Banánköztársaság
Fenébe, már megint a rossz oldalon állok. Most tudtam meg az Orbán-beszédből – Napi Lendvaiság
Lendvai: „…Rosszabb vagyok, mint „a labancok és a muszkavezetők” – mondta a muszkaügyben tökéletesen érintetlen miniszterelnök. Nálam csak azok rosszabbak, akik „Brüsszelben áskálódtak”, nehogy a pedagógusok megkapják jogos járandóságukat. Hogy miért nem adta meg maga a kormány a járandóságukat, ha egyszer jogos, az nem derült ki, de fogadok, azt is Brüsszel akadályozta meg….”
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon.
Rosszabb vagyok, mint „a labancok és a muszkavezetők”
– mondta a muszkaügyben tökéletesen érintetlen miniszterelnök. Nálam csak azok rosszabbak, akik „Brüsszelben áskálódtak”, nehogy a pedagógusok megkapják jogos járandóságukat. Hogy miért nem adta meg maga a kormány a járandóságukat, ha egyszer jogos, az nem derült ki, de fogadok, azt is Brüsszel akadályozta meg. Ha csak nem „a Soros-féle baloldal szökőárja” sodorta el, mint a beszéd szerint a szerencsétlen Lengyelországot.
Ez volt a pillanat, amikor a kormányfő szeme könnybe lábadt volna, de nem!
Azonnal vigaszt talált abban, hogy Amerikában és Európában még az idén jön a „szuverenista fordulat.” Trump és a hasonszőrűek. Most igazán föllelkesedtem volna, ha nem lettem volna már az előbb besorolva az árulók közé, akik akkor sem fognak boldogulni, ha jön az ígért szuverenista Kánaán. Meg is érdemlem, ott dögöljek meg, ahol vagyok. Én majd megbélyegezve nézhetem a hátországból, amint szuverenista hadaink bevonulnak Brüsszelbe. Mert most ez jön, megígérte. Mert mimagyarok mindig is „homokszem voltunk” a globalista, birodalmi törekvések gépezetében, amit hol Bécs, hol Moszkva, most meg Brüsszel üzemeltetett. Sőt, „tüske is a körmük alatt”, ha valaki a homokügyet félreértette volna.
Az már korábbi ünnepeinken kiderült, hogy Brüsszel az új Moszkva.
Az viszont új információ, hogy az új Bécs is, de ezt még tudom követni. Szóval a lényeg, hogy most a homok (plusz a tüske, vagyis mi) „nem, állunk meg Schwechatnál”, ahogy 1848-ban sajnos elszúrtuk. Megyünk tovább, mint a huzat, egyenest Brüsszelig. Mert a szabadságunkhoz az kell, hogy „elfoglaljuk Brüsszelt”, „átrendezzük” ezt a piszok Európai Uniót, amelyik „biztonság helyett jogállami hercehurcát” kínál. Fuj, még hogy jogállam!
De ne tessék máris csizmát húzni, útravalót pakolni
– csillapított a miniszterelnök. A schwechati-brüsszeli rohamhoz elég lesz júniusban az EP választáson jó helyre ikszelni. (Még jó, mert úgyis van a talpamon egy vízhólyag.) Minden világos. „MOST VAGY SOHA”, most választhatok. hogy a „globális nyájban bégetők” közé tartoznék-e, vagy „az igazság oldalán” állok.
Csak egyvalamit nem értettem
Bégetés közben nyilván nehezebben tudok figyelni. Orbán azt mondta, nem az a kérdés, „milyen világot hagyunk gyermekeinkre” (igaz, ami igaz, az már el van szúrva), hanem, hogy „milyen gyermekeket hagyunk a világra”. Na most mondják meg, muszáj volt ezt szóba hoznia, épp a gyermekvédelmi rendszer látványos csődje idején, amikor csak úgy potyognak a politikai egekből a pedofilbotrányba bukó főemberek?
Szerintem a gyerekeket most nem kéne sűrűn emlegetnie. Akkor már inkább Schwechat.
Szerző
