Kultúra
Eszenyi Enikő „verbális erőszaktevő”? – A Vígszínház elszerződött tagjainak nyilatkozata….
“A Vígszínházban töltött fél évem alatt napi szinten tapasztaltam vagy voltam szemtanúja abúzusnak, a toxikus légkör által kialakult pszichikai nyomás következtében magam is öt kilót fogytam, illetve a kirúgásomat megelőző próbán pánikrohamom volt. Ezt a beteges légkört nagyrészt az igazgatónő viselkedése váltja ki”
– állítja Fenyvesi Lili, aki az Eszenyi Enikővel készült interjú után jelentkezett.
„(…) Az utóbbi években, Eszenyi Enikő igazgatása alatt elkezdődött egy fluktuáció főképp az operatív munkakörök esetében. Világosítók, díszítők, hangosítók, öltöztetők, fodrászok és rendezőasszisztensek jöttek-mentek a színházban, ami miatt állandó bizonytalanság és bizalmatlanság alakult ki”
– tette hozzá Fenyvesi Lili.
A Vígből történt távozások kérdését többen felvetették az utóbbi időben
„A fluktuáció minden munkahelyen természetes”
– nyilatkozta a 24.hu legutóbbi interjújában Eszenyi Enikő a kérdésre, nem utal-e feszültségre a tény, hogy az elmúlt tíz évben csaknem 50 ember távozott a színházból.
A vezetői attitűdjét érintő állításokkal kapcsolatban Eszenyi Enikőt is megkereste a 24.hu, aki először is szóvá tette, hogy a Vígszínház működését és az ő személyét
„igaztalan támadások”
érték az elmúlt időben, ami szerinte szoros összefüggésben áll azzal, hogy március 10-én kerül sor a színház igazgatói posztjára pályázó jelöltek meghallgatására. (…)
“Színházi emberként csak azt mondhatom, hogy egy felfokozott próbafolyamat közben sok minden elhangzik, de mivel profik vagyunk, a helyén kezeljük ezeket a szituációkat, tudjuk, hogy miként kell elválasztani a megszólalásokból a lényegeset a lényegtelentől”
– írta a direktor. Minderről bővebben ide kattintva olvashat. Lengyel Anna dramaturg facebook bejegyzésben szólt a témához:
„Aki már nem dolgozik ott, annak nincs félnivalója
De aki ott dolgozik és olyan neve van, annak sincs. Nemcsak áldozatai, tanúi is vannak ezeknek a történeteknek. Nem a zaftos bulvárrészletek az érdekesek. Az a fontos, hogy megerősítsétek nevüket vállaló kollégáitok állításait. Az a fontos, hogy mondandójukat ne relativizálhassa vagy bagatellizálhassa el senki. Az a fontos, hogy visszavonhatatlanul véget vessünk egy évtized abúzusának. Az a fontos, hogy végre napvilágra kerüljön, hogy Eszenyi Enikő rendszeresen és súlyosan visszaél a hatalmával és folyamatos terrorban tartja színháza dolgozóit.
A cikkben szereplő, az alkotótársakat semmibe vevő átrendezések is részei a hatalmi visszaélésnek
Megsemmísítő élmény, mondhatom. Valóban korábbi vígszínházi igazgatókról átöröklődő szokásról van szó: Martonnál kétszer voltam ennek tanúja, s csak egyszer ültem olyan rendező mellett, aki ezt nem engedte neki. A megnézés intézménye természetesen nem arra szolgál, hogy az igazgató átrendezze a darabot. Babarczy, Zsámbéki vagy Ascher minden egyéb, jól ismert színházi tehetségén túlmutató, azzal csak részben összefüggő, ritka adottsága, hogy ilyenkor nem azt mondja el, ő hogy rendezné meg, hanem a másik rendező szemszögébe helyezkedve, az ő víziója kontextusában segíti a végeredményt bölcs meglátásaival. (…) Ugyanakkor cseppet sem kicsinyítve Marton szexuális visszaéléseinek vagy az átrendezés itt jellemzett gyakorlatának súlyát, az egyetlen idevágó jelenkori esettel összevetve is merem állítani, hogy az ő átrendezői stílusa kismiska volt Eszenyiéhez képest, továbbá tudtommal és limitált saját tapasztalatomra alapozva egyáltalán nem volt jellemző igazgatására az a fajta terror, amellyel utódja él….”
Szerző
Pingback: Tovább gyűrűzik a Wunderlich "Boka" József gerjesztette Vígszínházi botrány - Városi Kurír