Banánköztársaság
Fideszes (al)világ
Pofátlan, arrogáns, hazug és uszító; kisgömböcként mindent fölfalni akaró, a Rokonokban olvasotthoz hasonlíthatóan mindent behálózó, ugyanakkor „fordított Midász királyként” az aranyat is szarrá változtató világ… TGM sokat idézett, azóta tán megbánt, ám igaz szavával: Mucsa.
Akadémia, egyetemek, színházak; Demeter Szilárd, Szakács Árpád stb.: ennek a világnak a jellemzői.
54 perc „egyeztetés” vagy még az se…
Mindent el akar nyelni, mint a mesebeli kisgömböc. És „kultúrát” is akar magának teremteni, ám csak Pomádé királyként ünnepelteti magát, míg aztán egy kisfiú majd rákiáltja a valóságot.
Orbán és széles értelemben vett „társasága” egyik kedvenc szava a tisztelet: mindenkitől megkövetelné magának. De tiszteletet ugyanúgy reménytelen követelni, ahogy például szerelmet: csak a látszatát kaphatja meg a legnagyobb zsarnok is.
Tiszteletet azok élvezhetnek, akikben magukban is megvan, mások iránt
Akik tisztelik a munkát, az alkotást, a teremtő erőt. A fideszes (al)világ azonban mindezt részben kiröhögi, részben mások teljesítményét zabrálná el magának – ahogy tette ezt például általában a médiával. S mi lett belőle? A legócskább propagandaeszköz, silány emberek gyülevész hada, hazugság és uszítás birodalma.
Megtévesztett, tájékozódni képtelen, gyűlölködni kész emberek és haszonleső oligarchák körében népszerű lehet, de semmi sem tart örökké.
Nincs e hatalomban tisztelet senki iránt,
aki ellentmond neki, vagy akár csak értetlenségét fejezi ki. Nem tiszteli a gyerekeket, a diákokat, a munkásokat, az értelmiségieket; megvetés tárgyává tenné a szegényeket, a hajléktalanokat, a rokkantakat, a munkanélkülieket; azokat, akik másképp szeretnek… Zsidózik és cigányozik meg migránsozik is.
Igen: e világban minden rossz végső oka Soros és a „migráns”: hihetetlen, hogy nem unja már mindenki, hogy nem vesznek meg ettől a dumától az emberek. Vagy dehogynem: akik elhiszik, igazából vagy csak a látszat kedvéért: bizony, megvesznek tőle…
Cseppben a tenger: nem tisztelik a neveket sem
Itt van például a fideszes arrogancia, pofátlanság és hazudozás non plus ultrája: Kovács Zoltán. Voltak, akik azt javasolták neki, különböztesse már meg magát a másik Kovács Zoltántól, az ÉS főszerkesztőjétől – de természetesen mint kutya a vizet, úgy rázta le magáról e javaslatot.
Kialakult szokás hazánkban, hogy közszereplők megkülönböztetik magukat a hasonló nevű, korábban hírnevet szerző emberektől. E szokásban benne van mások teljesítményének elismerése, a teljesítmény tisztelete – ez azonban a fideszes (al)világban ismeretlen.
Nekem is van egy terhes szokásom: reggelenként át szoktam nézni a terrormédia neten elérhető világát: van-e az aznapi, összehordott szennyben valami különösen fölháborító, visszatetsző aljasság… Minden nap van, de tegnap megakadt a szemem egy „kulturális” anyag címén:
Tabudöntő kulturális vitákra és kritikára van szükség
BÁN JÁNOS: SZŰKÖSEN KAPTAK A NÉZŐK NEMZETI SZELLEMŰ PRODUKCIÓKAT
Bevallom, némi időre volt szükségem ahhoz, hogy nyugodtan kinevessem a „nemzeti szellemű alkotások” szűkös kínálata miatt panaszkodó „írót, újságírót, médiaszakembert”: bele kellett olvasnom az anyagba, hogy megnyugodjak: nem az a Bán János panaszkodik, akit én szeretek, akit sokszor láttam, és akit valamelyest ismerni is vélek.
Nekem Bán János: Bán János, a színész
Erre jön egy „új fiú”, és minden további nélkül Bán János néven szerepel… Sokan vannak persze, akik ugyanezzel a névvel nyugodtan létezhetnek, hiszen a közéletnek nem szereplői. És sokan vannak, akik számára nevük megkülönböztetése természetes. Ám ami a normális világban természetes, az a fideszes (al)világban ismeretlen vagy éppen üldözött.
Bán János: Vonó Ignác, Tuzenbach (Három nővér), Hlesztakov (A revizor)… A borbély. A Falfúró Gézája. Menzel kedvenc színésze…
A „Magyar Nemzet” címet bitorló lapnak másik Bán János nyilatkozott – ő csak az M5: egy a fideszes csatornák közül – igazgatója. Jött, mert küldték, és menni fog, mert elküldeni fogják. Ajándékul a figyelmébe ajánlom az igazi Bán János egy régebbi mondatát:
„én életemben sok mindent nyaltam, de politikussegget soha”.
Igen: az egész fideszes (al)világ egyik legnyilvánvalóbb tulajdonsága a tiszteletlenség – minden iránt, ami előttük létezett, ami nélkülük jött létre, és ami nélkülük újra létezni fog. Bugrisok, mucsai felkapaszkodottak világa – de vége lesz egyszer, talán nem is sokára.
Szerző
