Szanyi Tibor: az európai macska a világegér szerepében

Tulajdonképpen szégyent szégyenre halmozunk itt Európában, az öreg kontinensen. Létrehoztunk egy kontinentális közösséget, amelyet arra használunk, hogy kellemesen üzletelgessünk, kávézgassunk, nézegessük a jó autókat és élvezzük mindazt a szépséget, amit elődeink létrehoztak.

Emellett van persze nyomorunk is, sötét oldalak a történelemkönyveinkben, ám létezik a nagyvilág, amelyről valaha azt hittük, hogy követni fogja az európai civilizációt. Még megvan a régi ékszereink java, de a glóbusz többi része ma már nem kívánja Európa útját járni. Mindez akár rendben lévő lehetne, hiszen ha önmagunktól vagyunk boldogok, akkor semmi baj. A baj abból adódik, hogy a szűkebb-tágabb környezetünk egyáltalán nincs rendben.

Ukrajna

Kitört a háború, s most azon megy a huzavona, hogy milyen szélesre terítsük a számlát? Nyilván az oroszok tartoznak a legtöbbel ezért a borzalomért, ám ne képzeljük, hogy mi (t.i. többi európaiak) aztán ártatlanok lennénk! A saját békénket és biztonságunkat ráhagytuk az amerikai nagybácsira, s nem szóltunk neki, sőt bólogattunk, amikor sokadjára is elkezdte húzogatni a különböző színű vonalakat az európai térképen. Nincs mese, az oroszok a hunyók, ám nem ártana, ha legalább a rendezés során felnőnénk a feladathoz, s olyan képletet vázolnánk fel, ami legalább a közvetlenül érintetteknek megfelel.

Sok mindennel elkéstünk, de még van mit menteni

Sajnos nem látom azt a napot, amikor az oroszok egy lendülettel kitörölnék az alkotmányukból az újonnan szerzett területeket, avagy csak szólnának az ott lakóknak, hogy ja bocs, viszlát, és maradjatok ott, ahonnan elloptunk benneteket! Ukrajnának most azt hazudjuk, hogy bár a háború előtt még 10-20 évre láttuk őket az EU-hoz való csatlakozástól, de most, hogy szétverték a fél országukat, immár tök alkalmasak a tagsági feltételek teljesítésére. Ugyan már!

Küldhetünk oda lőszert számolatlanul, azonban ágyútöltelék az oroszoknál is van bőven. A harcban állók eddig szitává lőtték Kelet-Ukrajnát, s most majd a még inkább szitává lövés lenne a feladat? Egyáltalán nem mellesleg legalább fél millió ember halt már meg, bő kétmillió belerokkant, s további tízmilliók szerzik nap-mint-nap a soha el nem múló újabb és újabb lelki fájdalmakat.

Hol van ilyenkor Európa, a béke állítólagos nagymestere?

Folytatni akarja az amerikaiak rulettjátékát? Netán orosz rulettre vágyik? Avagy képes kidolgozni egy olyan formulát, amit mindenki előnyösnek vélhet a maga számára? Nyilván semmi nem megy egyik napról a másikra, de a világban ma már a komolyan vett terveket is félig készpénznek tekinthetjük.

Íme egy vázlat: az EU létrehozza a saját “szövetségi” hadtestét, önálló atomerővel, majd megállapodásokat köt az összes nagyobb és kisebb hatalommal, hogy senkit nem fenyeget, de nem is bízza rá magát senkire. Ezt a biztonsági garanciát kiterjeszti a tagjelöltekre is, s egyben kitessékeli az amerikai erőket a kontinensről. Az oroszok kitessékelése már nehezebb feladat, ők ugyanis Európában félig otthon vannak. Ám nem lehetetlen rábírni őket sem a fegyvereik hátrébb húzására. Tárgyalni kellene a “fegyvereket hátra, a gazdaságot előre” elv mentén. Nem mellesleg eredetileg valami hasonló volt az EU létrehozásának motorja.

Izrael

Látszólag evidens, hogy Izrael épp a Szentföldön jött létre, valójában pedig egy felmelegített ötlet volt, ami az angolok fejében merült fel valamikor a XX. század hajnalán. Akkor se Hitler, de még csak I. Világháború sem volt. A derék britek bizony ún. zsidókérdést gondoltak volna megoldani, nagyjából hasonló logika árnyékában, mint ahogy mostanság Ruandát nézték ki az illegális bevándorlóik befogadó állomásának. Így a Holokauszt sajátos kárpótlásaként a nemzetközi közösség a brit fennhatóságú Palesztinát jelölte meg zsidó és arab államterületnek, meglehetősen elnagyolva a konkrét megvalósítást. A történelem – szokása szerint – pedig alakult, s mára elképesztő feszültséghalmaz gyűlt össze, ami alig-alig szünetelő brutalitásokban tör a felszínre.

Izrael tehát ugyanúgy az európai problémák része, ahogy Ukrajna, de nem sokkal távolabbra tekintve Hegyi-Karabah is. A figyelem nagysága azonban a kifolyó vér mennyiségével arányos, így például a budapesti fotelek ülnökeinek tán fel sem tűnt, hogy az azeriek két hét leforgása alatt bő százezer keresztény örményt üldöztek el a lakhelyükről, ahol utóbbiak nem mellesleg alsó hangon három ezer éve éltek. Mindenesetre a keresztényüldözésre oly érzékeny magyar kormányfő lelkesen üdvözölte az iszlám azeriek brutális rohamát, ami jól mutatja, hogy hol tart az európai szomszédságpolitika.

Európa története alighanem az elüldözések története

Üldözések máshol is voltak bőséggel, de nekünk a magunkéiból kellene okulnunk! Színes érdekességként mondom, hogy Palesztina neve a “philisteus” szóból ered, ami eleve száműzöttet jelent, régebbről az egyik odatelepült “tengeri népet” nevezték így, akik aztán mindenki mást kezdtek elüldözni. Később a rómaiak elüldözték a zsidókat, akik helyét az arabok árasztották el. További furcsaság, hogy az Orbán pápa felhívására 1096-ban kezdődő első keresztes háború Jeruzsálem iszlám uralom alóli felszabadítását tűzte ki célul, de a lovagok első hullámban mégis a megmaradt zsidóságot kezdték mészárolni. Ezek után talán nem is csodálkozunk azon, hogy a legelső öngyilkos palesztin merénylők keresztény vallású arab nők voltak. Meg azon se, ahogy a zsidó telepes-mozgalmak “shalom” felkiáltással zárják falak közé a palesztinokat.

Aki az európai problémák gyökereit keresi, az ‘á la carte’ találhat magának hivatkozást bármire, meg annak az ellenkezőjére, ami aztán egy harmadik, negyedik stb. hivatkozással ütköztethető. Mégis jó lenne, ha találnánk egy ‘végtelenedik’ igazságot, mondjuk a békét!

Kapcsolódó