Blogbazár
Farkasházy Tivadar: Orbán irányába, avagy a rendszerváltás tolvajához
„A hazaszeretethez kétféle úton lehet eljutni. El lehet szellemi természetű úton, az ember ül, olvas, zenét hallgat, ráérez, megmozdul a szíve. Valljuk be, az embereknek a kisebbik része szokott így eljutni a saját hazája szeretetéhez. És el lehet jutni természetes módon, úgy, hogy az ember benne él a hazájában.
És látja, hogy szép!
Ha itt körülnéznek, látják, hogy szép. És azt látják, hogy nemcsak szép, de elérhető, nincs tőle elzárva. Hozzáférhet például a vizeihez. A gyerekeivel törődnek. Táborokat szerveznek nekik, vigyáznak rájuk, tanítják! Most egy olyan programnak az első fázisát zárjuk le és nyitunk kaput a program következő részei irányába, amelyek természetes módon teszik megélhetővé, elérhetővé a hazaszeretetet és azokat az embereket is behozzák a nemzeti közösségbe, akik sosem gondoltak arra, hogy ők egy nemzeti közösséghez tartoznak. És ez nagy dolog. Ezt hívjuk mindennapi hazaszeretetnek és szerintem az, ami történik velünk, az az, hogy hazánk bevon most bennünket a saját bűvkörébe” – mondta Orbán Viktor a Tokaji Vízitúra Központ és a felső-tiszai vízitúra útvonal átadásán.
Az ötperces tudósítás további részében kezet fogott ötven emberrel, arra biztatta őket, jöjjenek hozzá egy kicsit közelebb, hogy ne kelljen kiabálnia, és amikor egy Foltán nevű fiatalember bemutatkozott neki, akkor megállapította, hogy az egy evezős. Már az apja, illetve olimpiai bajnok kenus, de lényegtelen, lapát, lapát.
Sokkal lényegesebb, amiket a röpke beszédből megtudtunk.
Elsősorban azt, ki, melyik úton jut el a hazaszeretethez, lehet, hogy egy drága Századvég felmérés eredményét hallottuk? Ennél örömtelibb az a mondat, hogy a hazánktól nem vagyunk elzárva, persze nem könnyű hozzáférni, erre való a kormány, aki ezt drága beruházásokkal biztosítja. Ha nem lenne a Tokaji Vízitúra Központ, hozzá se tudnánk férni a vizeihez. Talán a Balatont is azért vásárolja fel a Lőrinc meg a veje, nehogy elzárja tőlünk a Soros! A hazaszeretetet is könnyebb megtalálni, ha a kormány törődik az ember gyerekeivel, táborokat szervez nekik, vigyáz rájuk, tanítja őket.
De mindez még csak az első fázis,
mondhatni kapunyitás a program következő részének az irányába, amelyik természetes módon teszi megélhetővé, elérhetővé a hazaszeretetet. A hazaszeretet ugyanis hajlamos bujkálni, a spontán elérése úgyszólván lehetetlen, kell hozzá a kormány GPS-e, ami az olyanokat is behozza a nemzeti közösségbe, akik sosem gondolták, hogy egy nemzeti közösséghez tartoztak. Mindehhez persze ki kell gyomlálni az idegenszívűeket, akik külföldi zsoldban állva az embereket le akarják szoktatni a hazaszeretetről. Ők azok, akik így sosem fognak eljutni a mindennapi hazaszeretethez, amelyet hamarjában talán a hétköznapok forradalmiságához tudnék hasonlítani, ha még emlékszik Koltay Gábor erre a kifejezésre, amelyet sok éven át propagált általa rendezett április negyediki ifjúsági nagygyűléseken.
