Tovább forr a debreceni választási leves

A Városi Kurír már 2019. június 30.-án írt Kulcsár Gergely és elvbarátai viselt dolgairól. A Momentum és a LMP debreceni vezetőinek a figyelmébe ajánlom ezt a kis szösszenetet. Az írás amiből idézek 2019. június 30.-án, éppen két hónapja jelent meg.

Hamu a fejre, ugyan már!

Tehát bőven lett volna a két pártnak lépnie Kulcsár úr ügyében, de számukra a leírtak nem voltak ezek szerint fontosak, pedig elkerülhették volna az országos botrányt. Valami, igencsak rejtélyes okból erre nem került sor, sőt az utóbbi napokban sem tettek meg annyit a két párt helybéli vezetői, hogy legalább egy kis hamut szórjanak a fejükre, és elismerjék, hibáztak. Nem voltak elég körültekintőek, amikor azzal a Jobbikkal bútoroztak össze Debrecenben, amely környékén az európai kultúrkörbe nem tartozó figurák is megfordultak. Az idézet:

„Kulcsár képviselő a korabeli tudósítások szerint több méter magas bitófát állított Debrecen belvárosában, így akarta társával a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazni. Többek között erről beszélt:

“Csak a halálbüntetés visszaállítása bírna elegendő elrettentő erővel a főként egy behatárolható szociokulturális körből érkező bűnelkövetőkkel szemben”.

A sajtó előtt úgy állították be a hazai romákat, mintha a magyarországi gyilkosságok többségét ők követnék el

Ez így nettó hazugság, hiszen köztudomású, hogy a gyilkosságok egy igen jelentős része családon belüli viták végkifejlete. Egyébként pedig a bűnügyi statisztikákban nincs faji megkülönböztetés. Ez a jobbikos képviselőt nem zavarta, politikusnak hazudni Magyarországon nem szégyen. Mint ahogy büntetlenül lehet a gyengébbeket megfélemlíteni, bűnbaknak beállítani.

„Az Index szerint “Kulcsár Gergely jobbikos képviselő, egy néhány évről korábbról előkerült e-mail tanúsága szerint beleköpött a fővárosi Duna-parton található, a holokauszt áldozatainak emléket állító vascipők egyikébe, ahogy arról mi is beszámoltunk.

„Mindenkinek ajánlom, hogy ha szomorú vagy fáradt, látogasson el ide, meg jön a kedve folytatni a munkát, amit őseink sajnos nem fejeztek be!”

A portál akkor arról írt, hogy Kulcsárt a párt elnöke kérte – tehát magától nem tette meg-, tegyen látogatást az emlékműnél, Ezt Ő meg is tette, egy szál virággal a kezében. (Remélem nem közpénzből fizette a virágot a frakciója.)

/Forrás: index.hu, 2015. március 24/”

/Forrás: Lehet-e demokratának látszani az akasztófa árnyékában? ; Városi Kurír, 2019. június 30!!!!/

Kedves barátaim, ennyi nem volt elég ahhoz, hogy lépjenek?

Mennyire lehet olyan pártokat komolyan venni, amelyek bocsánatos bűnnek tartják mindazt, ami Kulcsár Gergely múltjában ott ékeskedik. És még mi mindent lehetett volna abban az írásban felsorolni. Elég csak a parlament.hu-ba belépni, és beírni a Kulcsár Gergely nevet.

Vajon ennyit megért a helyi baloldal elleni küzdelem, vállalva annak minden –előre látható -ódiumát? Komolyan lehet-e venni azt a triót, amely létrejöttekor gyakorlatilag eldöntötte az őszi önkormányzati választást Debrecenben? A Fidesz kényelmesen hátradőlhet, kizárólag a kilenc listás helyért folyik „ádáz” küzdelem a debreceni ellenzéki pártok és a Civil Fórum között.

Komolyan nem volt más lap a pakliban? Vagy a Momentum és az LMP helyi vezetőben nagyobb a gyűlölet–a helyi kocsmákban erről beszélnek két pofa sör mellett- a városi baloldal /vagy annak egyes képviselői/ ellen annál, hogy legalább a reményét megteremtették volna Debrecenben is a Fidesz legyőzésének?

Magyar vagyok, hazafi vagyok, baloldali vagyok, debreceni polgár vagyok

A minap egy kis esszében arról írtam, hogy magyar vagyok, hazafi vagyok, baloldali vagyok, debreceni polgár vagyok, és nagyon-nagyon dühös. Most ha ezt még lehet fokozni, akkor szinte majd felrobbanok a dühtől a tehetetlenségtől. Milyen jogon játszotta el a három párt annak az esélyét, hogy Debrecenben is létrejöjjön az a szövetség, amely garantálja, egy fideszes jelölttel szemben, egy közös, esélyes ellenzéki induljon? Ha nincs országos botrány, akkor egy náci eszméket hirdető politikus, listáról esetleg beülhetett volna a szabadság egykori őrvárosában a közgyűlésbe?

Higgyék el nem rajongok a Jobbikért, de tudomásul veszem és rá is szavazok–Kulcsár nélkül–, ha létrejött volna egy olyan erő az összes ellenzéki párt részvételével, amely legalább esélyt és főleg hitet adott volna. A történelminek nevezett trió ellenben a reménytelenség szövetsége. Egyszer talán még szégyellni fogják magukat azok, akik a létrejötte körül bábáskodtak.

A jámbor debreceni, változást akaró polgár most vakarhatja a fejét

Tökmindegy mit tesz, a várost újabb öt évig a Fidesz tarolja le. Most mondja meg valaki, nem mindegy, hogy kiknek jut a kis pénzzel és egy-két felügyelő bizottsági tagsággal járó „őfelsége ellenzéke” szerepe? Egy kalapba be kell dobni az ellenzéki listás jelölteket, és egy bölcsődés húzzon ki kilenc nevet. Ennyi.