Fidesz-voksok Erdélyből – Ebül szerzett jószág szerzett joggá maszkírozása

Újra felizzott a Kárpát-medencei határon túlra szorult honfitársak állampolgárságával kapcsolatos vita. Ez persze nem is nagyon burkoltan a nacionalista Orbán-kurzus szomszédokhoz való viszonyáról is szól.  Fő cél: Erdély voksainak lerablása.

illusztráció: internet

A DK bevállalja

A Demokratikus Koalíció beindította kampányát, amelynek célja, hogy mozgósítsa mindazokat, akik a kettős állampolgársággal összekapcsolt szavazati jog megvonását követelik.

Magam azok közé tartoztam és tartozom, akik a Patrubányék által kiprovokált 2004-s kettősállampolgárság-népszavazáson nem támogattam a kettős állampolgárság azonnali megadását. Nem elvileg és nem is örökre zártam volna ki ezt a lehetőséget. Az akkori miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel egyetértve – haladékot tartottam szükségesnek. „Nem” szavazatunkkal időt akartunk adni a hazai politikai erők és a térség diplomatái számára, hogy normális, tárgyalásos folyamatban kiegészíthessék a román, szlovák, szerb, ukrán, horvát, szlovén és osztrák állampolgárságú magyarok jogait a magyar állampolgársággal.

A jobboldali átkozódással és hazudozással szemben tehát nem „árultuk el”, nem „tagadtuk meg” a történelmi sorscsapások által üldözött honfitársakat – de nem is ültünk fel a szomszéd népekkel szemben konfliktust kereső, a közvéleményt hiszterizáló, kívül és belül is ellenséget kereső uszítóknak. A türelemre, a józanságra voksoltunk,  Erdély, illetve a többi érintett  terület kapcsán is.

Nem kerülte el a figyelmünket, hogy a fideszes-jobbikos nemzetieskedő szélsőségesek egy pillanatig sem próbáltak ebben az ügyben (sem) egységet teremteni, jóindulatúan tárgyalni. Arra játszottak, ami 2010-ben megtörtént: a szavazók felhatalmazását a lehető legtágabban (félre)értelmezve diadalittasan „ők” adták meg a kettős állampolgárságot, „természetesen” jó szokásuk szerint tisztességes diplomáciai előkészítés nélkül – kényszerhelyzetbe hozva a szomszéd országokat, és ennek megfelelő döntési helyzetbe sodorva az ott élő magyarokat.

Szavazati jog fű alatt

Azt sem felejthetjük el, hogy korábban nem nagyon pedzegették (a hazugság egyik formája ez) a kettős állampolgársággal összekapcsolt szavazati jogot – megadták ezt annak ellenére, hogy a választók többsége ezt nem helyesli. Korábban azt sem emlegették, hogy a választási csalással határos „könnyítésekkel” ösztönzik a Fidesz-voksok leadására az új állampolgárokat. Mindezt egyszerűen odacsapták elénk az asztalra.

Ennyit arról az ebül szerzett jószágról, amit most ‘szerzett jognak” minősítve próbálnak rendíthetetlen alkotmányos intézménynek behazudni…

Ami pedig 2010 óta a szemünk láttára történik, az arról szól, hogyan élnek (vissza) az új állampolgárok az előttük megnyitott lehetőséggel, a szavazati joggal . Minden lehetőségük megvan (meg volna) arra, hogy meglássák: egy magyar állampolgárait elnyomó, a szavazati jogot a Nyugaton dolgozó magyar menekültek hátrányára manipuláló hatalom számít a határon tűliak felelőtlen, következményeket nem viselő támogatására.

Erre egyetlen tisztességes válasz létezhetne: a szavazások tömeges, egységes bojkottja. Ezzel szemben a Kárpát-medencei határon túli új állampolgárok rendszeresen szállítják a fideszeseknek a jogtalan mandátumokat. Eljátszották ezzel a „szerzett jogot”. (Kisebbségük vesz részt a magyarországi szavazáson, de apasszív állampolgárok sem tesznek semmit a botrány megakadályozásáért – az aktív kisebbségük pedig bőven elég a Fidesz-rezsim szándékainak szolgálatához.)

Idő kell a kölcsönös lehiggadáshoz

A DK kezdeményezését tehát minden tisztességes, becsületes szándékú hazafi jó szívvel támogathatja: ettől a rezsimtől és határon túli rajongóitól vissza kell venni a 2010 óta alaposan lejáratott lehetőséget. Aki nem ült fel Orbánék manipulációjának és távol maradt, annak a továbbiakban sem okozhat gondot, hogy egy ideig nem szavazhat…)

Nagyon fontos azonban, hogy a magyarországiaknak (a valaha is az országban élőknek és adózóknak), és kizárólag nekik biztosított szavazati jogot ne tekintsük örökre szóló visszarendezésnek. Nem Erdély és a határon túli magyarok ellen szól ez a korrekció, hanem egy eltorzított, újra sebeket osztogató diktatórikus helyzet orvoslása lesz. Türelmi idő kell. Idő kell a kölcsönös lehiggadásra.

Amint méltó feledésbe merül a mai jobboldal „nemzeti kártyával” játszadozó, idegenszívűző, nemzetmegosztó uszítása, a szavazati jogról újra tárgyalni kell. Ha már garantálni lehet a határon túli politikai közösség józanságát, ha már biztosítékunk lesz a Budapestről irányított, pénzelt manipuláció megszűnése, eljelentéktelenedésére, a határon túlra szorult magyar állampolgárok tisztességes, méltányos szavazójogát is újra meg kell majd adni.

Erre a Magyar Köztársaság helyreállítása, a magyar közélet megtisztulása, az ország fidesz- és jobbikmentessé változtatása lesz a garancia.