Rendben, Novák Katalin államtitkár ellenzi, hogy a nők egyedül vállaljanak gyereket, mert a gyereknek – mint mondja – joga van apára és anyára egyaránt.
Amióta világ a világ,
voltak (és lesznek) esetek, amikor egy nő vagy azért, mert egészen egyszerűen így akarta, vagy azért, mert – mondjuk hajadonként – így esett meg vele, vagy azért, mert valamilyen tragikus ok miatt nem lehetett apja a csecsemőnek, vagy azért, mert az apa még születése előtt elhagyta a nőt, vagy nemi erőszak következtében, vagy azért, mert az egyedülálló nő magához vett egy kisgyermeket, stb., stb., szóval számos ok adódhatott, amiért egy nő egyedül nevelte fel a gyermekét.
Mit ajánl tehát Novák Katalin államtitkár
mondjuk egy házasságon kívül, férjezetlenül teherbe esett asszonynak? Abortuszt? Ez ügyben – javaslom – egyeztessen a koalíciós párt elnökével, a KDNP-s Semjén Zsolttal. Ha nem abortuszt, akkor a katolikus egyház fennhatósága alá tartozó írországi anyaotthonokhoz és apácazárdákhoz hasonlóan a házasságon kívül teherbe esettek csecsemőinek meggyilkolását, ahogy az évszázadokon át megesett, egészen a legutóbbi időkig?
És ha az anya mégis minden „jogalap nélkül” megszüli gyermekét,
se abortusz, se csecsemőgyilkosság, akkor milyen retorziókra számíthat a gyermekét egyedül nevelő nő? Egyszerű, spontán megvetésre, a társadalomból való kiközösítésre, a gyermek megszégyenítő, s egész életén át viselni köteles billoggal való ellátására, valamilyen megkülönböztető ruhadarab vagy jelzés viselésére, avagy a kétharmados parlament által elfogadott, súlyos pénzbírsággal vagy szabadságvesztéssel járó büntetőeljárásra?