Tegyük csak a górcső alá egy pillantásra az ellenzéki médiafölény harsány közröhejt kiváltó dumáját! És tegyük mellé Orbanisztán regnáló pártállamának politikusai által sűrűn hangoztatott – mostanában a „brüsszeli vádakra” reagáló – „sértett” mondatát is! Azt hogy hiszen „nálunk nincs cenzúra”…

Tegyük fel, hogy így van

Legutóbb Szájer József fideszes EP-képviselő adott hangot az ő mély meggyőződésének. Azt találta mondani:

- Hirdetés -

„…a sajtószabadság állítólagos sérelmének hangoztatásával szemben kiegyensúlyozott a helyzet ezen a téren is, és Nyugat-Európával ellentétben nálunk nincsen cenzúra…”

Rendben. Vegyük most olybá, hogy (legalábbis szerinte és a többi fideszes szócső szerint) Orbanisztánban „nincs cenzúra”. Mármint a kormánytól és a centrális erőtér urának hűbéreseitől, csókosaitól talán még valamennyire függetlennek, netán kvázi ellenzékinek tartható médiánál nincs… A többi, a zöm, amúgy is feledhető…

Akár a viccben

Hanem, ha ezt elfogadjuk, akkor a következő kérdés az: ugyan mit is cenzúrázhatna ez a gebinet a lassan már egy kezünk ujjain megszámolható – a látszat kedvéért mutatóba még meghagyott – néhány (relatíve) ellenzékinek tűnő sajtóterméken kívül?

Épp, mint a viccben, amikor a keszeg Grün megnyeri a tagbaszakadt, kétméteres legények előtt a kanadai favágóversenyt, és a sikere titkát firtató riporternek szerénykedik:

– Csak edzés kérdése…

– Elárulná mégis, hol edz?

– Nem titok. A Szaharában.

– De hisz’ ott nincs is fa!

– Már nincs…

*

És pont ennyit az ellenzéki médiafölényről.

Kapcsolódó

Gábor György: Mert ugye, cenzúra, ha a hatalom – ilyen-olyan sumák módon – eltöröl a föld felszínéről egy számára nem kedves lapot

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét