogja azokat, akik jönnek hozzám!

Sok menhelyi kutya, ahogy végre lesz saját gazdája, őt az élete árán is meg akarja védeni. A legtöbben sajnos az első morgásokon még jót is szórakoznak, sőt büszkék a kedvencre. Ráadásul még sokszor meg is dicsérik, hogy „ennyire” szereti.

Amikor azonban már egyre durvábban és egyre több embernek odamorog, kezdik átérezni a probléma komolyságát. Fontos, hogy már az első ilyen megnyílvánulást azonnal tiltsuk és büntessük meg a kutyust, akár csak azzal, hogy magára hagyjuk! Ha a probléma már elmérgesedett, akkor pedig – fentebb – keressünk fel szakembert vagy egy jó kutyaiskolát!

Féltékeny a másik kutyámra és folyton elkergeti tőlem!

Az ok szinte ugyanaz, mint az előzőnél. Végre van egy saját gazdája, akit mindentől meg akar védeni és senkivel sem akar osztozni a szeretetén. A gazda feladata, hogy tudtára adja. ez neki nem tetsző viselkedés, sőt, ezzel nemhogy azt éri el, hogy többet foglalkozunk vele, hanem ilyenkor otthagyjuk.

Kezdetektől figyeljünk rá és tiltsuk a hasonló megnyilvánulásokat. A simogatáskor, üdvözléskor fontos, hogy tiszteletben tartsuk a kutyáink között kialakult rangsort és mindig a feljebb levőt részesítsük előnyben!

Mindenhová követ!

Itt is az ok hasonló, mint az előbbieknél. Végre van egy saját gazdája, akit ebben az esetben teljes mértékben elfogad főnökének és nem szeretné soha többé elveszíteni. Legjobb ilyenkor, amit tehetünk, hogy nem foglalkozunk vele, hagyjunk neki időt, hogy megnyugodjon és rájöjjön, nem fogjuk elhagyni őt.

Mindentől fél!

Azoknak a kutyáknak, akik a menhelyen nőttek fel, a külvilág ismeretlen, tele van félelmetesnek tűnő dolgokkal, hangokkal és zajokkal. Aki ilyen kutyát fogad örökbe, az jó, ha tisztában van azzal, hogy a kedvenc szocializációjához rengeteg idő és türelem kell, anélkül, hogy nagy elvárásaink lennének.

A hangokhoz, zajokhoz való szoktatást csak nagyon lassan, fokozatosan végezzük olyan mértékben, amit még látunk, hogy elbír a kutyánk. Emellett nagyon fontos, hogy falkavezérként tudjuk fellépni a kutyus előtt és nyugodtan, higgadtan reagáljunk a különböző, számára félelmetes szituációkban. Mindenképpen tanácsos egy szakembert is felkeresni, aki sok hasznos tanáccsal láthat el minket.