Blogbazár
Felvételi, bizonyítvány – Egy rendszer, ami talán úgy rossz, ahogy van
Juli ügyes, szorgalmas, lelkes gyerek. Juli ugyan nem szeret tanulni, de vajon ki szeret? És, aki azt mondja ő szeret, ez igaz lenne, vagy csak azért mondja, mert ezt várja el tőle a szülő, a nagyszülő, a rendszer? Egy rendszer, amely tele van buktatókkal, egy rendszer, amiről mindenki tudja, hogy rossz, de ugye ez van, így nincs mit tenni ellene. Néha ugyan lehet olvasni egy egy próbálkozást a rendszer ellen, de aztán ezek is szépen lassan elfelejtődnek, elhalnak, és minden marad a régiben.
Juli mindig mindent megtett, hogy túlélje a rendszert.
Azt a rendszert, amely a kitűnő és jeles tanulókat részesíti előnyben, a rendszert, amely túlterheli a gyerekeket, a tanárokat. Nem számít a tehetség, nem számít semmi, csak az osztályzatok. Azok a fránya jelek. Ha jól tanulsz, jó gyerek vagy, ha kevésbé jól, akkor nincs helyed a rendszerben.
Julinak nem volt papírja, hogy tanulási zavarral rendelkezne.
Volt egy pillanat, amikor Juli édesanyja ráébredt, hogy ez hiba volt a részéről… mármint, hogy nem szerzett be egy ilyen papírt. De Juli édesanyja nem akarta, hogy Juli emögé a papír mögé bújjon. Julinak ezért többet kellett tanulnia, mint másoknak, de Juli mindig megoldotta a feladatát. Juli nem volt kitűnő, de mindent megtett a lehető legjobb osztályzat miatt. Juli nevét sosem mondták évzárókon, sosem kapott oklevelet, vagy bármilyen jutalom könyvet, amiért sokszor önmagát legyőzve ment előre minden évben. A rendszer ezt nem értékeli. A rendszer csak az ötös osztályzatokat tekinti sikernek.
Juli édesanyja mindig büszke volt a lányára,
mert ő látta a munkát, ami a dolgok mögött volt. De a rendszer ezt a munkát nem értékeli. A rendszerben dolgozó tanárok többsége sem értékeli, de Julinak voltak olyan tanárai, akik bizony értékelték, és próbáltak Julinak mindenben segíteni.
Juli meglelte az útját.
Juli imádja a lovakat, versenyszerűen lovagol. Juli nem hord miniszoknyát, és nem készít csücsörítős szelfiket. Igazából szelfiket sem készít. Mert Julit ezen dolgok nem érdeklik. Juli, ha ideje engedi reggeltől estig a lovakkal van, segít az ellátásukban, a gondjuk viselésében, Julinak ott vannak barátai. Juli ott érezi jól magát. De a rendszernek az ilyen Juli félék nem kellenek.
Juli hamarosan az osztálytársak céltáblájává vált.
A zaklatások egészen a nyilvános Instagram bejegyzésekig elmentek. Juli ideális célpontja volt a zaklatóknak. Az iskolában nem igazán voltak barátai, vagyis egyedül volt a falka ellen. Juli mégis maradt, mert Julinak szerencséje volt, egy olyan osztályfőnökkel áldotta meg a sors, aki mindent megtett a tanítványaiért, és próbálta megakadályozni, hogy ezen dolgok folytatódjanak.
Elérkezett a nyolcadik osztály. Juli már tudta, mely gimnáziumokba szeretné beadni a jelentkezési lapot. Nem voltak kifejezetten erős gimnáziumok, de Julinak az érettségi volt a fontos, mert már tudta, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Juli a félévet felvételi előkészítőkkel töltötte, magántanárokhoz járt, vagyis mindent megtett, hogy a gimnáziumok elvárásainak megfeleljen. De Juli azon szombati napin elrontotta a felvételijét, hiába volt mögötte sok munka, ebből szinte semmi nem érződött, és látszódott. Juli perifériára szorult. Juli nem kellett a gimnáziumoknak, mint ahogyan a rendszernek sem. Mert Juli nem kitűnő, meg Juli elrontotta a felvételijét.
Juli menjen el valami szakiskolába, aztán ennyi.
Julinak volt egy rossz napja, és ezért Julinak szinte elvágták a jövőjét. Mert rossz felvételivel esélye sincs még egy gyengébb gimnáziumba sem. Mert, hát ilyen a rendszer. Meg ugye előszűrést kell végezni… meg egyébként is… nem feleltél meg a rendszernek, vagyis mit akarsz Julika? Érettségit? Tényleg? Esetleg még egyetemre is mennél? Ugye viccelsz Julika? Julika, te csak menj el takarítónak, vagy ahová akarsz, de ne is reméld, hogy neked ebben a rendszerben helyed lesz! Mert csak a kitűnő tanulóknak van itt helye Julika! És egyébként is, majd Te leszel egy szavazó? Te? Igen, ez a cél! Már gyakorlatilag a felnőtté válásod elején szembesülnöd kelljen azzal, ami vár majd rád. Miszerint, te nem kellesz Julika! Ilyen a rendszer! Hiába tettél meg mindent, egy esélyed volt, és elbaltáztad! Így kifelé a rendszerből, mert a rendszernek nincs rád szüksége! Valami iskolát azért szerezz magadnak, mert 16 éves korodig tanköteles vagy. Aztán utána Julika mehetsz, ahová akarsz! Vagy ahová a rendszer szerint helyed van!