A spontán beszéd amúgy bravúros,
hamarjában Seszták Miklós rögtönzéséhez tudnám hasonlítani, egy Kisléta és Nyírbogát közötti alapcső lefektetésekor. Az első fázis lezárása és az új kapu kinyitása bizonyára jelentős erőfeszítéseket követelt a kormánytól, de mindent meg fog tenni azért, hogy a hazaszeretet jövőre is legalább 4%-kal növekedjen. Mert sajnos az emberek maguktól erre képtelenek, amikor például a miniszterelnök azt mondta: „És látják, hogy szép! Ha itt körülnéznek, látják, hogy szép” – akkor kétszer is körbemutatott, mint saját Weisz Fannija, hogy ki-ki meggyőződjön róla, ha eddig nem vette észre. Talán kádárosan egy kicsit hunyorított is hozzá, ahogy bevon minket a hazánk a saját bűvkörébe. Hát volt már ilyen költői lelkületű vezérünk? Akiben egy Petőfi, egy Arany, egy Ady, egy József Attila is lakozik, csak néha még nem jön össze a ragozás, meg becsúszik némi navos, kormányablakos feeling. Persze éltem a gyanúperrel, igazak-e a mondottak, kimentem a fürdőszobába, kinyitottam a csapot és tényleg, hozzáfértem a vizeinkhez. Mert az Orbán kormány nemzetpolitikája révén még az se kizárt, hogy Wass Albert is visszakapja a hegyeit.
Már-már elandalodtam,
éppen le akartam ülni, hogy olvassak egy kis Petőfi szintű Bayer Zsoltot, hallgassak egy kevés Kovács Ákost, hátha a kisebbségi úton is ráérez a szívem a hazaszeretetre, amikor elkezdett bennem bujkálni a kisördög. Miért kell nekem megint ezt a hatod osztályú fűzfapoétát hallgatnom, akinek talán szabadságra ment az összes beszédírója. Miért telepszel rám állandóan, már kikergetted az oroszokat, miközben már mentek ki, lassan végleg ellopod a rendszerváltást, megtudtuk tőled, hogy egy elődöd se óvta úgy a családokat, mit te, egy óvodában elmondtad a minap, hogy „Magyarországnak van jövője, s a jövő a gyermekekben van.” Pedig meg mertem volna esküdni, hogy a nagyszülőkben.
De miért hagyjuk, hogy folyton rátelepedjél legszentebb érzéseinkre,
ezentúl már mindenféle hivatalokban is ti fogjátok védeni a keresztény kultúrát reggel nyolctól délután ötig, félórás ebédszünettel, ha bármit átadsz a pénzünkből, úgy teszel, mintha ajándékba kaptuk volna, miközben a fél országot már elloptátok, a másik felén most marakodtok, már a hazaszeretet is a tiéd, aki pedig bármiben ellent mond neked, másképp gondol valamit, azt rögtön idegenszívűnek, hazaárulónak kiáltatod ki. Mint koleszos haver bírónőd az őt bírálókat. Vagy mától kezdve hajléktalannak, annak minden következményével? Én szeretnék eljutni egy olyan program irányába, ami nem folyton rólad szól, hogy ne minden a tiéd legyen, nemcsak az elsinkófált közpénzeink, de a lelkünk is. Ha már a vízitúrázást emlegeted, akkor először arról számolj be, hogy került a professzor szomszédod és a gázszerelő szomszédod jachtja egymás mellé az Adrián?
És csukd be a rohadt kapudat néha,
ne kelljen még e meccsek szüneteiben is a hazug híreidet hallgatnom csámpás tévétanoncoktól, a hazaszeretetemet pedig hagyd békén, ne osztogasd, ne növeld, ne fogalmazd meg, van róla egy pár nálad sokkal jobb könyv a polcomon, és ne hívjál még közelebb, az ordításod így is sajnos naponta elér, pedig én nem vagyok a marhád, aki rád szavazott! A szeretetről pedig ne papolj, mivel te egyetlen dolgot szeretsz, a korlátlan hatalmat. Az elzárást se emlegesd, mert nem a vizektől vagyok elzárva, hanem a pályámtól, amelyet a tévédben, a rádiódban, a színházaidban megsemmisítettél, sokan vagyunk így, el vagyok zárva szinte az egész országtól, mert a legtöbb faluba, kisvárosba be se engednek a helyi kiskirályaid, sokan vagyunk így! Nélküled is látom, hogy ez egy gyönyörű ország, bár nélküled még szebb lehetne.
Szerző
