Kemó és sugár is volt, mégis pontosan jöttek a Grecsó-kritikák

Grecsó Krisztián nemrég elszenvedett rákbetegsége mélypontján, a kezelés legnehezebb időszakában is megírta kéthetente az ÉS-be tévékritikáit. „– És tudod, mekkora öröm volt, amikor megjelent? Nagyon régen nem jelentett ekkorát!” – mondta erről az író Károlyi Csabának. ” – Hogy képes vagyok megcsinálni. Ráadásul mindig úgy jött ki, hogy dupla nap után, amikor kemó és sugár is volt.”

Négy üres szék

Alább a legfrissebb Grecsó-tévékritikákból szemlézünk. Aki még nem fedezte fel ezeket a kis műremekeket, azt ez az összeállítás meggyőzheti, hogy érdemes nagyon odafigyelni erre a rovatra.
A „Négy üres szék” című Grecsó-írást pár napja már méltattuk a Városi Kurírban. Tökéletes illusztrációja annak a tételnek, hogy „eszelős helyi zsarnokokkal tele van a magyar vidék.”

„Felajánlom népgazdasági hasznosításra”

Egyértelműen dicséri Grecsó Krisztián az RTL Klub „Cápák között” című műsorát.

„Alkuk, viták, okos dialógusok, pontos és hasznos magyarázatok: szórakoztató, modern, példaértékű közszolgálat”

– írja. („Nem cápák”, március 29.)

Az rtl-es műsorhoz hasonló, hajdani kísérletek kapcsán azonban Grecsó Krisztián emlékei közül előkerül Mezei András és Pomezanski György alakja is, és egy hihetetlen jelenet az ÉS-szerkesztőségének múltjából: „Egyszer egy olvasó például döglött papagájt hajított Bella István kolléga asztalára, amit ő éppen csak megmustrált, egyetlen pillanatot pazarolt a kéziratokon heverő tetemre, majd kimérten, kissé talán flegmán annyit mondott, „feltalálók egy szobával arrébb!”. És bár azt nem őrzi a szerkesztőségi csalfa emlékezet, hogy a halott díszmadár gazdája valóban ötletgazda volt-e, vagy egy mindenben csalódott költő, az biztos, hogy az ÉS-cikkek utóélete is kalandos lett. Az MTV akkori ifjúsági igazgatója, Pomezanski György ugyanis lehetőséget látott az ötletben. Elindult egy megmosolyogatóan küldetéstudatos tévéműsor, a Felkínálom népgazdasági hasznosításra.”

A kövér ember sokba kerül – gyűlölni kell?

Grecsó Krisztián egyáltalán nem szorítkozik a nagy nézettségű tévécsatornák legerőteljesebb visszhangot keltő adásaira. Bravúros írásai olykor teljesen eldugott műsorok elemzéséből jutnak általános érvényű következtetésekre. A TLC csatorna „Élet 250 kg felett” című sorozatát például így kommentálja: „Az adások naturális látószöge, végletes „realitása”, őszinteségnek álcázott kegyetlenkedése is azt a célt szolgálja, hogy a narrált figurát őszintén lehessen utálni. A kövér ember sokba kerül a társadalomnak, tucatnyi ember kénytelen hurcolni, törölni a seggét, és még hisztis is. Érdemes megnézni a műsor „rajongóinak” önfeledt kommentjeit, hogy az amerikai mélyrétegben, periférián élő, legtöbbször színes bőrű emberekről miket írnak, és miközben órákat, heteket szánnak arra, hogy kövessék, mi történik ezekkel az ismeretlen, jobb sorsra érdemes, extrémen túlsúlyos emberekkel, közben hogyan habzik, fröcsög, forr bennük a gyűlölet.” („A gyűlölet teste”, február 1.)

A Lada, az nem egy autó

Grecsó Krisztiánt lenyűgözte a Totalcar című tévéműsor és internetes magazin videója, „ahogy egy ifjú tulajdonos egy lerobbant pajtából kötéllel kihúzza az ott talált, örökölt Ladáját. Pontosabban egy alig használt, 34 éves Lada személygépkocsit, amelybe mindössze 104 kilométert hajtott egykori gazdája.”

„Nincs az a Ferrari, amit, ha kihúznak egy csűrből, azt több mint 640 ezren néztek volna meg Magyarországon, mert kit érdekel egy befejezetlen melléképületben rohadó közlekedési eszköz. Na de kérem, a Lada az nem egy autó”

– magyarázza el a dolgot Grecsó.

„A hiánygazdaságban a dolgok egy komoly része nem az volt, ami igazából. A banán nem déligyümölcs, a Playboy nyugatnémet kiadása nem erotikus újság, az autó nem közlekedési eszköz, a balatoni lángos nem strandos étel.”

A Totalcar videójában igazi finomságokra hívják fel a figyelmet: a szakértő „őszinte örömmel mesélt a „plombatartó lemezecskéről”, aminek az volt a szerepe, hogy ne lopják ki a motort az autóból, amíg az – a különben akkoriban szomszédos, mégis oly távoli Szovjetunióból – a magyarországi Merkúr-telepre ér, hiszen annyi minden történhetett vele útközben. És itt már helyben is vagyunk, egy rendszer, ami gyártásszinten számol önmagával, ismeri a dolgozóit, hogy csak azt lopják el, amit el lehet, ami mozdítható, szinte minden más a helyén marad.”
(„Útfekvése kitűnő”, ÉS, 2019. március 1.)

Grecsó Krisztián: íróként felelősséget érzek a hazámért

Grecsó Krisztián: ha már nem tudsz mindenről lemondani, ahogy Krisztus megtette, azért igyekezz méltósággal élni