Egy lehetőséged volt Julika, és azt elcseszted!
Ennyi. A játéknak vége! És te vesztettél! Lehet, hogy a jövődet, az álmaidat is! De nem érdekli a rendszert, hogy esetleg valamiben tehetséges vagy! Nem vagy kitűnő, meg elbuktál Julika, még valahogy vergődj el két évet, aztán közmunkásnak még jó leszel, meg persze, mehetsz szavazni is, és persze szavazz azokra, akik ezt a rendszert kitalálták, meg életben tartják, mert ugye neked ez az érdeked Julika!
Aztán mégis csak vannak csodák!
Julika talált egy olyan iskolát, egy gimnáziumot, ahol tárt karokkal várták. Ahol nem számított a központi felvételi, csak az, hogy Julika az elmúlt években mi mindent tett le az asztalra. Julinak szerencséje volt. De hány Julinak nem volt szerencséje? Hány Juli ül minden évben összeomolva, mert elutasítást kap, mert nem kell, mert elveszíti az álmait! Igen! Már 14 évesen megtanulják az elutasítást, a tehetetlenséget, a fájdalmat, és a kétségbeesést! Ja.. elfelejtettem. Ilyen a rendszer! Meg az élet!
Juli szeptemberben elindul az álmai útján, elindul egy új élet felé. De hány Juli nem tudja ezt megtenni?
Tudom, senkit nem érdekel. Mert, aki nem Juli, akinek a gyereke kitűnő tanuló, meg akinek gyerekét felvették a kiszemelt iskolába, azokat nem érdekli. Mert nem az ő problémájuk. És Julikra nekik sincs szükségük, mint ahogyan senkinek. Mert a Julik nem kellenek a rendszernek. Mert Juli nem lesz orvos, meg közgazdász, meg ügyvéd. Senkit nem érdekel, hogy már nincsenek szakmunkások, már nincsenek dolgozók, mert a rendszernek csak a diplomások kellenek! Juli menjen oda, ahová akar! Mert ez nem az ő problémájuk! Nekik megadatott az, ami Julinak és Juli szüleinek nem. De ez nem az ő problémájuk. Mint ahogyan nem probléma az orvosi ellátás minősége sem, amíg képesek kifizetni a magánorvost, meg nem érdeklik a kóbor állatok, mert miért is érdekelné őket, meg a hajléktalanok sem. Mert ilyen a rendszer! Juli menj, ahová akarsz, mert nem kellesz! Mint ahogyan menjenek a hajléktalanok, a kóbor állatok, a szegények, a közmunkások is oda ahová akarnak! Mert ezek nem problémák, vagy legalábbis nem az ő problémájuk! Csak porszemek a gépezetben. egy idealizált, stadionokkal teli világban!
Julinak szerencséje volt.
Mert Julinak akadtak segítői, támogatói, voltak, akik nem engedték el a kezét, és nem mondtak le róla! Mert tudtáék Juli értékes ember! De hány Julinak nem sikerült! Mert nem kellenek a Julik. Semmi nem kell, ami a rendszert a hibáira emlékezteti. Julik tűnés! Csak rontjátok a statisztikát!
Julinak szerencséje volt.
Mert volt egy osztályfőnöke, voltak jó tanárai, támogatták a szülei, és leltek egy olyan iskolát, ahol szeretettel várják. Julinak így van esélye, elindulni azon az úton, amelyen mindig is szeretett volna menni. De hány Julinak nem sikerült? Hány Julinak vágták így el a jövőjét. Tudom… a rendszer. Egy esélyed van, és nem hibázhatsz! Ha hibázol magadra vess!
Van egy rendszer, amelyről mindenki tudja, hogy rossz, hogy nem alkalmas arra, amire kitalálták. De senkit nem érdekel! Mert, akinek sikerült, azért közömbös, akinek meg nem, az nem meri felemelni a rendszer ellen a hangját., mert ők senkik, és nem kellenek a rendszernek!
Julinak szerencséje volt!
Mert Julinak csodálatos osztályfőnöke volt, nagyszerű tanárai, és Juli talált egy gimnáziumot, ahol nem számított a központi felvételi. Juli elindult megvalósítani az álmát! És bár mindent megtett a rendszer, hogy Juli ne akarjon felállni, ne akarjon egy olyan úton járni, ahol a rendszer szerint semmi keresnivalója, Juli mégis lelt egy ösvényt, amelyre rálépve meglelheti azt, amiért elindult. Juli nem akar orvos, ügyvéd, vagy közgazdász lenni. Ő a lovakkal szeretne foglalkozni. És ezért a rendszernek nincs rá szüksége, mint ahogyan senkinek. Mert a Julik nem kellenek! Mert a Julik nem illenek a rendszerbe!
Szerző: Vank Kata
Hasonló cikk a szerzőtől:
Szerző
