A rendszerváltás előtti demokratikus ellenzék kiemelkedő alakja, a Magyar Helsinki Bizottság alapítója, az SZDSZ társalapítója Kőszeg Ferenc szerint bár létezik parlamentáris rendszer, amely lehetővé tenné a politikai váltógazdálkodást, mégis egyetlen párt uralkodik, s az folyamatosan korrumpálódik. 


Jól kezdődött…

Kőszeg szerint a rendszerváltás története jól indult. A demokratikus ellenzék már a ‘80-as évek elejétől, pontosan a hadiállapot lengyelországi bevezetésétől kezdve megfogalmazta, hogy hosszú távú stratégiára van szükség:

“Magyarországon évek óta volt egy csoport, amelyik azt szorgalmazta, hogy a változásokról tárgyalni kell. A tárgyalásos megegyezés elgondolása bevált, de a szovjet rendszer összeomlása következtében sokkal többet el lehetett érni, mint amennyit a Társadalmi szerződés megírása idején lehetségesnek tartottunk. Modellváltás helyett rendszerváltást.”

“Új reformkor, vagy új Horthy-korszak…”

Szóba került, hogy Tamás Gáspár Miklós 1990-ben azzal a címmel írt a Beszélőben, hogy Új reformkor, vagy új Horthy-korszak következik. A volt politikus úgy gondolja, a Horthy-korhoz vagyunk közelebb:

“Erre célozva írtam nemrég: Bárcsak új Horthy-kor lenne a mostani. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Horthy-kor annyira jó volt. Távol áll tőlem, de szociálpolitikájában több ma is alkalmazható elemet is tartalmazott az a rendszer. Gondoljon csak arra, hogy a reakciós-nacionalista Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszterként el tudta érni, hogy a költségvetés tíz százalékát oktatási és kulturális célokra fordítsák. Ma ettől nagyon messze vagyunk.”

“…. ezt senki nem látta előre …”

A Fidesz-alapító Bozóki azt mondta, Magyarország fordított utat járt be, mint a többi rendszerváltó ország a régióban, nálunk az államszocializmus után egyből liberális demokrácia lett. Most pedig kanyarodunk az illiberalizmus felé. A riportalany kitért arra, kódolva volt-e a rendszerben Orbán fordulata:

“Nem, ezt senki nem látta előre.” /… / “Kézenfekvő magyar hagyománynak nevezni. Az egypártrendszert nem a kommunizmusban találták ki. Nem újdonság, hogy kialakul egy óriáspárt, amivel szemben az ellenzék tehetetlen. Ez történt 1875-ben Tisza Kálmán kormányra kerülésével, majd pedig 1922-ben, amikor Bethlen pártja összeolvadt a Nagyatádi-féle kisgazdapárttal.”

“… rákosista vagy náci hagyomány…”

Rákosival vont párhuzama után több visszajelzést is kapott, hogy ne hasonlítsa Orbánt Rákosihoz, a miniszterelnök nem tömeggyilkos. Korrigálta is a kijelentését. Orbán nem tömeggyilkos – ezt soha nem is gondolta –, de a rendszerük közt lát hasonlóságokat:

“Az Orbán-rendszer híveinek fenntartás nélküli azonosulása vezérükkel, a kormányzati propaganda legképtelenebb állításainak révült elfogadása – ez az, ami a nyolc-tíz éves koromból megmaradt emlékeimre hasonlít. Akkor volt szokásos, hogy a rendszer hívei odaadóan ismételgették, hogy Tito láncos kutya, Rajk árulásától pedig Rákosi ébersége mentette meg az országot.” /…… / ” A propagandaszövegek átélt ismételgetése például a migráció vagy Soros ügyében – ez az, ami rákosista vagy náci hagyomány.”

Hangsúlyozta, hogy a menekültügyben a kormány által gerjesztett egész hisztériát hamisnak felháborítónak és ostobának tartja:

“Hamisnak a többi között azért, mert miközben megy az uszítás a menekültek ellen, addig itt mellettünk arab befektetők luxusszállodája épül: a Párizsi udvart még polgármesterként Rogán Antal adta el nekik. Ráadásul ezek szegény befektetők: az építkezéshez a pénzt a magyar Eximbank hitele biztosította nekik. A közeli Pilvax kávéházból, ahol egykor Petőfi és a barátai a forradalmat készítették elő, mára arab vízipipabár lett.”

Móricz Zsigmond és a Rokonok országa…

Kitért arra, a 2010-es kormányváltás után illúziónak tartotta, hogy csak egyetlen ciklus lenne a Fideszben. Igaza lett, már a harmadik kétharmadnál tart. Megfogalmazta van-e még tartalék a rendszerben:

“Úgy látom, még van. Ezek pedig a helyi erős emberek, akik uralmuk alatt tartják a helyi közösségeket. Nekik óriási szerepük van Orbán újraválasztásában. Ez Móricz Zsigmond és a Rokonok országa, ahol van egy erős polgármester, aki kedvesnek tűnik, de közben vaskézzel tartja kezében a várost és annak lakóit. Aki pedig megpróbál szembefordulni, lesöprik.”

Úgy látja, a Fidesz megtanulta, nem betiltani kell az ellenzéki pártokat, hanem jelentéktelen szerepbe kell szorítani őket. Hogy ez a stratégia meddig fog működni, azt nem tudja megmondani:

” A változás esélyét pedig sajnos elszalasztotta az ellenzék. Kérdés, tanult-e ebből az EP-választásra vagy az őszi önkormányzati választásokra, hajlandó-e megegyezni a Jobbik és a baloldal?” / …… / “

Nem gondolja, hogy elképzelhető a rezsimet buktató forradalom, inkább a rendszer eróziója várható:

“Lesznek emberek, akik valamennyire pozícióban vannak, de elégedetlenek, és a Fideszen belül kezdődik el egy bomlási folyamat. Ez azonban még nem jelentene visszatérést a demokráciához. Egyébként az előbb említett, hosszan tartó egypártrendszerek külső hatásra szűntek meg. Remélem, nem kell világháború ahhoz, hogy Orbán megbukjon.”

(Ha felkeltettük érdeklődését Tóth Richárd teljes cikke a hvg-ben olvasható.)

(Szemlét készítette: bl)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét