Banánköztársaság
Fabiny Tamás: Az idegenek elleni hangulatkeltés mérgező hatású, az emberek alantas ösztöneit mozgósítja
Dr. Fabiny Tamás evangélikus lelkész, teológus, püspök. Az egyházi vezetővel a Magyar Hang készített interjút. Ebből szemlézzük a Városi Kurír olvasóinak a püspök hazai közélettel összefüggő gondolatait.
Az idegenek elleni hangulatkeltés mérgező hatású….
A Magyar Evangélikus Egyház elnök-püspöke kitért arra, hogy az egyháza széles karitatív tevékenységet lát el a romáktól a szegényeken át fogyatékos embertársainkig:
„Nem kerülhetjük meg, -nem is akarjuk megkerülni- hogy a menekültek kérdésével vagy akár az azzal szorosan összefüggő klímaváltozással ne foglalkozzunk. Rá kellett mutatnunk a menekültkérdés olyan hazai vonatkozásaira is, amelyek ellentétesek felfogásunkkal. /…….. / ” Az idegenek elleni hangulatkeltés mérgező hatású, az emberek alantas ösztöneit mozgósítja, amit könnyen verbális vagy fizikai agresszió követhet. Erre az elmúlt években több példát is láthattunk. Azt napjainkra szinte mindenki felismerte, hogy már nem lehet nyilvánosan zsidózni, cigányozni, a melegeket megalázni. ”
„…tiszteletben kell tartanunk mások emberi méltóságát…”
A püspök úgy tapasztalja, létezik ugyanakkor egy szűk terület, ahol hasonlót bántatlanul meg lehet tenni: a menekültekkel kapcsolatban:
„Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Közhely, de nem árt elmondani újra és újra, hogy tiszteletben kell tartanunk mások emberi méltóságát. Hangsúlyozni szoktam azt is, hogy a gonosz gondolatok önpusztítók, saját mentálhigiénés állapotunkat rombolják. Egy katolikus püspöktársam találóan úgy fogalmazott, érzékeltetve a helyzet bonyolultságát: ha van is kerítés, kell, legyen rajta ajtó. Tanulságos, ahogy a nyugati országokban -norvég példát láttam nem is egyet- a menekültek integrálódását segíti az egyház.”
„minden embernek joga van a személyi biztonságra, az emberhez méltó megélhetésre..”
Hangsúlyozta, egyetért a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idén novemberben közzétett körlevelében megfogalmazott gondolatokkal miszerint „minden embernek joga van a személyi biztonságra, az emberhez méltó megélhetésre. Amennyiben ezeket veszély fenyegeti, választhatja az elvándorlást”. Ugyanakkor egyetért azzal is, a befogadó államnak mérlegelnie kell, hogy hány olyan bevándorlót tud befogadni, akinek biztonsága és megélhetése nincs közvetlen veszélyben:
„A humanitárius segítség mindenkinek jár, ez a jézusi magatartás alapja. Menekült hittestvéreink segítése pedig különösen fontos. Az üldözött keresztények kormányzati támogatását helyeselni tudom, sőt egyházi küldöttségben magam is többször jártam Irakban vagy éppen Nigériában, hogy az ottani üldözötteknek támogatást nyújtsunk, ezáltal is segítve őket a szülőföldjükön maradásban. ”
Szóba került a klímaváltozás ügye
A püspök szerint itthon az egyház már korábban is próbálta tematizálni a környezetvédelem és a klímaváltozás ügyét, mielőtt még az politikai kérdéssé vált volna:
„A hazai politikai megnyilvánulások nyilván abból a félelemből is táplálkozhatnak, hogy a klímaváltozás témája kiszoríthatja a menekülteket a közbeszédből, amit pedig a harckészültség szinten tartására jó hatásfokkal be lehet vetni. Ez engem nem befolyásol. Nem hiszem, hogy csak azért, mert a klímaváltozást pro vagy kontra politikai célokra is használni akarják, át kellene gondolnom azt, amit korábban is vallottam. Ha valóban félelmem van a jövőnkért, a következő nemzedékek sorsát illetően, akkor arról beszélnem kell. ”
…nem lehetünk „büntetésben”…
Az evangélikus püspök beszélt arról is, mennyire látja kiszolgáltatottnak az egyházát a mai hatalomnak, igaz-e, hogy büntetésben vannak:
„Nagyon nem volna jó, ha a kormány egyház-politikáját olyan paternalista szemlélet jellemezné, amelyben büntetésről vagy éppen dicséretről lehetne szó. A Magyar Evangélikus Egyház mint önálló egyházi közösség a kölcsönös tisztelet és korrektség alapján tart fenn kapcsolatot a magyar kormánnyal is. Mi ezt nem valamiért cserébe tesszük, hanem teljesítjük azt a nemzeti és társadalmi hivatást, amit biblikus és reformátori teológiánk is megalapoz. Ezért nem lehetünk „büntetésben”, hiszen a közösségi forrásokból való méltányos részesülés nem működési célunk, hanem csak eszközünk arra, hogy még több hitéleti és társadalmilag értékes szolgálatot végezhessünk. Ha ez a méltányosság nem teljesülne, akkor azokat érné hátrány, akikért fáradozunk.”
/ Az interjú teljes szövege a Magyar Hang 2019. december 20. – 2020. január 2 számában olvasható./
Szerző
