Banánköztársaság
A fideszútálati hangulatométer egész héten cseng-bong
Mit súg a fideszútálati hangulatométer: abban, hogy nyáron nagyjaink ellógták a járványügyi előkészületeket, nincs újdonság. Az olaszok, az osztrákok nem lógták el, mégis rosszabbodott a helyzet. Ez persze nem menti népünk golyóstollas Maximovicsát, aki megint az EU-val kezdett emberkedni. Rab László szŰrreál összefoglalója a 47-es hétről.
Vétózgat és háborúzgat
A fideszútálati hangulatométer egész héten cseng-bong, a zaj állandósul, a közvélemény-kutatók is észlelték, hogy erősödik a „nem teccik a rencer”. Úgyhogy lehet megint fölkészíteni a szavazatösszeszámoló szoftver este hét órakor menetrendszerűen beköv. leállását a választás napján, Maxi úr hatalma mással nemigen lesz biztosítható. Nem azért, mert gyűröttebb lett a kék gatyó (barna cipővel, amit mind a hatszáz álomtitkár is visel, hozzá enyhén gombolt zakót ölt, alatta kék inggel, vörösbe játszó nyakkendővel, a nyálas szájakra nemzetiszín maszkot tétet a suttyó NER), hanem mert számszakilag nem jön máshogy össze a százhatos (ennyi szavazókör van Kánaánban).
Soros a NER-ügyi jolly joker
Miközben egyre aggasztóbbak a járvánnyal kapcsolatos adatok, és napról napra több a halott, megint előkerült Soros, s több lett az M1-en a migráncshír. Vétózgat a háborús dumával operáló Maxi a lengyel haverjával, még jobban megutáltatja magát a 25-ökkel, közben végig ránk hivatkozik, mi kértük tőle a nemzeti konzultáción, hogy a járvány kellős közepén kúrja szét az együttműködést az államok között, úgy a jó. Valamikor régen, a nyugati benzinkút-hálózatok Kánaánba költözésekor kiírták magyarul a bejárat fölé, hogy ne lopjunk, mert valahogy ehhez voltak hozzászokva a Mariahilferen. Most megint utálni fognak bennünket (ánblokk), és ennek ez a brezsnyevi, olykor sztálini testbeszédre hajlamos öreg fickó lesz az oka az örökös kakaskodásával, a kioktató szövegeivel, melyek erősen hasonlítanak ahhoz, amikor a rabló erkölcstant kezd tanítani a kisiskolában. (Golyóstollal a kezében jelentette be, hogy rendelkezett az internetről, jóvan.)
Megszoktuk a rablókaraktert
Nem vagyok miatta felháborodva, nem ordítom naponta, hogy „nem hagyjuk”, mert hagyjuk, népünk mintha ezt a rablókaraktert már megszokta volna. Orbánék nyugati kalandozását például zsákmányszerző útnak gondolja, és abban reménykedik, hogy amikor visszatérnek, csurran-cseppen nekik is valami. Időkapu: Szent Gallen után vagyunk, nem sokkal járunk az augsburgi csata előtt. Jól pofánverik majd a dölyfös rablóbandát, mi pedig megnézhetjük magunkat. Jön majd haza Európából szétverve és leharcolva, hogy nekiessen a saját népének. Kipécézi először az idegeneket, kinyírja a civileket, jönnek aztán szépen sorba az azonos nemű párok, a szemüvegesek, a lúdtalpasok, a jóég tudja még kik, milyen belső ellenségek, amelyek az ősi magyar fajta, a lovat hátrafelé megülő hun hadak továbbélését garantálják. Akadályozzák mindezt a városlakók, Karigeri szavazói is, ezért gyorsan le kell rohasztani az ellenzéki önkormányzatokat is. Járvány, fertőzés, halál? Ugyan már! Lapáttal töltik magukba a remdesivirt, és megmondta a Putyin is, hogy nemsokára tonnaszám küldi a Szputnyikot. Csak az számít, hogy ő személy szerint a maffiacsaládjával és a bólogató parlamentjével talpon maradjon. Naná, hogy nem akar sem valóságosan, sem átvitt értelmében fűbe harapni.
A disznóvágás mint metafora
A jó öreg Kocsis Máté, akinek leírhatatlanul ambivalens karaktere van, lenyúlt a héten saját mélytudatába (jó mély kút az, tele vágyakkal és eldobált gondolatokkal), mert azzal gondolta mószerolni az ellent, hogy nekik tulajdonított egy magvast: „azt akarják, hogy Orbán Viktor megdögöljön”. Furi ez így. Mint mikor a testes asszonyság száján kiszalad valami nagyon csúnya dolog, miközben savanyúkáposztáért áll sorba a piacon. Nem volt kedve a Máténak finomítani, csak lenyúlt tudata pletykamanci rétegeibe, és ott ezt a halálvágy-kérdést tudta megtalálni. S nem eufemizmust használt, ami azért elvárható lett volna, mégiscsak arról a férfiúról van szó, akinek a tenyeréből eszik. Nem azt mondta, amit minden rendes politikus választékosan mondott volna: a Maxikája halálát kívánják a túloldalon. Hanem előjött ezzel a döglesztő motívummal. Kövér a kötéllel játszik, Kocsis meg a disznóvágás tudatalatti mélységeibe vezeti szegény Fidesz-szavazót. Aki ettől annyira zavarba jön, hogy azt se tudja, fiú-e vagy lány.
Az anya mondjuk lány, most már bele lesz írva a gránitalkotmányba. Apa pedig kocsit hajt. A csikó lát. Borkai dugogat. Petike ír. Jimmi Hendrix húrokat tép. A kutya ugat. A kakas kukorékol. A medve nem játék. Felkel a Nap. A lámpa világít. Anyád (aki nő) szalagóriát süt a konyhában. A magyar választópolgár belenyúl a kovászosuborkás üvegbe. A politikus rablásra adja a fejét. Babák polgármester leprásnak nézi a covidost. Ezt hallgatom állandóan. Ezeket a hülye rövid mondatokat. Az anya nő. Hát hülye vagyok én?
Nyunyóka most kimaradt, úgyis csak annyit tudnék tőle idézni, hogy az van, ami van. Mindenki vigyázzon magára, és ne beszéljen a régi barátai ellen, mert újakat kijárási tilalom idején nagyon nehéz szerezni. Ez volt a 47-es, jöjjön az újabb. Gőzöm sincs, mi lesz egy hét múlva, ilyen messzire nem láthatok.
