Újabb és újabb politikai konfliktusok Franciaországban – helyszíni tudósítás 5.

A hét francia eseményei dióhéjban: a környezetvédő ZAD-kommuna által létrehozott telepek lerombolásának csütörtökön elkezdett második hulláma, a diákok által még elfoglalt egyetemek kiürítése. Közben folytatódik a diákok és a tanárok sztrájkja, a vasutasoké sem lankad. A McDonald’s 200 párizsi és Párizs környéki alkalmazottja is csatlakozott a sztrájkolókhoz. A hét híre az is, hogy nyilvánosságra hozták egy civil felmérés eredményeit, egy újabb törvénytervezet miatt pedig általános a felháborodás.

A ZAD 96 településéből 29-et április elején felszámolt a katonaság. A buldózerek, páncélautók és a rendőrség agresszivitásáról akkor beszámoltam. A csütörtöki és pénteki hullám is nagy erőket vonultatott fel, de most békésebben zajlott le a még álló lakott házak, vityillók, megművelt veteményeskertek földdel egy szintűvé tétele. A katonai jelentések a zadisták ellenállásának gyengüléséről beszéltek. A ZAD felhívása viszont nem erre enged következtetni: vasárnapra baráti segítséget kérnek a ZAD újraépítésére. A mezőgazdasági miniszter hétfőn bejelentette, hogy a beadott 41 mezőgazdasági tervből 15-nek ad engedélyt a ZAD területén, e tervek beadói szerződés keretében (némi) állami támogatásban fognak részesülni. Hogy mi lesz a többi 26 terv beadójával, és a mintegy 120 tervet nem beadó zadistával, erről nincs hír.

Nő a társadalmi szakadék

A hét egyik legfelkapottabb híre a szegénység ellen harcoló OXFAM nemzetközi civil szervezet és a BASIC (Bureau d’Analyse Sociétal pour une Information Citoyenne ) hétfőn nyilvánosságra hozott jelentése. 2009-től vizsgálták a megtermelt javak elosztását Franciaország nagyvállalatainál és az összefoglalóból megtudjuk, hogy az elmúlt kilenc évben a CAC 40 listáján szereplő, tőzsdén bejegyzett francia multik igazgatói és részvényesei a vállalati haszon 27 %-át a vállalatfejlesztésbe fektették be, 5,3%-át a dolgozók között, 68%-át (!) pedig maguk között osztották szét. Ez a 68% több, mint kétszerese annak, amit 2009-ben osztalékban kaptak és 15-szöröse annak, amit a dolgozók összességének 9 éve kiosztottak. Ha 2016-ban megtartották volna a 2009-es haszonelosztási arányt, akkor ma ezeknek a multiknak a dolgozói Franciaországban és a világ többi országában átlagban 14 ezer euróval keresnének többet.

A dolgozók mellett maguk a vállalatok is megsínylik az új haszonelosztási rendszert, mert a felújításokra, modernizálásra szolgáló befektetések aránya is zuhant. 2011 ebből a szempontból figyelemreméltó év, ugyanis akkor a haszon átlagosan 10%-kal, a befektetések 38%-kal csökkentek, ugyanakkor a részvények jövedelme 15%-kal növekedett. Még egy érdekes adat a vállalat-vezetés és a dolgozók jövedelmének összehasonlítása: a 40 legnagyobb francia multi vezérigazgatója átlagban a minimálbér 257-szeresét, és az átlagbér 119-szeresét vágja zsebre.

Minden megkérdőjelezi Emmanuel Macron érveit

Mindez erősen megkérdőjelezi Emmanuel Macron gyakran hangoztatott érveit, miszerint a francia nagyvállalatok azért nem versenyképesek, mert a dolgozók magas bére és elavult privilégiumai túl nagy terhet jelentenek számukra, és ezért a nagyvállalatoknak csak évi több milliárdos állami ajándék csomaggal, a vagyonadó és a tőkeadó csökkentésével, az egészségügytől, oktatásügytől, kultúrától elvont milliárdok árán tudják csak felvenni a harcot külföldi vállalatokkal. A támogatás harmadik formáját – ellentétben az adókedvezményekkel – nem iktatta törvénybe, és nem is ad nyilvánosságot neki: egyszerűen cinkosan szemet huny adócsalásaik, az adóparadicsomokban eltüntetett évi 60-80 milliárd euro fölött.

Mindez érthető kontextusba helyezi az Air France-alkalmazottak, a vasutasok, postások, ápolónők, diákok, tanárok és a többi szektor két hónapja tartó szrájkját, az általános elégedetlenséget.

Nem bűncselekmény a kiskorú elleni nemi erőszak?

Végül, ami a törvényhozást illeti, a „Szexista és szexuális agresszió ellen” május 14-én vitára bocsátott törvénytervezet verte ki a biztosítékot. Nagyon meglepődött Marlene Schiappa, a nők-férfiak egyenjogúságának államtitkára, hogy a számára fontos szöveg 2. pontja mekkora felháborodást váltott ki. Futótűz-sebességgel 250 értelmiségi tiltakozott, majd pillanatok alatt egy „a megerőszakolás bűncselekmény, a törvény 2. pontjának eltörléséért” című petíció került a netre és néhány napon belül 418 ezren (!) írták alá. Nos, mi a baj a 2. ponttal? Két baj van vele. Az egyik, hogy a kiskorúak megerőszakolását nem bűncselekménynek, hanem szexuális kihágásnak tekinti, a másik, hogy a kiskorú több, mint vitatott „beleegyezését” beépíti a törvénybe.

A sajtóban és a közvéleményben tavaly nagy port felkavart „Pontoise-ügy” még nagyon élő emlék. Szeptemberben a pontoise-i bíróság elfogadta a 11 éves iskoláslányt lakására felcsalogató és ott megerőszakoló 28 éves férfi védekezését, miszerint a kislány beleegyezett a szexuális kapcsolatba, pontosabban nem emelte fel szavát ellene, és mivel a kislány magatartását nem csak a férfi, a bíró is passzívnak tekintette, az aktust „kiskorú elleni szexuális kihágásnak” minősítette és a férfit eszerint ítélte el.

Újra fellángoltak a tiltakozások a törvénytervezet ellen

Az üggyel kapcsolatos tiltakozások a héten újra fellángoltak, több TV-csatornán, a sajtóban hallhattuk-olvashattuk gyermekgondozók, gyermekpszichológusok véleményét arról, hogy 13-15 éven aluli gyerekektől, serdülőktől nem várható el a felnőttektől számon kérhető magatartás, például beleegyezés vagy határozott tiltakozás és fizikai ellenállás, hogy az erőszakos férfi olyan sokkot, félelmeket kelthet bennük, hogy meg se tudnak szólalni, a szexuális agresszió viszont egy életre szóló, gyógyíthatatlan traumát okozhat.

A tiltakozók érthetetlennek tartják az államtitkárnő és tanácsadói tájékozatlanságát például arról, hogy a szomszéd országokban hogy kezelik a kiskorúak megerőszakolását. Németországban, Nagy-Britanniában és Spanyolországban a törvényben megállapított szexuális szempontból kiskorún (a 13-15 éves lányon vagy fiún) gyakorolt szexuális „behatolás” a gyerek vagy kamasz életkorából adódóan automatikusan megerőszakolásnak és bűncselekménynek minősül. A „beleegyezés” kérdése, fogalma fel sem merülhet. Noha egyenlőre foggal-körömmel védi az államtitkárnő a 2. pontot, van esély arra, hogy e kérdésében visszakozásra utasítja vagy a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök, vagy mindkettő. Akár igen, akár nem, most már a szülők, gyermekgondozók, pszichológusok egy része is haraggal gondol az államtitkárnőre és feletteseire.

Összefoghatnak a szakszervezetek és a pártok

Két hónapja a nagy kérdés az, hogy a sok részlet-elégedetlenség, harag és harc, amelyhez most a feministák, gyermekvédők is csatlakoztak, hogyan válhat olyan erővé, amely meghátrálásra kényszerítheti a kormányt. Eddig a szakszervezetek külön tüntetéseket szerveztek, az amiens-i karta (1909) szelleméhez híven a politikai pártok felhívására nem válaszoltak. A politikától való függetlenségük létjogosultságát egyre kevesebben értik a mai feszült politikai konfliktusokban, és több civil szervezet dolgozik a szakszervezetek, a környezetvédő mozgalmak és a baloldali politikai erők összefogásán. Biztató jel a CGT és a Sud-Solidaire szakszervezet döntése, hogy részt vesznek a France Insoumise párt által kezdeményezett május 26-ai tüntetésen. Ehhez az alapszervezetek nyomása is valószínűleg hozzájárult.

A tüntetés várhatóan még nagyobb tömegeket fog megmozgatni, mint a május elsejei és a május 5-ikei, de még ez sem garantálja, hogy május 26-ikának az eddigi nagy tüntetéseken túlmutató hatása lesz. Nem várható, hogy olyan politikai válság kiinduló pontja legyen, amely Macront legvitatottabb törvényeinek és törvénytervezeteinek visszavonására, sőt lemondásra kényszeríthetné.

Körösi Zsuzsa, Párizs