Banánköztársaság
Gábor György: a magyar egyházak nagy része a hatalom, a politika és pénz pórázán él
Egyetemes szeretet?
A vallásfilozófus beszélt arról, Jézus azt mondta, ne tégy felebarátodnak semmi olyat, amit magadnak sem tennél, és ebben az a fantasztikus, hogy egalitárius elvvé teszi a szeretetet: mindenkinek kijár, még a megvetett, szerencsétlen, kitaszított embereknek is.
„Az egyház ezt egyetlen másodpercre sem adhatja fel, ez természetes. Az állam szerepe az lenne, hogy tegye a dolgát, és gyűlölködés nélkül szervezze meg az állampolgárok védelmét. Magyarországon a szerepek és funkciók összekeverednek, legfőképpen azért, mert az egyházi törvény gúnyt űzött a vallási és lelkiismereti szabadságból, hiszen mindenkori kétharmados hatalomnak joga eldönteni, melyik közösség lehet egyház, illetve melyik nem. Az egyházak nagy része a hatalom, a politika és a pénz pórázán él, függésben. De értsen félre, politizálhatnak az egyházak, de a következményeket majd vonják le. Ha odakötik a szekerüket egy párthoz, és annak a szólamait harsogják, akkor a párttal együtt fognak megbukni, mert a pártok bukása előbb-utóbb eljön, ezt is a történelemből tudjuk.”
Orbán napjainkban minden érv, tény, körülmény ellenére képes érvényesíteni a saját narratíváját. Erről az egyetemi tanár így gondolkodik:
” Ez nem azt jelenti, hogy Orbán próféta, hamis próféta vagy éppen zseni, hanem csak azt, hogy képes vágyképeket megtestesíteni egy olyan országban, amely nem polgá¬riasodott. Ez nem is annyira nehéz. Csak ki kell mondania a vágyakat: nemhogy autó, de hétüléses! És figyelmeztetni: a gonosz a tarkónknál liheg. Építhetnek nyugodtan Orbánék a vágyképekre, félelmekre, szorongásra ugyanúgy, mint a ponyvaárus az aluljáróban, ahol száz forintért megveheted azt a könyvet, amelyik elárulja, hogyan legyél milliárdos vagy éle¬ted végéig tökéletes szerető. Egyaránt a vágyképek zsibárusai. De a legnagyobb bűn nem ez, és nem is az, hogy szétrabolják az országot, mert a tulajdonviszonyokat vissza lehet állítani. Hanem az, hogy szétverik az amúgy sem túl elterjedt polgári mentalitás utolsó maradékait is: az oktatásban, kulturális életben, egyetemeken, és ennek a helyreállítása csak jóval hosszabb távon lehetséges.”
Szakadó barátságok, önértékelési tévhitek és hazugságok
A tudósnak gyerekkori barátjával, Gerő András történésszel is megszakadt a kapcsolata, politikai ellentétek miatt. Hangoztatta, nem kér számon embereken semmit, már rég nem, és az értelmiségtől, ha valamit elvár, az annyi, hogy következetesen használják a fogalmainkat
„Vannak nagy csalódások, távolodások, de a sok-sok fájdalom mellett ezt valamilyen maliciózus iróniával is szemlélem. És azt látom, hogy kísértetiesek az ismétlődések: újra és újra olyan emberek kerülnek helyzetbe a politikának köszönhetően, akik egy ponton ezt fogják mondani: örüljetek, hogy én voltam ott, mert ha nem én lettem volna, akkor az Akadémia épületét is lebontják. Egyszer ezt fogja mondani Palkovics László is.”
