A színházi szakma és a színházat szerető közönség szinte egy-emberként hördült fel a kormány színházakat megfojtó legújabb törvényén, ami persze, mint forró kés a hideg vajon, úgy ment át kétharmadék parlamentjén. És Eszenyi?

Disszonáns hangok a harmóniában

A látványos egységes fellépés csúcspontja a sokezres Madách téri tüntetés volt és ez  különösen erős villanófénybe helyezte azokat, akik a “másik” oldal dalát fújták.

Az persze, senkit nem lepett meg, hogy azt a kórust Vidnyánszki Attila és Fekete Péter államtitkár vezényli. Azon viszont mindenkinek elkerekedett a szeme, hogy a Vígszínház igazgatója, ahogy egy napokkal későbbi interjúból is kiderült, nem elfoglaltságai miatt nem volt ott a tüntetésen, hanem “elvi” okból, mert szerinte ezt a problémát a kormánnyal szakmai úton kell rendezni.

Mi is lenne Eszenyi dolga?

” Én azért vagyok, hogy ezt a társaságot minél eredményesebben vezessem és minél több nézőt szólítsak meg”

-mondta az említett interjúban az igazgatónő. Eszenyi ezek szerint már elfelejtette, milyen fontos volt néhány éve, amikor a Tarlós-féle fideszes városvezetés el akarta távolítani, hogy kiállt mellette a szakma és a nézők egyaránt.

Most, hogy a többieknek lenne szüksége minden támogató szóra, Eszenyiből az tudott kijönni, hogy:

“Rajongva szeretem a Vígszínházat, mindent megteszek érte és annál még kicsit többet is”.

Nos, amit az ATV-interjúban kicsit zavartan magyarázni igyekszik az igazgatónő, nem kicsit van túl a “mindenen”, hanem nagyon, egy egészen más tartományban, mint ahol a gerincesek élnek.

Az egyenes kérdésre, hogy ott volt-e a tüntetésen, így felel.

“Nem mert meggyőződésem, hogy ezt szakmai úton kell elintézni, most pedig politikai térbe került a dolog”.

Igaza van kedves Enikő, láthattuk milyen sikeres volt az MTA, vagy a CEU esetében is a szakmai keret, valóban, ezzel a kormánnyal tényleg érdemes szakmai síkon vitatkozni.

Eszenyi mosakszik

A beszélgetésnek egyébként ez az a pontja, ahol kiderült számomra, hogy Eszenyi csupán mosakszik és maga sem hiszi, amit mond, hiszen túl okos ő ahhoz. Néhány mondattal később már így érvel:

“Nem attól lesz szolidáris valaki, hogy azt nagy nyilvánosság előtt teszi”,

éppen, hogy csak azt nem teszi hozzá ez a jobb időket megélt, mára rettegő művész, hogy: hajrá fotelforradalmárok miénk a jövő.

Ki vezet kit?

“Ebben az országban virágzó színházkutúra van és ennek fogni kell a kezét”

-fejezi be mondandóját a Vígszínház igazgatója.

Az utolsó gondolat megmutatja azt a tévutat, ahová Eszenyit az eltelt évek alatt a rettegés eljuttatta, ugyanis a színházakat támogatni kell és engedni, hogy szabadon fejlődjenek, nem pedig -ha képletesen fogalmazva is- de kézen fogva vezetni.

Mindezek után nem csoda, hogy saját színházának nézői a nézőtéren

“Távol maradni is politika Enikő”

feliratú molinó magasba emelésével demonstráltak ellene a Diktátor előadásán.

Gábor György vallásfilozófus közösségi oldalán annyit jegyzett meg:

“Eszenyi Enikő azért nem vett részt a hétfői, színházakat érintő törvénymódosítás elleni tüntetésen, mert véleménye szerint mindent szakmai úton kell elintézni, itt pedig a diskurzus politikai térbe került.

Abszolút igaza van!

Mindent szakmai úton kell elintézni. Mint ahogy például elintézték az MTA-t, a CEU-t, a Horthy-rendszert, Nyirő József, Wass Albert és Tormay Cécile beemelését az irodalmi tananyagba, a magánnyugdíjpénztárak lenyúlását, a Tiborcz-féle LED-es égőket, a Paks-II-t, a Népszabadság kilövését, a kipcsak vérű magyarokat, az azeri baltás gyilkost, a tankötelezettség tizenhat éves korra történő leszállítását és még sorolhatnám.

És abban is igaza van Eszenyi Enikőnek,

hogy a

kulturális támogatásokat érintő törvénymódosítás kérdéskörét a Madách téren összegyűltek a politikai térbe terelték, ahelyett, hogy a tömeg már a 49-es villamos végállomásánál több szakmai bizottságot hozott volna létre, s a szónokok tolakodó hangoskodása helyett a téren megkezdődhettek volna a szakmai diskurzusok.”

Az ATV teljes interjúját itt nézheti meg!

Becso

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét