Blogbazár
Ezt kapd ki! – Tiszta őrület, a hidegháború néhány bizarr találmánya a Szovjetunióból
A hidegháborúban a szovjetek elképesztő mennyiségű pénzt és energiát fektettek abba, hogy minden tekintetben a rivális amerikaiak fölé emelkedjenek.
A hidegháborúban a szovjetek elképesztő mennyiségű pénzt és energiát fektettek abba, hogy minden tekintetben a rivális amerikaiak fölé emelkedjenek. A szovjet hadiipar legkreatívabb és legszórakoztatóbb időszakában szinte minden őrült koncepcióból működőképes prototípus lett.
Hidegháborús fegyverkezési spirál
A második világháború után lassan, de biztosan felforrósodó hidegháborúban soha nem látott fegyverkezési verseny indult Nyugat és Kelet, vagyis az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ebben az időszakban a szovjetek elképesztő mennyiségű pénzt és energiát fektettek abba, hogy minden tekintetben a rivális amerikaiak fölé emelkedjenek.
Az Antonov A-40 esetében a repülő tank nem a legpontosabb kifejezés, tekintve, hogy a T-60-as harckocsira erősített szerkezet révén önállóan nem tudott repülni, csak vitorlázni, siklani a levegőben. Ám mivel tankról beszélünk, ez már önmagában is elég szokatlan. A repülő tank koncepciója elméletben és gyakorlatban is működőképes volt, bár a kivitelezésnél adódtak gondok. A szerkezet 1942-ben repült először, az Antonov A-40 levegőbe juttatásához és vontatásához egy másik repülőre volt szükség, ami berepült vele a harctérre.
A vontatást végző gépről leoldott szárnyas tankról közvetlenül a földet érés előtt lecsatlakoztak a szárnyak és a farok rész is, majd ezután már mint teljes értékű harckocsi volt bevethető.
A beszámolók szerint a legnagyobb gond az volt, hogy a szárnyakkal ellátott tank túl nehéz volt, a vontatónak ezért mélyre süllyedve hamarabb el kellett engednie a harckocsit. A szárnyas tank sokszor belefúródott a földbe, ezért egy idő után a vízbe kezdték el dobálni a tesztelt járműveket. Az egyik emberes teszt során a tankot vezető katona a hírek szerint épp hogy túlélte a földet érést, de a projektet nem emiatt, hanem a kézzel fogható előrelépés hiányában állították le egy idő után. Az Antonov A-40 szárnyfesztávolsága nem kevesebb mint 18 méter volt, az egész szerkezet pedig több mint 10 tonnát nyomott.
Anya-repülőgép, ezt kapd ki
A Zveno projekt lényegében egy olyan hatalmas repülőgépet takart, ami nem rakéták szállítására volt alkalmas, hanem kisebb repülőgépek hordozására. Lényegében egy repülő anyahajóról van szó, ami egyszerre képes volt akár három kisebb gépet is elvinni.
A rendszer lényege az volt, hogy a kisebb gépek üzemanyagot spórolnak, amíg az anyagépen utaznak, így harc közben lényegében folyamatosan a levegőben tudtak maradni, a hordozójuk ugyanis jóval kevesebb üzemanyagot fogyasztott. A későbbi repülések során egyszerre 4-5 repülőt is hozzá tudtak rögzíteni az anyagéphez, a dokkolási folyamat végig a levegőben történt, mint ahogy magától értetődően a tankolás is. A listánkon szereplő masinák közül egyértelműen egyértelműen ez bizonyult a legéletképesebbnek, a második világháború elején éles bevetésen is jártak hasonló anyagépek. Később a technológia fejlődésével megszűnt az üzemanyag-probléma, így már nem volt szükség arra, hogy a Zveno projektet továbbfejlesszék.
Ekip, a szovjet repülő csészealj
Az Ekip projekt eleinte az orosz űrkutatás részét képezte, de aztán lassan a közösségi közlekedésben kezdték el kamatoztatni. Vagyis próbálták, csakhogy a Szovjetunió összeomlott, a terveket pedig végül nem sikerült megvalósítani.
Az Ekip lényegében egy klasszikus csészealjra hajazó repülő, ellipszis alakú törzzsel, kis szárnyakkal és apró farokkal. A különlegessége, hogy kerekes futómű helyett légpárnával képes landolni a talajon vagy akár a vízen. Az Ekip vész esetén képes majdnem függőlegesen is felszállni, akárcsak a helikopterek. A turbinák elhelyezése olyan gazdaságossá teszi a repülőt, hogy elkezdtek kidolgozni egy közösségi közlekedésre tervezett prototípust is, de sajnos a projekt végül nem talált befektetőt.
És a hidegháború őrült találmányainak még közel sincs vége, olvassa tovább az RTL.hu-n!
