Erről jut eszembe, láttam egy képet….

„Forr a világ bús tengere ó magyar”, de nemcsak az, hanem a Fidesz belvilága is.  Ennek két legutóbbi példája a sok közül L. Simon László villámgyors kirúgása, méghozzá mondva csinált okokból, (lásd cikkem végén) ezt követően egyszer csak, ettől teljesen függetlenül, váratlanul meghirdették Demeter Szilárd kultur-pápa főállását a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatói székét, majd elfogadták a pályázatát és kinevezték ismét. Most az előbbiről, L. Simon Lászlóról és barátjáról került elém egy kép.

Nézem a képet…

Két középkorú férfi mosolyog egymás kezét szorongatva feltehetően a telefon lencséjébe. Ha nem tudnám kik ők, akkor is biztos lennék benne, hogy két politikust látok, hiszen nemzetiszínű zászló előtt ilyen kényszeredetten csak ők szoktak mosolyogni fotózáskor.

(A kép készítője alighanem jóval magasabb mint alanyai, ezért felsőperspektívából fotózta a két „kicsit”)

A képen látható merevséget igyekezett oldani Nyitrai Zsolt (miniszterelnöki megbízott, megbízatása 2018. május 18-tól érvényes. Feladata: stratégiai társadalmi kapcsolatok összehangolása érdekében nyújtandó személyes szaktanácsadás, kormányzat.hu) a lazának szánt képaláírással:

Jó, jó, de miről is folyhatott az eszmecsere?

Azon nincs is mit vitázni, hogy a hivatalos környezet ellenére nyilván csak civil, személyes dolgokról, pl, hogy van a család, merre karácsonyoztok, stb. Ugyanis azt, hogy komoly pozícióra nem alkalmas L. Simon, leváltásakor a parlamentben fogalmazta meg Csák János miniszter:

„..pályája elismerendő, mint lebegő értelmiségi, mint borász, mint népfőiskolai vezető, mint tévésztár, de sajnálatos módon vezetőnek alkalmatlan.”

Azt ezek után biztosra vehetjük, hogy valóban csak egy jó kis baráti kvaterkázás folyt a trikolorok árnyékában és nem annak megtárgyalása, miként térhet vissza a hatalomba egy nemrégen alkalmatlanság címén menesztett, többszörösen is prostituálódott politikus.

Biztosra vehetjük?

Az L. Simon sztori!