“Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.”
Eltorzult, behódolt, gyalázkodó és hatalomhoz dörgölőző, butaságokat nyilatkozó volt kollégák,
Józsi, Döri, Csekepeti, Rátartizoli, Szami, Nemecsekkarcsi, meg a többiek, a grund ellen harcolók, emlékeztek még?
Hogy ti is ebbe az épületbe jártatok, haverkodtunk, akartunk és hittünk valami jóban, amit ez a hivatás adhat.
Ezt a verset is tudjátok, hiszen tanultátok, mondtátok ti is, büszkén, keményen, ahogy kell
A drága Attila megmondta, leírta helyettünk is. Akkor!? Mi történt!? Mi lett veletek!? Akkor hazudtatok, vagy most?!
Nekünk, vagy magatoknak!?
Ne legyetek a szabadságukat védő diákok ellen. Gondolkodjatok, nézzetek magatokra. Talán még most sem késő.”